Gyerekkoromban a rátkai búcsú mindig Anna nap környékére esett. Minden évben ilyenkor ettem legelőször szőlőt. Volt mikor lédús érett fürtökkel érkezett meg Édesapám a határból, volt mikor épp hogy zsendült szemek keveredtek a roppanós érett szemekkel a szőlőfürtökben.
Az Anna napi búcsú már bő hete megvolt a faluban. A két Bandita, Marci és Zente viszont a napokban dinnyeevés közben kérdezte meg tőlem, hogy Papó hozol nekünk szőlőt? Mit is tehettem volna?
Ma kimentem és megkerestem a Padi -hegyen a korai tőkéket. Gondoltam Anna nap már elmúlt, biztosan éretten és messziről sárgállva várnak már a csemegeszőlő fürtjei. Hát?
Kiérve elbizonytalanodtam. Magabiztos léptekkel tartottam a sorban a korai tőkék felé, de nem láttam a hívogató fürtök mosolyát. Talán rosszul emlékezem? Biztosan arrébb van.
Meglett ugyan minden tőke, de alig találtam a rajtuk lévő fürtökön az érés nyomait.
Azaz érhetett be pár szőlőszem, de már csak a héjuk maradt barna színnel a rutazöld éretlenek között. Megelőztek a darazsak és ahogy meglepődve észrevettem a hangyák is.
Nem akartak ők rosszat, csak mentek a beléjük kódolt ösztöneik után. Ez éven alig volt mérhető csapadék a határban. Kiégett a fű, a legtöbb gyom, szenvednek az öreg tőkék is a vízhiánytól.
Valahogy megérezték, hogy a bezsendült szőlőbogyókból vízhez tudnak jutni.
Legalább nekik így jó lesz.
A hétvégén volt ugyan 22 mm körüli csapadék a határban, de nem tudom mennyit fog ez segíteni. A hozzáértőbbek azt mondják hogy kb. 300-350 mm csapadék hiányzik már a szokásoshoz képest.
A legtöbb szőlőparcellában a tőkéken lévő hajtásokon „kanalasodnak” vagy akár száradnak már a levelek. A fürtök bogyói legtöbbször aprószeműek. De ahogy a hegyekre nézve látom most sem lehet jobb a helyzet. A tállyai Várhegy erdőiben egyre több barna foltot látni a sötétzöld lombkoronák között.
Júniusban szóba került, hogy esetleg nem lehetne, kellene e locsolással segíteni a tőkéken. 2000-ben emlékszem egy parcellán megpróbáltuk. Akkor 1200 hektoliter vizet hordtunk ki. Talán akkor ez segített, bár látható eredménye nem igazán lett. Elkezdtem kalkulálni, hogy egy hektárra mennyi vizet kellene kihordanunk .Aztán a számokat látva abba is hagytam .Irgalmatlan mennyiség jött ki. Az ezzel járó munkáról és a rászánt kellő időről nem is beszélve.
Maradt tehát a csodavárás. Aztán vagy jön, vagy nem. De addig a darazsak és hangyák legalább jól járnak. Ilyen száraz, forró nyárra még én sem emlékszem. Van viszont egy olyan pozitívuma, amire soha nem gondoltam volna. A csapadék mentes, száraz nyárban a szőlő „ szokásos” betegségei mint a lisztharmat nem jelentkeztek. Mivel nem volt eső, nem volt kedvező körülmény az életükhöz sem.
Az történt tehát az éven, hogy eddig csak egyszer permeteztünk.
No ezt sem hittem volna eddig.
Az Anna napi búcsú már bő hete megvolt a faluban. A két Bandita, Marci és Zente viszont a napokban dinnyeevés közben kérdezte meg tőlem, hogy Papó hozol nekünk szőlőt? Mit is tehettem volna?
Ma kimentem és megkerestem a Padi -hegyen a korai tőkéket. Gondoltam Anna nap már elmúlt, biztosan éretten és messziről sárgállva várnak már a csemegeszőlő fürtjei. Hát?
Kiérve elbizonytalanodtam. Magabiztos léptekkel tartottam a sorban a korai tőkék felé, de nem láttam a hívogató fürtök mosolyát. Talán rosszul emlékezem? Biztosan arrébb van.
Meglett ugyan minden tőke, de alig találtam a rajtuk lévő fürtökön az érés nyomait.
Azaz érhetett be pár szőlőszem, de már csak a héjuk maradt barna színnel a rutazöld éretlenek között. Megelőztek a darazsak és ahogy meglepődve észrevettem a hangyák is.
Nem akartak ők rosszat, csak mentek a beléjük kódolt ösztöneik után. Ez éven alig volt mérhető csapadék a határban. Kiégett a fű, a legtöbb gyom, szenvednek az öreg tőkék is a vízhiánytól.
Valahogy megérezték, hogy a bezsendült szőlőbogyókból vízhez tudnak jutni.
Legalább nekik így jó lesz.
A hétvégén volt ugyan 22 mm körüli csapadék a határban, de nem tudom mennyit fog ez segíteni. A hozzáértőbbek azt mondják hogy kb. 300-350 mm csapadék hiányzik már a szokásoshoz képest.
A legtöbb szőlőparcellában a tőkéken lévő hajtásokon „kanalasodnak” vagy akár száradnak már a levelek. A fürtök bogyói legtöbbször aprószeműek. De ahogy a hegyekre nézve látom most sem lehet jobb a helyzet. A tállyai Várhegy erdőiben egyre több barna foltot látni a sötétzöld lombkoronák között.
Júniusban szóba került, hogy esetleg nem lehetne, kellene e locsolással segíteni a tőkéken. 2000-ben emlékszem egy parcellán megpróbáltuk. Akkor 1200 hektoliter vizet hordtunk ki. Talán akkor ez segített, bár látható eredménye nem igazán lett. Elkezdtem kalkulálni, hogy egy hektárra mennyi vizet kellene kihordanunk .Aztán a számokat látva abba is hagytam .Irgalmatlan mennyiség jött ki. Az ezzel járó munkáról és a rászánt kellő időről nem is beszélve.
Maradt tehát a csodavárás. Aztán vagy jön, vagy nem. De addig a darazsak és hangyák legalább jól járnak. Ilyen száraz, forró nyárra még én sem emlékszem. Van viszont egy olyan pozitívuma, amire soha nem gondoltam volna. A csapadék mentes, száraz nyárban a szőlő „ szokásos” betegségei mint a lisztharmat nem jelentkeztek. Mivel nem volt eső, nem volt kedvező körülmény az életükhöz sem.
Az történt tehát az éven, hogy eddig csak egyszer permeteztünk.
No ezt sem hittem volna eddig.