A múlt héten tavasz volt. Napközben napsütés, kék ég. Embereink metszettek a szőlőben. Reggelente ugyan dideregve toporogtak, mikor megérkeztem értük. Napközben viszont lekerült a vastag kabát, sokszor a meleg pulóver is. Most viszont visszajött a tél. Mínusz 6 fok éjszaka, lefagyott kocsiszélvédő reggel, és mától akár 20 centiméter havazást is jósolnak az időjósok.

Tréfálkozik a Természet, hogy hintába ültet minket?

A Banditáim biztosan nagyon örülnének a hónak. Mondták is, hogy ha elég vastag lesz, akkor mehetünk megint szánkózni az állomáspartra! Elkámpicsorodtak kicsit, mikor viccelődtem Velük. Legalább húsz-harminc centi hó lesz, csak nem nálunk, hanem Sopronban.

Papó!! Akkor ugye elviszel oda! A Volvódban elférnek a szánkók is!

Hát? Na erre mit mondjak? Remélem, itt is lesz hó, s nem kell Sopronig mennünk.

Bár tényleg nincs még tavasz, de arra azért már vannak jelek, hogy kifelé megyünk a télből. Nyílnak a hóvirágok, és az eddig fakóbarna hegy- és domboldalakon meg az útszéli árkok oldalán is szemmel láthatóan zöldül a fű. A barna szántóföldi táblákon is szoros, katonás, tömött sorokban szárba szökkentek az őszi vetés nyújtózkodó hajtásai. A földutakon azért még inkább a sár az úr. De ha kisüt a nap, és kicsit lengedezik a szellő, akkor már hamar megpirul a föld teteje.

Majdnem a felénél járunk amúgy a metszéssel. Talán időben befejezzük. Ha akarom, ha nem, sokat foglalkozom már azzal, hogy mit és hogyan kellene csinálnunk ez éven.

Mondhatnám, hogy minden évet így kezdek, de ez a mostani nem lesz szokványos.

Sőt! Nem sorolom, mennyi minden teszi nehézzé az életünket. Nem is panaszkodni akarok.

Kinevethetnek, de Excel-táblázatban írogatok össze minden, a fejemben felbukkanó teendőt.

Teljesség nélkül:

Permetezőszivattyú és fúvókák ellenőrzése, permetezőgép vizsgáztatása. Deutz traktor hengerfejjavítás. Deutz kitört ablakok pótlása, Foton traktor üvegajtópótlás. Soraljművelő eke beüzemelése. Szőlőcsonkázó vásárlás, stb….

Szaporodnak ám az Excel-táblában a sorok.

Ahogy tudjuk, csináljuk, na meg ahogy a fontossági sorrend majd diktálja.

Ami viszont egyre inkább aggaszt, az a következő:

a szőlő aranyszínű sárgasága.

Senkit ne tévesszen meg e szépnek hangzó elnevezés. Alattomosan támadó, végzetes betegséget jelent. Elképzelhetetlenül nagy pusztítást tud okozni a szőlőültetvényekben. A szőlőtőke nem gyógyítható.

Súlyos károkat okozott már a tavalyi évben is. Pontos számot ugyan nem tudok, de valószínű, hogy száz hektárokban mérhető a beteg vagy már ki is vágott szőlőterületek száma az országban. Ez éven lehet, hogy még több is lesz.

A betegség sunyin lappangva van jelen a szőlőkben, de nemcsak ott, hanem akár a falusi, netán városi kertekben is. Elsősorban a szőlő hordozhatja, s az amerikai szőlőkabóca terjesztheti. De ott lehet a betegséget előidőző fitoplazma ezenkívül a bálványfában, mogyoróban, erdei iszalagban, de akár a nyárfában is. Viszont legújabban az is felmerült, hogy talán más rovarfajok is terjeszthetik.

Egyik sem jó hír!

Amit viszont biztosan tudunk, hogy meg kell tennünk egyelőre:

Nyugalmi állapotban lemosó permetezés, az ismert terjesztő rovarok elleni két-, akár háromszori rovarölőszeres védekezés szükséges. Nyáron a megbetegedett tőkék felderítése és kivágása. Ezekkel várhatóan a minimumra csökkenthető a betegség terjedése.

Reménykedem benne, hogy nekünk és a többi magyar borásznak, szőlőtermelőnek is sikerül jól megvédenünk a szőlőtőkéinket!

A 2025-ös borainkat kóstoltam végig a minap.

Még nem mindegyik esett túl az erjedésen. Az egy-egy hordónyi aszú és édesszamorodni még vígan pötyörészik. De nagyon rendben vannak. Tömény gyümölcsbombák és vastag, olajos borok lesznek.

Szüretkor a kedvencem az Úrágya Furmint volt. Most, amikor a száraz borokat kóstoltam, más lett a favorit. Bájos, lányos – vagy inkább nőies, behízelgő illattal lepett meg a Hárslevelű. Olyan kecses, hajlékony, mozgékony. A Furmintok közül pedig az Isten-hegyi és a Padi-hegyi izgalmas, sós vibrálása és természetes eleganciája sziporkáztatta el a kortynál az ízlelőbimbóimat.

Angi is kóstol most Szabolccsal. Ők az újborok után már a palackozni való boroknál járnak.

Kikoptunk nagyon (hála Istennek és a kitartó vásárlóinknak) a Birtok Furmintból. Végre üvegbe kellene tenni lassan jó pár ereje teljében lévő aszúnkat is.

Úgyhogy dolgunk van bőven, még mielőtt ránk robban a tavasz, és el nem veszünk a kinti munkákban.

Naptár szerint közeleg már a húsvét is.

Birtok Furmintot ugyan már hiába szeretnének vásárolni, nem tudunk adni. Lengyel és svájci kereskedőink lecsaptak az utolsó palackokra, így kifogytunk belőle.

Bármi mást viszont örömmel küldünk Önöknek, hogy a húsvéti sonka mellé legyen mit elkortyolni!

Jó egészséget és sok jó bort Mindenkinek!

Árvay János