Én ugyanis nem igazán tudok a vezetés miatt odafigyelni rájuk.
34-et számolt Gusztáv. A csapat többi tagja viszont gyorsan kijavította, hogy kócsagból csak 32 sétált a réten, a másik kettő meg valami eltévelygett gólyapár lehetett közöttük.
Csoda szép madarak egyenként is, de ilyen csoportban még látványosabbak. Hófehér tollazatuk, csodásan ívelt hosszú nyakuk, kecses, nyúlánk alakjuk méltán vonzza az ember tekintetét.
Azt tudom, hogy régen a férfiak a faroktollukkal a kalapjukat díszítették.
Ne nevessenek ki érte, de nekem eszembe jutott ám az is, hogy milyen ízű lehet a húsuk.
A neten annyit találtam, hogy ehető, de tiltott, mert védett madár. Az jutott eszembe, hogy esetleg a régi középkori leírásokban kellene keresgélni. Voltak korok, amikor mindenfélét ettek a főúri udvarokban. Éhínség idején meg, szerintem, a világban bárhol, bármit, csak tele lehessen a gyomor. Időm ezt keresgélni viszont úgysem lesz.
Mint máskor is szokott, megint úgy nyakunkba szakadt a „nyár” (bár az időjárás igencsak szeszélyes idén).
Mindent egyszerre kellene kint a szőlőben (is) csinálni. A metszéssel kicsit megcsúsztunk. Barackvirágzás után végeztünk vele.
A szőlőinkben nem tett kárt, de abban az időben volt megint egy hideghullám az országban. A kajszibarack, alma, őszibarack sok helyen 80–100 százalékos fagykárt szenvedett.
Nagyon nagy baj.
A gazdáknak végtelen nehézség és veszteség. A vásárlókat a boltokban pedig az emiatt felfelé szálló árak fogják elszomorítani.
A Kisháznál nekünk is fantasztikus fehér virágpompában tündökölt a cseresznyefánk. Mivel japán vendégeket vártunk, úgy képzeltem, hogy méltán fogok tudni büszkélkedni vele. Sajnos nem sikerült, mert két éjszaka is olyan mínuszok voltak, hogy mire a vendégek megérkeztek, már csak olyan fakó barnás, sárgás valamik szégyenkeztek a fán virágok helyett. Úgyhogy cseresznyénk sem igen lesz. Elvétve látok pár szemet szégyenében elbújva a lombok között. A meggyfánk szerencsére megúszta, reméljük, tudunk majd róla szüretelni.
Rátkán május 17-én, szombaton volt a 31. Töltöttkáposzta-fesztivál.
Nagyon jól sikerült, mint mindig. Angelika és Szabolcs azért még sűrítettek az ilyenkor amúgy sem unalmas napokon. Előtte pénteken zenés boros estünk volt. Gilbert Balázs, a rátkai Gilberry Winery tulajdonosa zenélt a kóstolónkban. Jó pár saját számát is hallhattuk tőle gitárkísérettel. Az én kedvencem mindenképpen a Kell a bor!
Szabolcs hamburgerbucit sütött estére. A belevaló húst kedves ismerős séfünk, Norbi készítette el az udvaron egy „green egg”-ben. Áhítattal ettük a bucit, Balázs műsorát hallgatva.
Szombatra Kata főzött egy rakat töltött káposztát hagyományosan, Angelika a vegán változattal készült.
A kóstoló falaira délelőtt felkerültek Dienes Niki festményei, Faragó Tímea (Elevenbeads) sziporkázó színű, saját készítésű gyöngyékszereit hozta bemutatni. Így két magával ragadó, szemet gyönyörködtető kiállításunk is ünnepi díszbe öltöztette kóstolótermünket. Vajon jövőre mit találnak ki a fiatalok?
Rövidesen forgalomba hozzuk a 2023-as Édesemet.
Angelika már ki is találta, hogyan lehet elővásárlással lekötni belőle.
Nézzék meg a weboldalon a lehetőségeket, válasszanak 3 csomag közül, és ezzel nekünk is nagyon- nagyon sokat tudnak segíteni.
Amúgy meg szorítsanak kicsit nekem, hogy jól haladjak a kinti munkákkal. A grúberezéssel eddig jól haladtam, bő felén már túl vagyok. Szeretnék minél előbb másodszor is permetezni. Igaz, ehhez a Deutz kirobbant hátsó ablakát kell gyorsan pótolnom.
Én voltam a hibás, hogy betört. Kitámasztottam az ablakot, hogy több levegő jöjjön be. Aztán ezt elfelejtve felemeltem a grúbert, ami kirobbantotta… Ez van. Hibázik néha az ember, ha máshol jár az esze!
Üdvözlettel,
Árvay János
Ui: Az elővásárlás csak június 15-ig tart, és csak korlátozott számú palack érhető el!