Újra itt az esztendő vége

2012.12.11.

A szüretnél vártunk ez éven is a csodára, mint mindig.

Hogy jött-e? Vagy nem? Kinevethetnek, de még mindig nem tudom.

Mindent leszedtünk már, nincs kint több szőlőnk.

Aszúszemre és késői édesre várva kockáztattunk majd egy hónapot.

Na, ebből szinte semmi nem jött össze.

Kiszedettünk minden jónak látszó aszúszemet a száraznak feldolgozott szőlőből. Mégiscsak furcsa lett volna ezeket a csodálatos botritys-es szemeket a földre dobni, ugye? 350 kilogrammot tudtunk így kiválogatni.

Azt azért be kell vallanom, hogy nagyon magas az így kiszedett szemek kilogrammjának a költsége....

Ha viszont nem szedjük?

Nem érezném jobban magam.

A száraz bor nem lett volna ezektől az aszúsodott szemektől jobb. Eldobni pedig vétek.

Na, de hát ezek a dolgok azok, amiken talán felesleges is gondolkodni.

A kierjedt borok nagyon tetszenek. Őszibarack, virágok, körte, málna, néha gyógyteás illatok. Bocsássák meg nekem, hogy legtöbbször nincs is kedvem kiköpni a kortyot, mert annyira jólesik.

Ez azért jó jel.

A mostani napokban nem lett jobb a kedvem. Borongós, ködszitálásos, „nyálas” napok vannak.

Brrr. Nem szeretem idők.

Na, ilyenkor esik jól egy pohár olyan bor, ami felvidít.

A napokban kóstolt Font Gábor rosé engem visszavitt a gyerekkoromba.

A Koldu-dűlőben az akkori tállyai szakszövetkezetnek volt málnaültetvénye. Általános iskolásként ide jártunk „napszámban” dolgozni. Tálcákra szedtük a gyümölcsöt. Persze, hogy nem is keveset tettünk a szánkba szedés közben.

Az akkor megevett érett málna íze köszönt vissza a rozéban.

Csak még egy apró emlék: volt, amikor ebédre szalonnát vagy vasárnapi rántott húst, más maradékot csomagolt Édesanyám. Kinevethetnek, de a csúcs akkor nekem még a májkrém, vagy a K-hús („különleges” vagdalthúskonzerv) volt. Az ízlésem azért változott azóta, de nagyon jólesett az időutazás és a bor is!

Vendégekkel voltunk pár hete a Padihegyen.

A szőlőnkhöz vezető erdei út mellet meglepően sok gombát láttunk.

Szedtünk is vagy két kosárral. Én úgy hittem, hogy őzlábgombát és galambgombát találtunk.

Angelika gombaismerő barátja viszont fénykép alapján mindent kidobatott velünk.

Annyira rákészültem pedig! Az arcomon is látszott, hogy minimum annyira csalódott vagyok, mint egy gyerek, akinek megmutatják a karácsonyi ajándékot, majd azt mondják, mégsem ezt kapod...

Később azért rákerestem az interneten a gombákra. Két esélyes lett volna: vagy az őzlábgomba kisebbik változata vagy galóca. Hát jobb ezt nem kipróbálni!

Ha lennének még tehenek a faluban, akkor persze lenne a legelőn szegfűgomba is.

Azt nem lehetne eltéveszteni.

Mint ahogyan a fenyőtinórut sem, amit néhány nap múlva találtunk szintén a Padihegy-tetőn. Így jó kis pörkölt lett belőle...

Lengyel barátunk, akinek annyira nehéz a nevét kiejteni, hogy a magyarok csak úgy hívják, Puli (ami hosszú, loboncos a haja miatt ragadt rá), ismét meglátogatott minket.

Kaptunk tőle vadon élő bölényhúst. Vacsorának szánta, 4 órán keresztül főzte. Aztán mi folytattuk...

Hogy is fogalmazzak? Érdekes volt az íze.

Lehet, hogy hosszan kellett volna pácolni, talán akkor megpuhul? Nekem azért nagyon tetszett, persze a hozzá párosított kadarkával együtt.

Érdekesen alakulnak nálunk az étkezési szokások. Angelika lányom néha elmegy a majdnem csakis zöldségevés felé.

Én meg Szabolcs? Hát, nem éppen erre vágyunk, legtöbbször húst hússal ennénk.

Kata meg a kettő kívánság között őrlődve kérdezgeti, hogy ma mit főzzek?

Amúgy megeszek a végén mindent, általában örömmel és jó étvággyal. Igaz, eszembe nem jutna mondjuk karfiol- vagy éppen sütőtökkrémlevest kérni. De ha „váratlanul” elém tették? Annyira jól tudott esni. A tökfőzelékkel is így vagyok. Szeretni elviekben nem szeretem, de kétszer szedek, mikor ezt főznek a „lányok”.

Lehet, hogy a közben elfogyasztott borok a ludasok ebben?

A napokban megjött az igazi tél. Mínuszokkal és hóval, ahogy ilyenkor illik.

Tehát indulnak a disznóvágások is. Tudják, mire fáj már hetek óta a fogam?

Anyósom kocsonyájára, amit a fokhagymás pácban áztatott, majd megfüstölt nyelvből, disznólábból, fülből, ilyenekből szokott főzni.

Szerintem Bernikénk is örülni fog, mert a csontokat és a maradékokat ő is szereti.

A napokban láttam egy áruház akciós újságjában egy hirdetést. Nagyot nevettem rajta.

Mármint hogy a kutyának, macskának azért nem javallott ételmaradékot vagy azt adni, amit mi is eszünk, mert azzal nem biztosítjuk számukra a kiegyensúlyozott táplálkozást.

Bolond ez a világ, vagy én vagyok megint naiv?

Elképzeltem Bernikét, amint boldogan szimatolva a levegőt előre örül, hogy mi jókat is főznek a gazdák a konyhában. Csorog a nyála, mert egyre türelmetlenebben várja, mikor kap már belőle.

Aztán elérakjuk a száraz tápot, hogy neked ez jutott, mert ez egészséges.

Látom is, ahogy sértődötten bevonul az óljába „éhségsztrájkolni”.

Ez éven már az érett paradicsomot is kunyerálta és ette. Még hogy csak tápot kapjon?

December 7-én a Mikulás szép ajándékkal kedveskedett nekünk. Ismét a Tokaji borvidékre, ráadásul a Mádi Körhöz került az Év Bortermelője Magyarországon cím. A Magyar Bor Akadémia Áts Károly barátunkat választotta 2012-ben az Év Bortermelőjének.

A Tokaji borvidékre így több jut a figyelemből, neked meg a munkából. Meleg szívvel gratulálunk, Karcsi!

Ha karácsonykor szívesen látnának Árvay bort az asztalukon (vagy a karácsonyfa alatt), még jövő hét közepéig nyugodtan rendeljenek webáruházunkból. Reméljük, mindenki talál majd egy-két számára érdekes tételt. Nekem mostanában a 2010-es Birtok furmint a kedvencem. Na jó, bevallom, azért elcsábulok néha, mikor borkóstolót tartok. Állandóan azt mondom, hogy nem szeretem a sárgamuskotályt. Aztán elfelejtkezem erről és csak úgy nyelem az Édesemet is. Vagy tudat alatt pártatlan akarok lenni? Ha a Szabi Furmint tetszik, akkor az Anzsi Édeseme is mindjárt más fényben ragyog. Vagy csak büszkélkedni akarok, hogy mindkét gyerekem ügyes? Bocsássák meg nekem az apai elfogultságot!

Az elmúlt hetekben nagyon sok érdeklődő kérdést kaptam a Borász naplójával kapcsolatosan. Elnézést kérek mindenkitől, mert néha belefelejtkezem a munkába és ritkábban írok, mint szeretnék, így ki is marad néha egy-két hónap.

Ugyanakkor nagyon jólesik, hogy ennyien kíváncsiak a mi falusi életünkre!

Ha erőm engedi, akkor mégy egy naplóval zavarom majd önöket decemberben. Ha nem, akkor elsodort az élet.

Viszont mindenkinek szeretnék szerettei körében eltöltött boldog, békés karácsonyt kívánni!

Borral, örömökkel, megnyugvással.

 

Árvay János



Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380