Krumplis nyárvége

2012.08.30.

 

Krumplis nyárvége

Augusztus utolsó napjai derékfájással teltek.

Nem kell mindjárt rosszra gondolni, mert nem lumbágóm lett. Egyszerűen csak krumplit ástam délutánonként. Soha nem voltam erős a hajlongásban, úgyhogy most sem csodálkoztam ezen.

A kiszedett krumplik némelyikét látva viszont kikerekedett a szemem. Ilyen óriásikat nem láttam még. Mutattam Katámnak is, de ő is csak nézett, hogy mik ezek?

Az ásást folytatva viszont már nevetnem kellett, mivel újabb és újabb, egyre nagyobb daliákat szedtem ki a földből. A család is kacagott, mikor kezemben egyre hízottabb krumplikkal 15 percenként megjelentem. 58 dekagrammot nyomott a legsúlyosabb. Kettőt raktam fel a mérlegre és több mint egy kilogrammot mutatott. 109,8 dekagramm. Büszkén kihúztam magamat.

Gyorsan megkerestem az ültetéskor készített Excel táblázatomat, hogy megnézzem, melyik elvetett krumplifajta az, ami ilyen bolondgomba módra hizlalta fel magát.

Desiree. Évekkel ezelőtt már ültettem ugyanilyet, de akkor normál méretűek lettek a gumók. Hogy most miért ekkorák? Nem hiszem, hogy a tavaly szüretkor a kertbe kiszórt szőlőtörköly művelte volna ezt a csodát. Vagy mégis?

A sárga színűnek meg MILVA volt a neve. Jövőre ebből többet is ültetek, annyira tetszett az íze.

Már csak egy parcella maradt kiásásra várva. Ezt később ültettük és azt mondták, hogy ez annyira bio, hogy a csíkos krumplibogarak sem eszik. Nem a fenét… Pár nap alatt úgy lerágták szegény leveleket, mire észrevettem, hogy már csak a szárak maradtak meg. Ha akarnám sem lenne már értelme bármivel permetezni. Remélem, csak lesz ott is pár gumó a földben.

Nem lehet minden tökéletes.

Amúgy Széchenyi téri házunknál, ahol a vendégeinket várjuk, szintén fantasztikus a kert. Igaz, ott nem én vagyok a „gondnok”, hanem édesanyám.

Az egyik szilvafa ágai majd leroskadnak a gyümölcstől. És ha nem is akkorák, mint a burgonyáink, de ők is nagyra nőttek. Igaz, itt meg a mamám által ültetett paradicsomon vannak olyan fél kilónyi gyümölcsök.

A városiasan chilinek nevezett, falusi nyelven csak „kutyaf.sza” vagy „macskap.cs” erős paprikákat épp tegnap tesztelték lengyel vendégeik. Én ugyan szóltam nekik, hogy vigyázzanak, de azt mondták, szeretik. Eleinte bírták is. Aztán olajba mártogatott kenyérrel próbálták csillapítani a pokoli tüzet.

Hát nem éppen ez kellett volna a borkóstoló kellős közepére.

Így jártunk. Legközelebb szigorúan csak a borok után mutatom majd meg az ilyen helyi specialitásokat.

Kint a dűlőkben egyre édesednek a szőlőfürtök. A Zéta nagyon édes, néhol ráncosodik is. A Sárgamuskotály is mind ehetőnek tűnik. A Padihegyen az erdő felőli sorokat már elkezdték eszegetni a madarak. Na, itt jól lehet látni, hogy melyik fürt érettebb. Természetesen az, amiről a legtöbb szem már hiányzik. Bár ahogy elnéztem, a darazsak is besegítenek. Nem is csoda ebben a szárazságban. Víz nincs, ezért ráfanyalodnak az édes szőlőszemek nedvére.

Ugyan találtam már Furmintból és Hárslevelűből is szépen besárgult szemű fürtöket, de pár hét még biztos kell, hogy a fürtöket megkóstolva a szüret jusson az eszünkbe.

A kedvem sem sok, hogy a szüreten gondolkodjak, mert még van olyan bortételünk, amit minél hamarabb palackozni kellene. Szabi furmintját mielőbb szeretnénk letölteni.

De a legutóbbi családi kóstolón is „találtunk” egy olyan 2011-es édes bort, amit megízlelve mindenkinek egy srófra járt az agya.

Gyümölcsös, őszi és kajszibarackos jegyek. Ezt így kellene megőrizni, tehát palackba vele.

Most derítjük és szűrjük.

Nap mint nap élvezzük a kertünk adta örömöket. Tegnap pisztrángot sütöttem. Olyan jó ropogósra kérte a család. Angelika paradicsomsalátát rittyentett, bazsalikommal megszórva. Volt rá egy kis zalai tökmagolaj és balzsamecet is. Hmmm. Lehet, hogy a csúcsgasztronómiában nem elfogadott ez a párosítás, de nekem ez esett a legjobban a napokban. A mellé kortyolgatott 2010-es furmintunk méltó kísérőnek bizonyult.

Aki jövő héten pénteken eljön Mádra, a Furmint ünnepre, a Mádi Kör esti kóstolóján személyesen is megkóstolhatja a Birtok és a Késői édes furmintunkkal egyetemben.

Viszünk azért egy 2011-es Édesemet is. Hátha üdítően hat majd a sok komoly furmint között. Jut eszembe, Angelika is az utóbbi bort viszi a száraz verziójával együtt a hétvégi etyeki kóstolóra. A szüret kezdete előtt még a borász kollégákkal és önökkel búcsúztatjuk az idei nyarat.

A Mádi Körrel, a Juniborral mindenkit várunk szeretettel!

Árvay János



Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380