Június végén...

2007.06.28.

Mint mindenki, én is egyre nehezebben viselem a hőséget. Az "iszákos Touareg" is úgy dönt néha, hogy neki most melege van, és nem tud energiát adni a hűsítő klímának. Ilyenkor úszom az izzadtságban. Eszembe jutnak ilyenkor a régebbi kocsik. Wartburg (kétütemű), Zsiguli, kis Polski, Dacia, kocka Lada, Fiat Punto. Na ezekben csakis a kenyeres, kétablakos, 80-as klíma működött. Tehát semmi, csak a lehúzott ablak és a menetszél.

Mégis kibírtuk valahogy, merthogy muszáj volt és az volt -kész.
Olvasom a híreket. Hőségriadó! Utcák locsolása, vízosztogatás.
Igen? És a mi embereink? Szegények, hiszen ők meg kint az égető melegben, sugárzásban dolgoznak a szőlősorok között, ami embert próbáló feladat. A szőlősorok között annyira meg tud rekedni ilyenkor a meleg, hogy hűsítő szellő hiányában tényleg mintha kemencében lenne az ember. Mint a kohászok vasöntés közben. Becsülöm ezért (és sajnálom is) a kint dolgozókat. Árnyék sehol, megrekedt levegő, por, izzadtság órákon keresztül. A munka összetorlódva, muszáj igyekezni. Valamit segít, hogy korán hajnalban, pirkadatkor mennek ki, és délután korábban abbahagyják a munkát. Akkor is hősies, amit végeznek. Nélkülük nehéz lenne szőlőt művelni.

Amúgy szépen gömbölyödnek a szőlőszemek. Gábor barátom szerint a Medvén szinte a zsendülés közelében jár a Sárga Muskotály fürtök állapota. Ha ez így megy tovább akkor tényleg nyakunkon a szüret. Betegség még sehol nem jelentkezett a területeinken. Igaz hogy a napokban már a negyedik permetezést végzik az embereink. A gyommal viszont nem bírunk. Hol nedves a föld, hol pedig kőkemény, nem veszi be az ekét. Ugye megint a szokásos falusi duma. Ha nem esik az a baj, ha esik, akkor az. Ki tudna a mezőgazdaság kedvére tenni?

Váratlan vendégek toppantak be délelőtt. Robert Wenczel Rustról, barátaival.
Nem akar zavarni - mondta, de szeretnék megkóstolni a Sauvignon Blanc és Chardonnay borainkat. Teljesen meglepődtem, mert nem gondoltam volna, hogy Ők is hallottak róluk. Jó, jó, a Sauvignon Blanc bekerült Pannon Bormustrán a fehér Csúcsborok közé. Ezt még érteném, de hát honnan tudhat a Chardonnay-ról, ami még ugye a hordóban érlelődik? Persze, hogy boldogan mutattam, kóstoltattam Nekik a borokat, természetesen a Furmintokkal és Hárslevelűkkel egyetemben. Boldoggá tettek az érdeklődésükkel. Robi bácsi véleménye az volt, hogy ígéretesek, szerinte folytatni kell készítésüket, mert ezekből is átüt a terroir, a tokaji termőtáj karaktere - még ha zempléniként is kerülhetnek csak forgalomba. Mégjobban meglepődtem mikor búcsúzáskor már az érdekelte Őket, hogy mikor tudnak rendelni ezekből. Nahát!?
Tudják, hogy  ennél nagyobb dicséretet egy másik borásztól aligha kaphat az ember. Hiszen ezek pénzt akarnak adni a boraimért. Még ilyet! Bár mit csodálkozom? Én sem szeretem a "bartelezést", vagy az ingyen bort. Ha tetszik valami, akkor szívesen veszek bármelyik barátom boraiból. Ha szép, ha úgy gondolom megéri az árát,akkor az a normális hogy fizessek érte.

Angelika lányom szorgalmasan küldözgeti az emailjeit Kaliforniából. Paul Hobbs borászatában próbál ellesni valamit, abból hogy mit hogy tesznek, varázsolnak a Paulék. Küldözgeti a képeket, és a leveleket, beszámolókat. No meg mindenkinek névre szólóan a kiosztott faladatokat.
Félelmetes azért, hogy a technika mire képes. Azt azért nem tudom eldönteni, hogy ez biztosan jó-e? Lehet. Csak néha kezd terhes lenni. Gondolom Önöknek is.
Kapom és is és küldöm is az sms-eket, e-maileket. Muszáj volt megtanulni a számítógépen dolgozni. Na jó, nekem azért nem megy a tíz újas, inkább csak a 8+2-es gépelés. De nem sikongatok, ha eltalálom.
Viszont, hogy szeretett lányunk, odakintről majd minden reggelre számolatlanul küldje nekem, kollégáimnak az elintézendő dolgokat? Néha már azon gondolkozom, talán jobb lett
volna, ha marad itthon. Akkor csak nappal dolgozna (dolgoztatna minket). Így meg? 9 óra időeltolódás. Ha mi kelünk, akkor Ő néha fekszik. Nálunk este - Neki napközben.
Ehhez képest, amikor Jóska nagybátyám levelei megjöttek Ausztráliából és Dédi válaszolt még másként zajlottak a dolgok. Par Avion. Légi posta útján. Hihetetlennek tűnt, hogy egy hét alatt itt, majd egy hét alatt visszaért a válasz. Most meg küldök egy e-mailt, vagy sms-t pillanatokon belül odaér a föld bármelyik pontjára. Majd vissza.
Azért ez elgondolkozató. Nagyon jó. Vagy nem is olyan biztos.

Kell ez nekünk? Hol van majd a gyorsaság mellett az elmélyülés? Hogy végig gondoljuk, mit akarunk. Hogy végig gondoljuk a választ, keressük a megoldást. És most már muszáj lesz mindig mindent azonnal.
Fogyasztói társadalom?
Elbizonytalanodtam. Tudom, hogy kell, meg hogy muszáj.
De mintha ez nagyon messze lenne a szőlőtőke, kövek, dűlők világától. Hát még milyen messze attól, hogy felsétálunk a hegyre. Leülünk a kőgátra. Szétnézünk a tájon. Mögöttünk a kő, előttünk a szőlőtőke, lábunk alatt az Alföld. Csend, madárcsicsergés, jó illatok, fent az égen felhők. Arcunkat simogatja a szellő.
Béke
Megnyugvás
Elmélyülés
Jár nekünk...

Árvay János



Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380