A kisházunknál nagy liláskék foltokban nyílik az ibolya. A ház előtti kertben a jázminok sárga szoknyában billegnek a lágy tavaszi szellőben. A ház gangja mellett az Édesanyám ültette korai törpetulipánok tűzpiros, ingerlő harangszoknyájukban táncolnak a melengető napsütésben. Odakint, a határban a mandulafák szégyenlősen integetnek virágzó ágaikkal. De a korai szilvafák is fehér kucsmákat viselnek, és a falu mellett a barackfák ágain is egyre több rózsaszín virágszirom látható.

Imádom a korai tavaszt. Egyre színesebb minden, és az embereken is azt látom, hogy a sziporkázó napsütéssel egyenlő mértékben nő a jókedvük. Több napsütés – több mosoly?

Ha így igaz, akkor süssön ám sokat a nap!

Jól haladunk a metszéssel. Talán bő két hektárunk van még metszeni. Azután kivágunk másfél hektár szőlőt. Nagyon nehezen szántam rá magam erre a dologra. Valahol legbelül most sem tudom elfogadni a saját döntésemet. Még mindig keresem az indokokat hogy miért nem kellene megtenni.

De ha erőt veszek az érzelmi kötődések miatti ellenkezésemen, és előveszem a kockás füzetet – no meg a józan paraszti eszemet –, akkor kivágjuk a parcellákat.

Elöregedett rajtuk a támrendszer. A faoszlopok szinte mindegyike cserére szorulna, a huzalok rozsdásak, egyre többet szakadnak. A szőlőtőkék is nagyszámban pótlásra szorulnának.

Nincs mit tenni.

Elárulom azért, hogy máris azon jár az eszem, hogy hogyan lehetne mielőbb újratelepíteni ezeket.

Angi és Szabi erre a gondolatra megjegyezte, hogy Apa, először lássuk meg, hogy mire jutunk a fenyegető aranyszínű sárgasággal, koncentráljunk erre a feladatra. Azután majd foglalkozunk az újratelepítéssel.

Mit lehet erre mondani? Igazuk van.

A két Banditának viszont most ültettem szőlőt. Hat darab csemegeszőlő-oltványt raktam a kisház gangja mellé. A Fiúk egész éven nagy kedvvel eszik a szőlőt. Néha szégyelljük is magunkat, amikor a Lidlből vásároljuk Nekik. A most elültetett tőkékről (meg az Istenhegyen már elültetett pár tőkékről) azért ha nem is egész éven, de augusztustól októberig meglesz számukra a szemezgetnivaló!

Dolgozzunk! Bár álmodozni munka közben is lehet.

Lassan amúgy is szaporodnak (megint) a napi teendőink.

Gyarapodnak a kóstolós időpontjaink.

Növekszik a rendezvények száma is.

Szabolcs egyre többször süt és tart pizzakészítő vagy nosztalgia kifli workshopot is.

Továbbra is kevés helyre megyünk, de idén áprilisban a Borászok Borásza Gála izgalmasabb lesz számunkra, mint eddig. A következő levelemben elárulom, hogy miért!

A rátkai töltött káposzta fesztivál most május 16-án lesz, és már érkeznek a megkeresések ezzel kapcsolatban. Természetesen nyitva leszünk idén is!

Várunk mindenkit szeretettel!

Árvay János

Ja, és palackoznunk is kellene, csak úgy mellékesen.

Tréfálkozik a Természet, hogy hintába ültet minket?

A Banditáim biztosan nagyon örülnének a hónak. Mondták is, hogy ha elég vastag lesz, akkor mehetünk megint szánkózni az állomáspartra! Elkámpicsorodtak kicsit, mikor viccelődtem Velük. Legalább húsz-harminc centi hó lesz, csak nem nálunk, hanem Sopronban.

Papó!! Akkor ugye elviszel oda! A Volvódban elférnek a szánkók is!

Hát? Na erre mit mondjak? Remélem, itt is lesz hó, s nem kell Sopronig mennünk.

Bár tényleg nincs még tavasz, de arra azért már vannak jelek, hogy kifelé megyünk a télből. Nyílnak a hóvirágok, és az eddig fakóbarna hegy- és domboldalakon meg az útszéli árkok oldalán is szemmel láthatóan zöldül a fű. A barna szántóföldi táblákon is szoros, katonás, tömött sorokban szárba szökkentek az őszi vetés nyújtózkodó hajtásai. A földutakon azért még inkább a sár az úr. De ha kisüt a nap, és kicsit lengedezik a szellő, akkor már hamar megpirul a föld teteje.

Majdnem a felénél járunk amúgy a metszéssel. Talán időben befejezzük. Ha akarom, ha nem, sokat foglalkozom már azzal, hogy mit és hogyan kellene csinálnunk ez éven.

Mondhatnám, hogy minden évet így kezdek, de ez a mostani nem lesz szokványos.

Sőt! Nem sorolom, mennyi minden teszi nehézzé az életünket. Nem is panaszkodni akarok.

Kinevethetnek, de Excel-táblázatban írogatok össze minden, a fejemben felbukkanó teendőt.

Teljesség nélkül:

Permetezőszivattyú és fúvókák ellenőrzése, permetezőgép vizsgáztatása. Deutz traktor hengerfejjavítás. Deutz kitört ablakok pótlása, Foton traktor üvegajtópótlás. Soraljművelő eke beüzemelése. Szőlőcsonkázó vásárlás, stb….

Szaporodnak ám az Excel-táblában a sorok.

Ahogy tudjuk, csináljuk, na meg ahogy a fontossági sorrend majd diktálja.

Ami viszont egyre inkább aggaszt, az a következő:

a szőlő aranyszínű sárgasága.

Senkit ne tévesszen meg e szépnek hangzó elnevezés. Alattomosan támadó, végzetes betegséget jelent. Elképzelhetetlenül nagy pusztítást tud okozni a szőlőültetvényekben. A szőlőtőke nem gyógyítható.

Súlyos károkat okozott már a tavalyi évben is. Pontos számot ugyan nem tudok, de valószínű, hogy száz hektárokban mérhető a beteg vagy már ki is vágott szőlőterületek száma az országban. Ez éven lehet, hogy még több is lesz.

A betegség sunyin lappangva van jelen a szőlőkben, de nemcsak ott, hanem akár a falusi, netán városi kertekben is. Elsősorban a szőlő hordozhatja, s az amerikai szőlőkabóca terjesztheti. De ott lehet a betegséget előidőző fitoplazma ezenkívül a bálványfában, mogyoróban, erdei iszalagban, de akár a nyárfában is. Viszont legújabban az is felmerült, hogy talán más rovarfajok is terjeszthetik.

Egyik sem jó hír!

Amit viszont biztosan tudunk, hogy meg kell tennünk egyelőre:

Nyugalmi állapotban lemosó permetezés, az ismert terjesztő rovarok elleni két-, akár háromszori rovarölőszeres védekezés szükséges. Nyáron a megbetegedett tőkék felderítése és kivágása. Ezekkel várhatóan a minimumra csökkenthető a betegség terjedése.

Reménykedem benne, hogy nekünk és a többi magyar borásznak, szőlőtermelőnek is sikerül jól megvédenünk a szőlőtőkéinket!

A 2025-ös borainkat kóstoltam végig a minap.

Még nem mindegyik esett túl az erjedésen. Az egy-egy hordónyi aszú és édesszamorodni még vígan pötyörészik. De nagyon rendben vannak. Tömény gyümölcsbombák és vastag, olajos borok lesznek.

Szüretkor a kedvencem az Úrágya Furmint volt. Most, amikor a száraz borokat kóstoltam, más lett a favorit. Bájos, lányos – vagy inkább nőies, behízelgő illattal lepett meg a Hárslevelű. Olyan kecses, hajlékony, mozgékony. A Furmintok közül pedig az Isten-hegyi és a Padi-hegyi izgalmas, sós vibrálása és természetes eleganciája sziporkáztatta el a kortynál az ízlelőbimbóimat.

Angi is kóstol most Szabolccsal. Ők az újborok után már a palackozni való boroknál járnak.

Kikoptunk nagyon (hála Istennek és a kitartó vásárlóinknak) a Birtok Furmintból. Végre üvegbe kellene tenni lassan jó pár ereje teljében lévő aszúnkat is.

Úgyhogy dolgunk van bőven, még mielőtt ránk robban a tavasz, és el nem veszünk a kinti munkákban.

Naptár szerint közeleg már a húsvét is.

Birtok Furmintot ugyan már hiába szeretnének vásárolni, nem tudunk adni. Lengyel és svájci kereskedőink lecsaptak az utolsó palackokra, így kifogytunk belőle.

Bármi mást viszont örömmel küldünk Önöknek, hogy a húsvéti sonka mellé legyen mit elkortyolni!

Jó egészséget és sok jó bort Mindenkinek!

Árvay János

A Banditák egyre izgatottabban nézték a hol csak épp szitáló, hol majdnem tojásnyi nagyságú hópelyhek táncát. Első nap még csak annyi volt, hogy hógolyózni lehetett. Másnap és harmadnap már kisebb hóembert is tudtak építeni. Nem sokat kellett várni, hogy teljes legyen az örömük.

Megmaradt a leesett hó, és olyan paplan borult a tájra, hogy nem volt kétséges, hogy lehet szánkózni menni!

Apró probléma azért adódott: a családban senkinek sem volt fogalma arról, hogy hol lehet az évek óta nem használt szánkó, amit a húgomtól kaptak a fiúk.

Első körben a raktárakban próbáltuk meglelni. Aztán kiterjesztettük a keresési sugarat. Az udvar leghátsó részén találtunk rá Szabolccsal a szín alatt.

Poénos volt, hogy mindketten határozottan úgy emlékeztünk0 hogy kékre festett vasszánkót kell keresnünk. Találtunk egy pirosat. Mindegy, lényeg, hogy van!

Angelikáékkal sorra vettük, hogy hol lenne a legideálisabb a két fiúval szánkózni. Én végigsoroltam, hogy gyerekkoromban hova jártunk a barátaimmal.

Zsáni a bánya mellett, Guruló a Kolduban, falun belül viszont az állomáspart volt mindig a legmenőbb. Az első kettőt az élményeimet hallgatva rögtön stornózták Angiék.

A Zsáni meredek, és a végén ott a patak. Egyszer be is tört alattam a jég. Csonttá fagyva mentem haza onnan.

A Gurulónál a dobbantós rész biztonságos. Mi viszont keveselltük a hosszát, ezért a mögötte magasodó és meredek, erdős részről kezdtük a lesiklást.

Hogy fogalmazzak? Nem mindig sikerült kikerülni a fenyőfákat. Ettől sem lettek nyugodtabbak a szülők.

Maradt a vasútállomás melletti állomáspart.

Jó fej volt rátkai Önkormányzat, mert békén hagyták a partot. Se a havat nem tolták le róla, és nem is csúszásmentesítették.

Polgármesterünk, Braun Árpi hála Istennek nem felejtette el, hogy gyerekként Neki is mennyi szánkós öröme volt itt. Köszönjük, Árpi!

Mentem tehát én is a Banditákkal szánkózni. Két fő dolog volt, amiért szükségesnek tartották a fiúk. Az egyik, hogy így nem kellett gyalogolniuk, mert a transporterrel vittem Őket és a szánkót.

A másik, hogy Angelika elárulta, én tudok szánkót irányítani a lábammal. Na ez azért nyomós érv volt! Mindkettővel többször csúsztam le, Marci nagyon boldog volt, mert ahogy mondta: csúcsot döntöttünk!

Az óvodával szembeni kettes villanyoszlopig mentünk le.

Zentével nem voltunk ennyire sikeresek, de ez semmit nem vont le az örömünkből.

Jó volt látni, hogy pont úgy, mint gyerekkoromban, most is a falu apraja és nagyja is boldog örömmel, gondtalan kacagással szánkózik az állomásparton.

Kisebb-nagyobb gyerekek, egyedül, párban vagy netán valamelyik szülővel húzza-vonja partnak felfele a szánkót, majd siklik, viharzik a partról lefele.

Igazi tél, igazi boldogság, békés, önfeledt vidámság.

A tél örömein felül is kaptunk jó dolgokat így az év elején.

Franciaországban, Montpelliere-ben vannak boraink. Egy nemrég tartott kóstolón két Sauternes-i Chateau d’Yquem bor mellett a mi 2013-as Tokaji aszúnkat is kóstolták az estén.

Nem maradtunk szégyenben. Sőt! Egy francia borász szerint az akkor kóstolt borunk volt szerinte élete legjobb tokaji bora.

Nagyon hálásak vagyunk Szabinak és Bennek, hogy a Hotel Pinard Hotel csodás borlapján helyet kaptak a boraink.

A Debreceni Borozó által tartott tesztelésen a Furmint borok kóstolásánál a 2021-es évjáratú Tokaji Istenhegy Furmintunk kapta a legtöbb pontot. Ennek is nagyon örültünk.

Február 07-én a Debreceni Furmint Februáron ott leszünk személyesen, ebből a borból (is) kóstoltatunk majd!

Várunk mindenkit szeretettel!

Árvay János

U. i.: Svájcban pedig most először szerepelnek boraink a Zürichi Furmint Február kóstolón. Nagyon izgatottak vagyunk, milyen lesz a fogadtatás.

A mennyiségre és a minőségre nem panaszkodom. Majdnem kétszer annyi lett, mint tavaly.
Na ez nem azt jelenti, hogy idén bőséges volt a szüret, hanem azt, hogy az előző éven kevés volt.

Viszont ennyi szőlőt már régen ettem, mint amennyit most, a szüret alatt. Sok helyről hallottam, hogy a magas savra panaszkodtak. Nekem nem tűnt fel, míg kétpofára habzsoltam a fürtöket.

Préselés közben is sokszor bele-belekóstoltam a friss mustokba. Az én ízlésemnek nagyon rendben voltak. Egy must különösen tetszett. Az Úrágya furmintunk meglepett. Tele volt gyümölcsösséggel, sokszínűséggel, izgalmas zamatokkal. Szaladtam is egy pohárnyival a családhoz, hogy Ők is megkóstolhassák. Kíváncsian várom, hogy ha teljesen kierjed ,akkor is ezt a komplexitást érzem-e majd a borban.

Szüretkor majdnem az összes területről én hordtam haza a termést, legtöbbször traktorral. Hazafele az utakon szinte mindig az őszi táj szépsége ragadott magával. Hosszú volt az ősz, így a télre készülő növények már a télre készülő színeikben pompázva élvezték a nappali kellemes napsugarakat.

Higgyék el nekem, hogy nem minden évben látható színkavalkád volt a dombokon, hegyeken, mintha a természet el akarná kápráztatni a látvánnyal az embereket.

Gyönyörködés közben ugyan megpróbáltam kitalálni, melyik fa vagy bokor levelei milyen színárnyalatokkal írhatók le, de nem sikerült. A zöld, a sárga, a piros, a barna annyiféleképpen volt variálva, hogy több próbálkozás után feladtam. Maradtam annál, hogy csodálatosan szép a látvány.

Nagyon régóta nem sikerült aszúszemeket szüretelnünk. Ezéven viszont sikerült. Ugyan nem túl sokat, de egy hordónyi aszúborunk ki fog kerekedni az áztatás után. Három napig préseltem a középorsós, háromszáz literes, öntöttvas préssel. Ennyi időbe telt, hogy lehetőleg minden cseppjét kicsaljam a megáztatott aszúszemeknek.

Tudják, hogy a színkavalkádos ősz mikor jutott megint eszembe?

Akkor, amikor az aszúszemek áztatása után a frissen préselt aszúbort megkóstoltam.

Nyíló, illatos virágok, őszibarack, kajszi, mangó, maracuja, kiwi, naspolya. Az illatgazdagság betöltötte a poharat és az orromat. De a sokszínűség miatt nem tudtam megfogni, mit is érzek pontosan. Belekortyoltam. Hát? Ahogy az első korty szétáradt a szájban, az volt az igazi meglepetés.

Sziporkázó, vibráló gyümölcskavalkád. Napsütötte, érett gyümölcskosár, kavargó, vibrálóan huncutkodó, édes gyümölcsturmix zamatossága töltött ki vastagon mindent. A kortyot lenyelve csak álltam ott mosolyogva és hümmögve bólogatva.

Ez már most is jó!

Akaratlanul is lecsuktam a szememet, és amit az orromban, a kortyban éreztem, az megjelent a szemem előtt. Napsütötte virágoskert, érő gyümölcsök, színpompás ruhájú őszi táj.

Meghittség, szeretet, nyugalom, béke, elégedettség.

Összegzem.

Én elégedett vagyok! Az ősszel is, a terméssel is!

Magunkkal is!

Már csak egyetlen egy dolog hiányzik, hogy teljesen kerek legyen ez az érzés!

Hogy az idén készült boraink majd kóstolás közben az Önök elégedettségét is kiváltsák. Ha így lesz, akkor fogok ám még jobban mosolyogni!

Pár év, és kiderül, mennyire van igazam.

Addig is nyugodtan kóstoljanak borokat tőlünk.

Én hiszem hogy a közelgő karácsonykor minden egyes Árvay-bor elfogyasztásakor átmegy majd az üzenetünk, hitünk.

A borban ott lesz az borvidék és a szőlők üzenete.

Mosoly, nyugalom, vidámság, béke, szeretet.

Mi készülünk már a karácsonyra!

Tegyék ezt Önök is!

Árvay János

UI. Idén két különleges karácsonyi ajándékutalványunk is van – egyikben Szabi borát tudják megvásárolni egy jövő évre szóló nosztalgiakifli- vagy pizza workshopra Rátkán, a másik pedig Angi kínai asztrológia elemzése, amelynek utalványa egy palack Édesemmel érkezik.

A december 16. 12 óráig beérkezett rendeléseknél tudjuk a karácsony előtti kiszállítást garantálni!

Permetezés közben jutott ilyesmi először az eszembe, hogy mennyi minden megváltozott a szőlővel kapcsolatosan gyerekkorom óta.

Nagyjából születésem tájáig a szőlőültetés előtt még kézzel rigolíroztak (mélyítő szántottak), készítették, azaz forgatták elő a területet telepítésre. Kemény, embert próbáló munka volt, hogy majd egy méter mélyen ásóval, csákánnyal, lapáttal megforgatták a talajt. Közben a köveket, gyökereket kiszedték a földből. Rátkán Ács nagybátyám szőlőjét rigolírozták először gépi erővel a Herceg Köves-dűlőben. Nagy lánctalpas „Sztalinyec” traktor húzta rigolekével forgatták meg a földet.

Akkor szinte az egész falu apraja-nagyja csodájára járt, ahogy a csikorgó lánctalpakon pöfögve haladó monstrum mögött fénylő feketén sorakoznak a mély barázdák.

Azt azért a férfiak – ha nehezen is, de – elismerték, hogy az olajszagú, nyikorgó és nagy csörömpöléssel haladó, füstöt eregető monstrum nagyon sok erős férfikéz hetekig, ha nem akár egy hónapig tartó munkáját végezte el pár nap alatt.

Komoly és nagy létszámú munkáskezet igénylő munka volt a szőlőoltványok telepítése is. Most meg? Jön a traktor mögötte az ültetőgéppel, és lézeres sorkövetéssel nyílegyenes sorokba elrakja az oltványokat. Csirkézni sem szoktak már, mint régen. Parafinos védőrétegbe mártottan kerülnek az oltványok elültetésre. Ültetés után pár nap vagy esetleg egy hét, és már meg is jelennek az új levelek az oltványok tetején.

A szőlő háromszori kapálása is elmaradt. Ők még tavasszal kétágúzással kezdték, aztán lapos tállyai kapával történt a következő. Harmadiknak az érés alá kapálás következett. Ezek mára mind elmaradtak. Amit csak lehet, azt gépek végzik. Egy traktoros a traktoron, és kész.

Na és akkor itt a szüret. Mostanában minden borvidéken megszaporodtak a szüretelő kombájnok. Jön az önjáró gép, két lába közé kapja a szőlősort, aztán megy, mint a villám, közben rezgő műanyag ujjakkal lerázza a szőlőszemeket a kocsányról. Seperc alatt végez egy nyolcszáz öles parcellával. Óránként akár négy parcellát is leszed. Naponta 8–10 hektárt.

Fene sem gondolta volna ezt egy emberöltővel ezelőtt. Oda a szüret előtt napokkal kezdett előkészületek. Szó sincs már arról, hogy a rokonság összejöjjön az eseményre. Reggeli, kezdés előtti pálinkát sem kell kínálni, nem beszélve a déli közös ebédről. Nincs szüretelő csapat, nem kellenek a vödrök,, puttonyok és nincs tehenes szekéren fennálló sem. Elmarad a csömöszölés, nincs közös feldolgozás. Akár éjfélig tartó préselés, netán mulatozás.

Azt hiszem, nagyon fel lennének háborodva öregjeink.

Nem a munkát sajnálnák, azt hiszem. Inkább a közös élményeket, egymás ugratását. Az elmaradhatatlan borozgatást, a jókedvű csipkelődést munka közben.

Az Ő életükhöz képest úgy mondhatnám, hogy ellaposodtak a régi évek legfontosabb történései.

Disznótor, névnapok ünneplése, karácsony, húsvét, lagzi, keresztelő, házépítés kalákában, aratás, szüret és még sorolhatnám.

Csodálkoznának, az biztos, de nem hinném, hogy örülnének.

Nekünk viszont nagyon-nagyon nyakunkon van a mostani szüret.

Szüretelőgépet ugyan most sem fogunk használni, de mindenképpen el kellene már kezdenünk.

A Mádi Furmint ünnepen bármelyik borászbarátunkkal futottunk össze, mindig ez volt az első kérdés: Szedtetek már? Aki már belekapott, az mondta mindjárt a tapasztalásokat. Alacsony a várható alkohol, magasak a savak. A napokban kapott esők miatt imitt-amott elindult már a szőlő rothadása. Van, aki ennek is örül, mert sok édes bort vagy aszút szeretne. Aki viszont főleg száraz bort akar készíteni, az komolyan aggódik.

Hát? Mi is a főleg száraz bort akarók táborát erősítenénk, ha az időjárás kegyes lesz ehhez.

Ha elmegy a front és megszűnik a csapadék, akkor reméljük, hamar szárazra vált az idő.

Na, akkor mi is belekapunk a szüretbe.

Pálinka nélkül is jókedvűek leszünk, ha jóízű, zamatos és gyümölcsös fürtökből tudunk majd bort készíteni. Saját és mindannyiunk örömére.

A szőlőből csak gyümölcsös lehet, nem?

Árvay János

Ui: Addig is, amíg eldől, mi lesz a szürettel, személyesen lehet velünk találkozni hétvégén Rátkán, majd Tatán, a SVÉT rendezvényen, és idén is lesz Mosolybor-kóstoló és -licit, amelyen Angelika vesz részt.

Igazi kánikulai napokon vagyunk túl. Tegnapelőtt esett ugyan valamennyi, de előtte már hosszú ideje egy csepp esőnk sem volt. A talán egynapos „hűvös” idő villámgyorsan váltott vissza a sütőkemencés forróságra.

Amúgy évek óta egyáltalán nem szeretem és nem is bírom az ilyen túl napsütéses, harminc fok fölötti nappalokat. Ilyenkor úgy érzem, mintha perzselővel nyomnák rám a bőrpirító forróságot. Menekülök is, ahogy csak lehet. Talán az ilyenkor jelzett nagyon magas UV-sugarak váltják ki ezt nálam. Ha nem direktben kapom a sugarakat, akkor annyira nem zavar a magas hőmérséklet.

Az országos hőségriadó ellenére is kimentem a szőlőkbe grúberezni. Jól is haladtam a gyomok eltüntetésével. Ha néha ki kellett cserélnem egy-egy elpattant csavart? Kinevethetnek, de akkor viszont nem a sorok között csináltam meg. Majd minden szőlőnknél van diófa, netán akácliget a közelben. Igen! Ilyenkor a javításhoz beálltam a fák hűvösébe, hogy minél kevesebbet érjen a nap.

Hideg vizet mindig vittem magammal, vagy szódavizes szörpöt hűtőtáskában. Nagyokat somolyogtam, mikor a szomjamat oltottam a határban. Mindig azon járt az agyam, hogy mennyivel jobb lenne most egy jó hideg, laza, sokbuborékos fröccsöt inni!

Traktorozás közben ez csak egy kósza sóvárgás. Majd talán otthon megteszem. Egy Bubizzt felütök szódával, vagy egy Furmintot spriccelek lazára.

A határban közlekedve sosem unalmas az út. Elnézem az árpatáblák selymes, szőkén hullámzó kockáit. Köztük aranybarna beütéssel sötétlenek a búzatáblák. Egyre magasabban nyújtózkodnak már a napraforgók is. A nemrég feltűnő piros pipacsokkal tarkított lila máktáblák mostanra napszítta,  fakóbarna gumóikat rázzák, ha szellő simít végig a sorokon. Hiába kutatok az emlékeimben, egyszerűen nem emlékszem, hogy valaha is láttam kint a határban mákföldeket. A faluban persze szinte mindenkinek volt évről évre egy-egy darabka mákvetése.

Kint, a szántóföldön talán két éve vettem észre az első pár nagyobb, sötétlilába öltözött táblát. Fogalmam sem volt róla hogy mi lehet, ezért elmentem megnézni. Ja, hát ez mák! A gyerekkoromtól látottak inkább fehér, netán rózsaszínes szirmú virágokat hoztak. Ezek a lilák valószínű, nem a mákos bejglibe vannak szánva, hanem inkább a gyógyászati felhasználás miatt termesztik mostanában egyre nagyobb területen a környékünkön.

Azért arra kíváncsi lennék, hogy a méhészek milyen mézet tudnak, vagy egyáltalán készítenek-e a méheik segítségével lila virágú mákok nektárjából?

Amit ugyan senki nem vetett, az is sorjázik az utak mentén, de a vetésekben, és akár a szőlősorokban is. Ez cizelláltan cikcakkos levelű parlagfű. Nem igazán értem, hogy honnan a fenéből kerülnek elő, most már hosszú évek óta egyre szaporábban előbukkanva.

Hol egy fácánkakas álldogál az úton vagy a szőlősorban, hol egy-egy nyúl ugrabugrál cikcakkolva a traktor előtt. Néha setesután mozgó nyúlfiakat is látok. Rájuk nagyon figyelek, lelassítok, ha kell, meg is állok, mert még esetlenül, sután, szinte botladozva próbálnak elbújni és meglapulni.

A szőlőkben eddig jól állunk a munkákkal. A szőlőfürtökön a szemek olyan borsónyiak. Egészségesek is. Vagy csak lehet, hogy nem néztem meg a tőkéket elég alaposan? Biztos, ami biztos, permetezek.

A második kört csinálom szódabikarbónával. Lúgosítja a levelek és a fürtök felületét, amit a káros gombák, mint a lisztharmat, nem szeretnek. Édesapám vagy Anti nagyapám biztos csodálkoznának, ha ezt még hallanák. Vagy egyszerűen bolondnak néznének.

Szódabikarbóna?

Ők ezt gyomorégésre használták egy kis ecetes vízzel pezsgősítve. Legtöbbször egy-egy hosszú átitalozott hétvége reggelén.

Pár napja végre palackba került a 2023-as Édesemünk is. Hallelúja!! Ideje volt, mert az elődje már palackszámban a végét járta. Most egy kicsit még érlelődik palackban, intézzük a címkét és a kötelezőket. Aztán jelentkezünk, ha elérhető…

Én ugyanis nem igazán tudok a vezetés miatt odafigyelni rájuk.

34-et számolt Gusztáv. A csapat többi tagja viszont gyorsan kijavította, hogy kócsagból csak 32 sétált a réten, a másik kettő meg valami eltévelygett gólyapár lehetett közöttük.

Csoda szép madarak egyenként is, de ilyen csoportban még látványosabbak. Hófehér tollazatuk, csodásan ívelt hosszú nyakuk, kecses, nyúlánk alakjuk méltán vonzza az ember tekintetét.

Azt tudom, hogy régen a férfiak a faroktollukkal a kalapjukat díszítették.

Ne nevessenek ki érte, de nekem eszembe jutott ám az is, hogy milyen ízű lehet a húsuk.

A neten annyit találtam, hogy ehető, de tiltott, mert védett madár. Az jutott eszembe, hogy esetleg a régi középkori leírásokban kellene keresgélni. Voltak korok, amikor mindenfélét ettek a főúri udvarokban. Éhínség idején meg, szerintem, a világban bárhol, bármit, csak tele lehessen a gyomor. Időm ezt keresgélni viszont úgysem lesz.

Mint máskor is szokott, megint úgy nyakunkba szakadt a „nyár” (bár az időjárás igencsak szeszélyes idén).
Mindent egyszerre kellene kint a szőlőben (is) csinálni. A metszéssel kicsit megcsúsztunk. Barackvirágzás után végeztünk vele.

A szőlőinkben nem tett kárt, de abban az időben volt megint egy hideghullám az országban. A kajszibarack, alma, őszibarack sok helyen 80–100 százalékos fagykárt szenvedett.
Nagyon nagy baj.

A gazdáknak végtelen nehézség és veszteség. A vásárlókat a boltokban pedig az emiatt felfelé szálló árak fogják elszomorítani.

A Kisháznál nekünk is fantasztikus fehér virágpompában tündökölt a cseresznyefánk. Mivel japán vendégeket vártunk, úgy képzeltem, hogy méltán fogok tudni büszkélkedni vele. Sajnos nem sikerült, mert két éjszaka is olyan mínuszok voltak, hogy mire a vendégek megérkeztek, már csak olyan fakó barnás, sárgás valamik szégyenkeztek a fán virágok helyett. Úgyhogy cseresznyénk sem igen lesz. Elvétve látok pár szemet szégyenében elbújva a lombok között. A meggyfánk szerencsére megúszta, reméljük, tudunk majd róla szüretelni.

Rátkán május 17-én, szombaton volt a 31. Töltöttkáposzta-fesztivál.

Nagyon jól sikerült, mint mindig. Angelika és Szabolcs azért még sűrítettek az ilyenkor amúgy sem unalmas napokon. Előtte pénteken zenés boros estünk volt. Gilbert Balázs, a rátkai Gilberry Winery tulajdonosa zenélt a kóstolónkban. Jó pár saját számát is hallhattuk tőle gitárkísérettel. Az én kedvencem mindenképpen a Kell a bor!

Szabolcs hamburgerbucit sütött estére. A belevaló húst kedves ismerős séfünk, Norbi készítette el az udvaron egy „green egg”-ben. Áhítattal ettük a bucit, Balázs műsorát hallgatva.

Szombatra Kata főzött egy rakat töltött káposztát hagyományosan, Angelika a vegán változattal készült.

A kóstoló falaira délelőtt felkerültek Dienes Niki festményei, Faragó Tímea (Elevenbeads) sziporkázó színű, saját készítésű gyöngyékszereit hozta bemutatni. Így két magával ragadó, szemet gyönyörködtető kiállításunk is ünnepi díszbe öltöztette kóstolótermünket. Vajon jövőre mit találnak ki a fiatalok?

Rövidesen forgalomba hozzuk a 2023-as Édesemet.

Angelika már ki is találta, hogyan lehet elővásárlással lekötni belőle.

Nézzék meg a weboldalon a lehetőségeket, válasszanak 3 csomag közül, és ezzel nekünk is nagyon- nagyon sokat tudnak segíteni.

Amúgy meg szorítsanak kicsit nekem, hogy jól haladjak a kinti munkákkal. A grúberezéssel eddig jól haladtam, bő felén már túl vagyok. Szeretnék minél előbb másodszor is permetezni. Igaz, ehhez a Deutz kirobbant hátsó ablakát kell gyorsan pótolnom.

Én voltam a hibás, hogy betört. Kitámasztottam az ablakot, hogy több levegő jöjjön be. Aztán ezt elfelejtve felemeltem a grúbert, ami kirobbantotta… Ez van. Hibázik néha az ember, ha máshol jár az esze!

Üdvözlettel,

Árvay János

Ui: Az elővásárlás csak június 15-ig tart, és csak korlátozott számú palack érhető el!

Ez a tavaszonként visszatérő harkálymadarunk viszont eléggé kilóghat a fajából. Mondhatnám azt is, hogy mazochista, esetleg furcsa ízlésű lehet. Első megjelenésére emlékszem. Azóta tűnik fel évről évre az utcánk szembe levő oldalán, amióta a telefont bevezetettük a házba.

Heten fogtunk össze a szomszédokkal. A Postától vettünk egy kis alközpontot, ami lehetővé tette, hogy az akkor ugyan még tekerős telefonkészülékünkkel munkaidőben tudjunk telefonálni. A házainkhoz való vezeték kiépítését és az oszlopokat is mi finanszíroztuk. Amióta az oszlopok helyükre kerültek, azóta teszi tiszteletét a madár. Válogatós (vagy ínyenc?) vagy furcsa ízlésű, netán hűséges lehet, mert évről évre csakis egy oszlopot látogat meg.

Fene se tudja, hogy miért. A kátránnyal impregnált, átitatott faoszlopban nem hiszem, hogy megélne valami féreg, szú vagy bogárlárva. Ha igen, akkor biztosan kátrányízű lesz tőle, és nem valószínű, hogy ez kulináris csemegévé tenné.

Vagy a harkályunknak pontosan ettől lesz ízletesebb a kikopácsolt csemege?

Ránk omlott pár hét alatt a tavasz. A Kisháznál sorban bújtak ki először a korai tulipánok és ibolyák, bontottak szirmot a jázminok.

Aztán az aranyeső, jácint, ma meg a gyöngyikéket láttam mélykéken sorlani. Kint a határban villogó fehér szirmokkal díszelegnek a kökénybokrok pamacsai. A vadszilva is szűzies fehérben illegeti magát.

Megjöttek a böjti szelek is. Bolondosan cibálják, csiklandozzák a korán halványrózsaszínbe öltözött kajszibarackvirágokat. Az óvoda és templom melletti vadszilvasor mélyrózsaszín szirmaival a környezetéhez illően bókolgat az óvodás csemeték vagy templomba tartók felé.

Kint a területen haladgatunk. Muszáj lenne jobban felpörögnünk (ha az időjárás megengedi), hogy mielőbb túllegyünk a metszésen. A legfontosabbnak tartott parcellákat lemetszettük, de szerintem alig vagyunk túl a nagyobbik felén.

A Banditáknak, ha időm engedi, főzőcskézek. Bevallom, hogy csakis olyat, amit én is örömmel eszem meg. És amennyire tudom (önző módon talán?), próbálom irányítani is, hogy mi legyen az étel, amit elkészítek magunknak. Azért így fogalmazok, mert Angelika és párja, Zsolti elég régóta vegetáriánus étrendet követnek, ráadásul korábban is esznek, mint mire én egyáltalán nekikezdhetnék a főleg vacsorának tálalt ételek elkészítéséhez.

Legtöbbször így hármunkra készítek valami érdekességet.

Garnéla jöhet bármekkora mennyiségben, szívesen esznek pörköltet, akár pulykazúza, nyak legyen az alapanyag. Fűszeres vajas csiga is volt már kétszer. Tetszett Nekik. Aztán valahogy elhangzott a kérdés Zentétől: Homárt is fogsz csinálni?

Hát persze!

Később, mikor megláttam az üzletben, hogy van, nagyon megörültem. Az árát látva azért elbizonytalanodtam. Pár hétig halogattam a vásárlást. Végül mégis megvettem. Igaz, csak kettőjük részére, Nagyon nagy sikere volt a fűszeres vajjal elkészített, parázslóan piros páncélokban pompázó homároknak. De megbeszéltem a Banditákkal, hogy ez nem mindennapi eset volt. Egy jó ideig eszükbe se jusson!

Amúgy szerencsére nyitottak minden új ízre és ételre. Pár hete a slambucnak (öhöm, öreglebbencs) is legalább annyira örültek, mint a homárnak.

Így utólag bevallom, hogy nem volt olyan tökéletes, mint szerettem volna. Pedig szigorúan az olvasott recept szerint készítettem el. 25 dkg szalonnát írtak az adaghoz. Két adagra valóhoz így a bográcsban 50 dkg húsos, saját svábszalonnát pirítottam meg. Főzés közben konstatáltam, hogy talán elég lett volna a fele is. Az előírás szerint nem kavartam, hanem a bográcsot rázogatva szorgalmasan forgattam a slambucot. Ahogy kell.

Hát? Amikor szedtem ki a borácsból, szembesültem azzal a ténnyel, hogy ujjnyi vastag rétegben égett oda az aljára. A srácoknak nem is említettem, szerencsére mindenki dicsérte, amikor megkóstolta.

Nemsokára készítem a következőt. A szalonnát azért a felére veszem. A vasbográcsot pedig, amiben a pásztorok régen főzték, azt meg majd előbb-utóbb beszerzem.

Foglalkozunk azért a borainkkal is. Nagyon fogyóban vannak a 2021-es Édesem palackjai. Derítettük és szűrjük a 2023-as és 2024-es Édesem borokat.

Aztán ahogy lehet, hamarosan palackba is kerülnek.

Árvay János

Ui.: Idén is lesz Rátkán Töltött Káposzta Fesztivál, ráadásul most már tartunk egy „before partyt”. Szabi kézműves hamburgert készít, Gilbert Balázs zenél. Hiszen kell a bor! Várjuk szeretettel!

Jegyvásárlás itt: https://www.arvay.eu/termek/bor_es_zeneest/

Vettünk tehát a falubeli ismerősünktől egy 166 kilogrammos disznót.

Jött a böllér, és az Ő szakértő segítségével, valamint Kata, Szabolcs, Miki (Szabolcs sógora) hathatós munkájával fel lett dolgozva a „kucu”.

Osa barátunk eljött, és besózta, bepácolta a fateknőbe került szalonnának, füstölt sonkának, egyebeknek szánt darabokat.

Igen, jogosan kérdezhetik, hogy hát én mit csináltam.

Otthon, papírrágás közben (néha még az Aprószenteket is emlegetve) ültem a számítógép előtt, és az E-gazdálkodási naplót töltöttem ki. Higgyék el, hogy nem a disznóölést akartam megúszni! Ha nem lett volna olyan közel ennek a leadási határideje, inkább azt választottam volna. Sokkal egyszerűbb lett volna, mint azzal a nagyon bugyután működő programmal küszködni.

Mennyei illatokkal telt meg a Kisház konyhája, ahova a teknőt raktuk.

Nagyon imádom a fokhagymás pác számomra (parasztparfümös) intenzív illatát.

Türelmetlen voltam, ezért nem bírtam kivárni, hogy kellően hosszú ideig pácolódjon a kocsonya-alapanyag. Bő egy hét múlva kiszedtem, ami szerintem jó lesz a kocsonyába.

Mind a négy lábvég (köröm), a nyelv és a fejhús talán fele, na meg a két fül került a nagy fazékba főni.

Délután négy órakor kapcsoltuk be alatta a gázégőt. Mivel tartottam attól, hogy az addigi pácolás miatt túl sós lehet a hús, ezért a felforrás után leöntöttem róla a vizet. Később megkóstoltam. Aztán sóznom kellett. Majd úgy éreztem, jobb, ha fokhagymát is teszek még bele.

Ugye tudják, hogy hogyan kell főzni a jó kocsonyát? Épphogy gyöngyözően, lassú tűzön, egészen addig, míg a csontokról szinte maguktól leesnek a húsok.

Így is volt. Viszont ehhez nem kevés idő szüksége. Éjszaka fél tizenkettőre érte el ezt az állapotot.

Mire szétszortíroztam a fazék tartalmát, majd fél egyre végeztem. A két unokának (ahogy viccesen szoktam mondani: Banditának) külön porcióztam kisseb adagokat. Legtöbbjét csak a lével tettem el, mert úgy kérték.

Jó adagnyi vegyes hús maradt fel viszont, aminek sehogy sem találtam az edényekben helyet.

Másnap szinte még félálomban villant be egy ötlet, mihez lehetne felhasználni a maradékot.

Gyors receptnézegetés után nekiá
lltam.

Talán jó fél óra kellett hozzá, hogy kellő fűszerezés követően formát öntsön a szükségből elkészült étel.

Disznósajt született!

Az egynapos hűtőben tartás után már Zente (és én is) alig várta, hogy megkóstolhassa végre.

Szerintem a kocsonya is jól sikerült, de a véletlenül megalkotott disznósajt überelte.

Zente pár falat után megkérdezte: – Papó, ezt tényleg Te csináltad?

– Igen!

– Hát ez nagyon szuper lett! Gratulálok!

Mit mondjak? Azóta is dagad a keblem a dicséretétől.

Januárban belekezdtünk a metszésbe. Az első két hetet amúgy is arra szántam, hogy az embereink beleszokjanak, rázódjanak a munkába.

Aztán az élet közbeszólt. Gondjaik akadtak, és azóta igazából állunk a metszéssel.

Remélem, tudják, hogy több mint egy évtizede a február úgymond a furmint hónapja.

Nemcsak Magyarországon, hanem évek óta Angliában és Franciaországban is egyre több furminttal kapcsolatos esemény vagy kóstoló szerveződik. Megyünk Budapestre, a Furmint Februárra február 13-án, valamint Mádon is ott leszünk 21-én.

Szerencsére furmintjainkkal több helyen is lehet találkozni, a Divino borbárakban, és természetesen Rátkán viszont bármikor örömmel várunk mindenkit, aki a furmintjainkra vagy más borainkra kíváncsi! Össze is állítottunk egy „Furmint csomagot”, amely februárban végig elérhető.

Csodás, furmintos februárt kívánok!

Árvay János

Ui.: Összeállítottunk egy „furmint februáros” borcsomagot, amely ilyen formában és ajándékokkal csak február 28-ig érhető el.

Ha érdekli a Csomag, kukkantsa meg itt!

Bár bevallom őszintén, hogy nem nagyon emlékszem, hogy sáros időnk lett volna karácsony körül. Vagy csak kiperegtek az emlékeimből, és a fehértiszta, hódunyhás ünnepek maradtak a fejemben?

A téli szünet szinte minden napján szánkóztunk vagy csúszkáltunk valahol. Amikor az első szánkózásra alkalmas hó leesett, akkor az állomáspartot próbáltuk legelőször. Több százméteres szánkópálya alakult ki ilyenkor. A vasútállomásnál, a sínek közelében lévő kis platóról siklottunk a meredeken lefelé, egészen a templom melletti hídig. Igaz, néha kicsivel tovább is sikerült. Ilyenkor akár a főúton átrobogva álltunk meg a másik oldali vizesárokban. Kicsik és nagyok is boldog örömmel repültek lefelé a természetes lejtőn.

Pár napon belül viszont minden alkalommal más szánkóhely után kellett néznünk.
Vagy az akkor még elenyésző számú traktor, esetleg autó miatt sózták, szórták fel az utat, vagy inkább azért, hogy a faluban akkor még szép számmal használt szekereket húzó tehenek biztonságosan tudjanak közlekedni.

Én különösen szégyelltem magam ilyenkor. Édesanyám volt minden évben az, aki önszorgalomból segítette a csúszásmentesítést. Máig nem értem, hogy miért érezte úgy, hogy a kályhából kiszedett hamunak mindig a jól kialakított csúszkapályán vagy szánkópályán van a legjobb helye.

Karácsony előtt, a hidegebb idő beálltával a disznóölések is beindultak. Szinte nem volt olyan nap, hogy közelről vagy távolról ne hallottam volna kétségbeesett disznóvisítást.
Különösebben nem érdekelt, hiszen nem a mi udvarunkból jött a hang.

Viszont a rokonoktól vagy szomszédoktól érkező a disznóölésekről érkező kóstolóknak nagyon tudtam örülni!
Karácsonyra Édesanyám sokszor vágott libát. Vágásig hosszú ideig tömte (szegényt) kukoricával. Karácsonykor libamáj volt a reggeli. Akkor még nem szerettem a libamájat, nem is értettem, miért pont ez van ilyenkor. Jobban ízlett a tepertő vagy a libazsíros kenyér.
Épp most olvastam egy érdekes receptet ezzel kapcsolatosan. Hogy tejet kell használni az elkészítése során, és attól lesz majd hihetetlenül egyedi, jellegzetes íze a zsírnak.

A havas karácsonyt felidézve sok szép emlékkép ötlött fel bennem.
Tállyáról jöttek évről évre a betlehemesek, és jártak házról házra. Ámulva néztem őket, ahogyan előadták a rigmusaikat. Az első pár évben kissé meg is rémültem tőlük. Évek múlva már nem volt bennem félelem, és nagyon vártam a jöttüket.

Kántálni minden éven nagy izgalommal készültünk a barátainkkal. Csodálatos érzés volt végigjárni a rokonokat a karácsonyi dalainkat énekelve. A mostani, kicsit talán túlcicomázott külső LED-fények, díszkivilágítások ekkor még teljesen hiányoztak a faluból. A közvilágítás sem vetett túl sok fényt a lábunk elé. A házak előtti részeken elsepert gyalogúton legtöbbször libasorban kellett haladnunk.

A hideg, jóízű levegőben valahogy ott rezgett, hullámzott az Ünnep. Lábunk alatt ropogott a hó, és hol innen, hol onnan szállt felénk a faluból a többi kántáló zengő énekhangja.
Csak a hópihék csillogtak kint az utcán, és ha hó esett, akkor lebegtek az énekek hangjai.

Bent a házakban is ritkán volt a díszes karácsonyfán fénysor. Inkább csillagszóró dívott akkor.

De talán több ünnepélyesség, melegség, szeretet lakott belül az emberekben.

Kívánom mindenkinek, hogy meleg szívvel, szeretetben teljen a karácsony.

Békében, nyugalomban. Ha fehér karácsonyunk nem is lesz, de legalább legyen áldott Ünnep mindenki számára.