Télben a nyár?

2018.01.30.

Szokatlanul meleg a január. A szomszéd kertben az egyik bokron olyan duzzadtak a barkák, mintha már tavasz lenne. Csak nehogy jöjjön februárban a mínusz húsz vagy akár huszonhét fokos fagy. Aztán majd nézhetünk, mint gyerek a moziban. Sajnos volt már erre szomorú példa.

Marcink elkezdett óvodába járni. Haza is hozott már valami biológiai bombát, ami kiütötte a családot.

Igaz, hogy tavaly is ilyenkor voltunk hasonlóan betegek. De most Marci volt a tettes. Szipogunk, mindenkinek folyik az orra, fáj a feje. Zente eléggé jól tűri az orfolyást, meg az orra porszívóval való tisztítását. Érdekes, hogy mindkét unokánk hogy imádja a porszívó hangját. De nem csak azt, hanem ahogy a mosógép, vagy például a ruhaszárító zúg.

Eléggé ritkán nézem a tv-t, inkább csak egy-egy pillanatra lesek oda a képernyőre.

Valami cseh film ment a minap. Pár képkockára figyeltem fel, amelyeken az egyik szereplő valamit kanalazott egy konzervdobozból.

Gyermekkorom emlékei kezdtek el peregni a fejemben.

Általános iskolai nyári szünetben dolgozni jártunk osztálytársaimmal. Hol a tállyai málnásban szedtük az érett málnaszemeket tálcára, hol a tállyai állami gazdasági szőlőben szorgoskodtunk. Édesanyám egyszer ezt, máskor azt csomagolt nekem, hogy ne legyek egész nap éhen. A fénypont az volt, amikor konzervet tett a tarisznyámba. Májkrém, különleges vagdalthús, olajos hal, micsoda mennyei ételek voltak akkor.

Keresztapáméknál szabad bejárásom volt a kamrába. Ámulva néztem a polcokon sorakozó kisebb-nagyobb konzervdobozokat és befőttes üvegeket. Biztattak, hogy nyugodtan kóstoljam meg, amit szeretnék. Nézegettem a sok ismeretlen dobozt és üveget. Tiszai halászlé - olvastam az egyiken. Megmelegítették, én meg áhítattal ettem meg. Nagyon tetszett, hogy nem volt benne szálka, még a gerinccsontokat is meg lehetett enni. Nálunk, otthon, de szerintem az egész faluban is igen ritkán ettünk halat. Egyrészt venni kellett volna, másrészt féltek a szálkától az emberek. Igaz ugyan, hogy ahogy cseperedtem és már elmehettem fürödni a „Nagyárokra”, akkor a nagyobb fiúk fogtak halat. A fűzfa kosarat ki-kiemelgetve haladtak a vízben a patak szélén. És ha sikerült pár halat fogniuk? A nagyobbaknál volt gyufa és tüzet raktak. A kibelezett halak nyársra kerültek, úgy sütötték meg őket a tűz fölött. A Koldu patakban rákokat szedtünk össze a kövek alól, majd a parázson sütés után megettük az ollóikat.

Az ugrott be így hirtelen, hogy a boltban akkor még fahordóból mérték a ruszlit, hagymával, ha valakinek tellett rá. A szárított füge meg cukorspárgával volt karikába kötve. A kocsmában a sört vastagfalú fahordókból csapolták, masszív sárgarézcsapok segítségével. Én ha nagy ritkán beléptem valamelyik felnőttel a kocsmába, akkor szódavízzel készült málnaszörpöt vagy narancsszörpöt kaptam. Kicsit kátrányíze volt, de akkor isteni finomnak éreztem.

Közeleg a február. Kilencedik alkalommal rendezik meg a Vajdahunyad várában a Furmint Februárt 94 borászat részvételével. Mi az első alkalomtól részt veszünk és kóstoltatjuk Furmint borunkat. Most a 2015-ös Padi-hegy Furmintunkat mutatjuk be az érdeklődőknek. Szeretettel várunk mindenkit. Itt is, és február 9-én Miskolcon is.

 

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380