Február

2017.02.24.

Na, amit kértem tavaly, azt meg is kaptam. Hideg telet kívántam, jöttek is a mínusz 15-től hidegebb napok. Ami egyrészt nagyon jónak tűnik, másrészt van azért van bennem egy félelem, hogy nem minden tőke vészelte át épségben a dermesztő időjárást.

Meglátjuk majd tavasszal, fakadáskor.

Azt hinné az ember, hogy ilyen hidegben a baktériumok és vírusok sem legénykednek, hanem meghúzzák magukat. Na, ez sem jött be.

A mi családunkat is megtalálta valami nyavalya, sorban krahácsoltatja a család tagjait. Van, aki lázzal, más láz nélkül, kóválygó fejjel esett át rajta. A gond csak az, hogy valaki már másodszor is megbetegedett. Az ismerősöket hallva nem sok jóra számíthatunk, mert azt mondják, hogy néhány rokonuk két hónapja küszködik vele.

Katám a maga módján próbált segíteni. Ököruszály levest főzött vasárnap délre. Hmmmm. Fél gyógyulás egy tányér belőle. Aztán meg a csontokról leszedett finom, ízes marhahús. Mennyei volt.

Tegnap meg túrógombócot készített Marcinak. Én ugyan nem igazán lelkesedem érte, de a kicsi szuszogva tömte magába, és amíg tartott, reggelire is azt kérte.

Drága anyósom igazi sváb, gerslis káposztát főzött Angelikának, mert azt kívánta meg.

Hála Istennek a köhögés, levertség ellenére mindegyikünknek megmaradt az étvágya. Alig maradt az ízes étekből.

Jó lenne megtanulni Tőle az elkészítését. Van pár étel, amit Dédike csak úgy fejből csinál. Szinte állandóan azt mondja, hogy na, ez most nem sikerült jól. Mi meg kétpofára zabálva tüntetjük el, mert annyira ízlik. Például a múltkor a paradicsomos káposztát. Pedig mindig azt mondom, hogy nem szeretem. Bár mostanában egyre többször vagyok így.

Ha azt hallom, hogy kelkáposzta főzelék? Hát nem mondom, hogy összefut a nyál a számban ennek hallatára.

De a múlt héten főzött Kata, fasírttal. Annyira jólesett, hogy még meg is dicsértem érte. Akár a pergelt levesnél.

Nem úgy, mint a rádióban hallott vicces történetben. Egy vidéki svéd annyira szerette a feleségét, hogy egyszer majdnem el is mondta neki.

A fentiek után jutott eszembe, hogy milyen jó lenne már egy kis kocsonya. Majd megkérjük Dédikét, mert azt is Ő főzi meg a kedvünkre. Én meg készítek pár sertésnyelvet bepácolva. Babérlevél, bors, fokhagyma, hagyma. Teszünk majd belőle pár szeletet a kocsonyás tányérokba. Na, meg szeretem megfőzve, hidegen is.

A pincében derítünk és szűrünk. Lassan összeállnak a 2015-ös palackozni szánt boraink. Isten-hegy, Padi-hegy és a Birtok Furmint. Rövid időn belül elkészülünk a 2016-os Sauvignon Blanc és az Édesem előkészítésével is. Lesz bőven mit lepalackozni.

Voltunk a budapesti Furmint Februáron. Évről évre jobban sikerül (szerintünk) a rendezvény. A mádi Furmint Február esemény is nagyon sok magyar és lengyel érdeklődőt vonzott. Szabolcs fiam bevállalta a miskolci Furmint Februárt Rékával.

Tehát ebben a hónapban sem kell unatkoznunk. És már nagyon várjuk a jó időt, no meg a tavaszt!

 

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380