Szőlővirágzás

2016.06.14.

Szinte teljesen elvirágzott már mindenütt a szőlő. Nem harsogó a szőlővirág illata, de egyedi és jellegzetes, amit a szőlősorok között lehet érezni. Szépen mutatkoznak a fürtök is. Lassan végigérünk a hajtásválogatással és már kezdhetjük is elölről. Kiegészítve a hajtások huzalok közé dugdosásával.

A cseresznyénk már teljesen fekete a túléréstől és a kis ház előtti meggyfán is bordóvá váltak a gyümölcsök. A meggyet szokásos savassága mellett jó édesre érlelte a nap. Tehát fáról ehető, csak arra kell vigyázni, hogy a magot ügyesen köpjük ki, nehogy az ingre, nadrágra fröccsenjen a leve. Egyik barátunktól már kaptunk korán érő kajszibarackot is. Indul a gyümölcsszezon.

Így is szidni szokott Kata, ha a Jacky kutyával való játék után bemegyek a lakásba. Mivel a kutyus hozzám dörgölőzik sokszor szőrös lesz a nadrágom. Vagy nyálcsíkokkal tarkított, ha a közelemben megrázza a fejét. Ilyenkor kiszámíthatatlanul száguldanak a szájából szerteszéjjel a spagettiszerűen lógó nyálcsíkok. Legtöbbször jut belőle nekem is. Na de mit tegyünk, ha ilyen kutyafajtát választottunk? Marad a sűrű ruhacsere.

Tegnap Kata friss csirkezúzát vásárolt. Délután megfőztem, este örömmel ettünk belőle. Ami maradt, azt ma fogyasztotta el jó étvággyal Szabolcs, aki, ahogy viccesen emlegeti, lassan „menzázni” jár hozzánk. Na, ez ám az öröm a szakácsnak, ha utolsó szemig elfogy a főztje! Szegény Marci ilyet még nem ehet, bár látva, hogy mást eszünk mint Ő, hangosan jelzi, hogy a miénkből szeretne.

Az étvágyával, hála Istennek, semmi baj. Sőt! Némelyik nap szinte végignassolja a főétkezések közti időt. Ölbe kéredzkedik, majd mutatja, hogy menjünk a spájzba, ahol a kekszből kér. Vagy a konyhaszekrényből szeretné a kenyeret. Hat és fél fogacskájával már szépen harapja az ételt.

Mivel mindent megértünk amit közölni akar, nincs rákényszerítve, hogy beszéljen. Egy alkalommal nyögdécselve, mutogatva akart elmondani valamit. Nem értettem, mit mutogat. Ka, ka – mondta és az ujjával körzött. Pár perc múlva jöttem rá, hogy egy kunkorodó farkú macskát látott elszaladni a bokrok alatt.

Szabolcsék úgy döntöttek, hogy megveszik elhunyt Édesanyám házát. Nagyban tervezik, hogy miként fogják átépíteni. Mindannyian örülünk hogy erre a döntésre jutottak. Fentről a Nagyi is biztos boldogan mosolyog, hogy ők laknak majd ott és nem idegenek.

Halászlét kívánt hétvégén a család. Nekiálltam és elkészítettem. A hal, a vad leginkább az én dolgom. Csaba barátomnak köszönhettük a ponytokat, amiből nemcsak a levesbe jutott, hanem paprikás lisztes sült hal is készült. Ehhez nagyon passzolt az első üveg saját kovászosuborkánk is. Imádom jól lehűtve enni. Akár csak úgy magában is. Bevallom, már napok óta tesztelgettem egy-egy uborkát. Tudtam, hogy nem elég jó, de azért minden nap leellenőriztem, hátha. Szerintem káposztát is kovászolunk megint. Legközelebb ez lesz majd a töltött káposzta aprója. A töltött káposztához a Birtokbor furmintunkat vagy Szabi furmintját ajánljuk mostanság, mindkettő jól passzol hozzá.

Nyáron sem unatkozunk, a 2015-ös borok is szépen érlelődnek, lassan ideje lenne egy-egy tételt palackba tenni. Bár nem túl gyakran ’fesztiválozunk’, de idén is ellátogatunk Keszthelyre, a „Bor összehoz” fesztiválra, jó kis programnak ígérkezik!

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380