Keserű és édes

2015.02.20.

Itt hagyott minket a Bernike. 10 és fél év után az égi kutya a paradicsomból őrzi már a házat és a családot. Igaz az ugatását még máig halljuk nap mint nap. Bármikor érünk haza fél szemmel  még mindig azt várjuk, hogy elénk szalad.
Minden borkóstolón beszéltem Berniről, hogy Ő segít a legjobb szüreti időpont meghatározásában, mert csakis az érett szőlőt eszi meg, amiből mi biztosan jó bort tudunk készíteni.
Sajnáljuk, hogy egy ilyen stabil „munkatárs” itthagyott minket. Családtagot mindig szomorú elveszteni.
Reméljük, hogy ott fent kedvére való, jó ízű érett szőlővel és jó nagy, a fogára való velős csonttal kényeztetik. Mindig emlékezni fogunk rá...

Nekünk itt beindult a szokásos év eleji feszes jövés-menés. Voltunk a Furmint Februáron, az Év Bortermelője Gálán.
Gratulálunk ez úton is Dúzsi Tamás szekszárdi barátunknak és természetesen a családjának is. Hiszen minden jó ember csakis akkor tud kiemelkedőt alkotni, ha a családja támogatja a munkáját.
Kívánom, hogy sokáig készíts borokat és emellett még sokat tekerd a bicikli pedálját Tamás!

Jártunk furmintozni  Debrecenben, aztán jött a Tokaji Borbarátnők Bálja és persze sorolhatnám még sokáig. Ne higgyék, hogy panaszkodom. Nem. De azt se gondolják, hogy büszkélkedem.
De annak nagyon örülök, hogy évről-évre egyre több a nívós boros rendezvények száma.
Mert ez azt jelzi, hogy sok jó bor van az országban. Sok kiváló bort készítő ember és még több jó bort szerető, és ami legalább ugyan olyan fontos, bort vásárló-hozzáértő-borivó ember.

Szabolccsal egyre nagyobb összhangban dolgozunk. Nem mintha eddig nem tudtunk volna, de mivel Angelika most kevesebbet tud a dolgainkkal foglalkozni, így kettőnknek kell még jobban húznunk az igát. Az év eleji tárgyalások és a külföldről befutott rendelések nagyon biztató tervezhetőséget jeleznek a 2015 évi eladásainknak.
Ezerrel kell palackozásra előkészíteni tételeket, mert mielőbb szállítanunk kellene a borokat.
Készül a 2014-es Édesem és Sauvignon Blanc, a 2013 Istenhegy Furmint és Édes Hárslevelű. Össze kellene állítani a 2013 Birtokbort. Szabolcs az esküvőjük alkalmából szeretne egy édes bort készíteni. Nap mint nap dolgozik a különböző variációkon. Mondtuk neki, hogy  a végső döntést bízza kedvesére, Rékára. Ami neki a legjobban tetszi, az legyen majd a palackban.
Gondos apaként nekem is beindult a fantáziám. Na nem a bor stílusába akarok beleszólni, hanem a nevébe.
Szabolcs és Réka sok-sok ötlettel állt elő hogy hogyan szeretnék az esküvői édes borukat nevezni.
Például Mézes hetek.
Tudom hogy elfogult vagyok, hiszen minden szentnek maga felé hajlik a keze, de az én ötletem jobban tetszik.
Szívből édes. Szívemből édes.
Na de miért is okoskodok, amikor az Ő esküvőjükről és boráról van szó?

Angelika terhessége miatt a munka nagy részét szétosztotta Szabolcs és közöttem. De ezt kértük is.
Ugyan nem sokat mondtuk Neki, de nagyon is megéreztük az Ő kiesését. Csak kapkodjuk a fejünket hogy mi mindent csinált meg eddig észrevétlenül, amit most mi próbálunk elvégezni. De így van ez rendjén. Persze nem csak a munka az, amiben kedvére próbáltunk tenni.
Várandósága utolsó hetében kitalálta, hogy enne egy jó babgulyást. Naná hogy örömmel főztem meg,marhalábszárral ahogy szeretjük. Aztán egy hideg, habart, fejtett bablevesre fájt a foga. Ezt viszont Kata édesanyja főzte, mert ebben Nagyika a profi. Mellé szilvalekvárosgombóc volt a desszert.
A szülés előtti napon is aktív volt és azt tervezte, hogy eljönnek még a Furmint Februárra szétnézni, hiszen onnantól még 2 nap lett volna a kiírt időpontig. Január 30-án este még bort vittek Zsoltival az Alabárdos étterembe, ahol Béla barátunk megvacsoráztatta őket.
Másnap délelőtt, egy héttel korábban a szülés várható „virtuális” időpontjához képest, irány a szülőszoba!
Küldtek egy smst szombaton 10.30-kor hogy bent vannak és rendben van minden. Délután, negyed háromkor Angi hívta Katát. Én azt gondoltam, hogy két fájás között ráér és az édesanyjával akar beszélni.
Hát nem. Telefonált, hogy Marcell megszületett és mindketten rendben vannak.
Nagy boldogság Marci ittléte. Nyugodtabb és mosolygósabb az életünk mióta köztünk van.
Nézzük, ahogy alszik. Nézzük, ahogy ásít nagyokat. Melegszik ám a szívünk mikor álmában mosolyog, netán széles szájjal vigyorog.
Olvasom, hogy az ötös lottón milyen nagy összeg a nyeremény. Majd két és fél milliárd forint.
Vettem ugyan én is lottót, mert ki tudja, hátha ebben is ránk mosolyog a szerencse?
De azt hiszem nekünk Marci többet adott már most is, mint a lottó főnyeremény.

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380