Karácsonyra készülve

2015.12.15.

Végre sikerült a süllő beszerzése amiről legutóbb írtam, bár nem volt egyszerű. Vajon megsütöttem jó sok fokhagymával együtt. Istenire sikeredett. Gyorsan főztem finomat, csak az előkészület húzódott el jobban mint én gondoltam... Kifiléztem, a család szerint túl lassan, mert majdnem megvacsoráztak mielőtt elkészültem a halakkal.

Ausztráliában élő Jóska nagybátyám unokája látogatott meg minket. Kaptam az alkalmon és bárányt készítettem egyik este. Ezúttal Szabi Furmintot ittunk hozzá (ahogy a "keleméri" Erzsike ajánlotta) és tényleg működött. Nagyon jó érzés volt látni a rokonlányt. Igaz hogy most találkoztunk először vele, de olyan volt mintha mindig velünk lett volna. Angelikának először nehéz volt megértenie az ausztrál angolt de aztán persze belejött. Mosolygok ezen, amit leírtam. Olvastam ugyanis valahol hogy miért olyan érdekesen beszélnek Ausztráliában angolul. Állítólag azért, mert az első telepesek folyamatosan alkoholmámorban lebegtek és ezt az elferdült beszédet adták át a gyermekeiknek.

Hosszú évek óta mindig nagy karácsonyfánk volt. Megbeszéltük hogy ez éven kisebb fát fogunk állítani. Marcikánk játszó ketrecének kell most a nagyobb hely. Így hogy erről írok, jutott eszembe hogy lehet hogy nem a földre állítjuk hanem inkább felakasztjuk a mennyezetről lelógatva nehogy a kicsi megtépázza. Gyerekkoromban sok rokonnál láttam ilyet. A gerendás mennyezetről lógott lefelé a kis karácsonyfa. Díszítésnek legtöbbször vattacsomók, alma, ezüstös papírba csomagolt dió voltak rajta. A fánk ugyan kisebb lesz, de a csodálatos unokánk miatt az örömünk, boldogságunk sokkal nagyobb.

A 2015-ös Sauvignon Blanc gyönyörű, nekem nagyon tetszik! Csak éppen annyira tömör a fajtajelleges illata hogy még sok ember számára nehezen értelmezető. Egyrészt igazuk van. Nem haragszunk. Szellőztetjük. Amúgy be kell ismernem hogy elsőre tényleg túl sok. De majd januárban, palackozás után biztosan sokat kerekedik. Reméljük akkor már tetszeni fog.

Rendben van a 2013 Padi-hegy Furmint. Na akkor még egy vallomás. Szűrés után töltöttünk 12 palackot hogy ezt visszük a december 9-i Pannon Bormíves Céh karácsonyi kóstolójára. Megkóstoltam és nem tetszett. A Magyaroszágon már nem kapható 2013 Isten-hegyet vittük helyette. Igaz, kaptam utána itthon hogy ezt a pár palackot a skóciai exportból csíptük le, ahol Michlen csillagos éttermekben poharazzák.
Aztán megkóstolták a többiek is a 2013 Padi-hegyet. Mi volt a bajod ezzel a borral jött a kérdés.
Belekortyoltam én is és a tartályba is szimatoltam.
Lehet hogy én voltam rossz passzban? A bor az kitűnő…vagy netán a biodinamikus naptár szerint kihúzott nap volt, amikor semmi sem jó?
Lobog benne az élet, az ásványosság, a sósság. Na így legyen inkább mindig hogy én tévedjek és a bor meg jó legyen.
Tudják néha? Inkább nagyon sokszor. Mint Marcink, aki most a szavakat gyűjti, én hallok valamit és később gyúl ki a lámpa a fejemben.
Dűlők és kőzetek.
Büszkén szoktam elmondani hogy Rátkán és Mádon a kőzetek színe olyan mintha a szivárvány színeit látnánk. És hogy a színek az ásványi elemek és komplexeinek a jelzése.
Fantasztikus svédasztal van a szőlő számára. Azt vesz fel, „eszik” ami a legjobban kell neki.
Egy budapesti kóstolón odajött egy férfi, megnézte a kirakott köveinket.
Majd azt mondta a barátjának és nekünk, hogy szépek a kövek, de csak egy kőzet ami fontos.
Nem értettem mit akar mondani.
Majd kiemelt egyetlen egy darabot, hogy EZ AZ AMI SZÁMÍT! Vagyis a zeolit.
Sejtettem ugyan eddig is (mert figyelek arra azért amit Szepsy Pista mond), hogy ez a kőzet mennyire fontos.
Na akkor még jobban figyelek ezután arra hogy a parcelláinkban mennyire van jelen.
A Pannon Karácsonyra visszautalnék még, mert idén is kiosztásra került a Bussay László emlékdíj. A díjat az kapja, aki az adott évben a legtöbbet tette a magyar borászokért és a borkultúráért. Idén is a legjobb helyre került, ezúton is szeretnék gratulálni Borbás Marcsinak!
Mi is hangolódunk a karácsonyra. Most a webshopos rendeléseknél a szállítást magunkra vállaljuk. Ha ajándéknak szánják, akkor akár gravírozott díszdobozban is tudjuk küldeni.
Remélem karácsonykor esik majd a hó.
Olyan szép lenne hogy a hulló hópelyhek kísérnék a kántálásunkat.
Csend, nyugalom, meleg, szeretteink.
Mindenkinek ezt kívánjuk.

Árvay János


Itt a Mikulás

2015.12.06.

Elnézést kérek, hogy régen jelentkeztem. Most sem unatkoztunk és be kell vallanom hogy elsodort a tornyosuló feladatok áradata. A napokban is elszántan vágjuk a rendet a papírmunkák között, de felüdülésképpen elhatároztam hogy naplót írok.
Az idei szüreten jócskán túl vagyunk. Igazából minden idei bort át is fejtettünk már egyszer vagy kétszer, a napokban tervezzük hogy minden tételt újra átkóstolunk Szabolccsal és Angelikával.

Szüret alatt még reménykedtünk hogy a szépnek tűnő száraz bornak való szőlőn túl majd jön egy jó aszúsodási folyamat. Az Édesemet sikerült megint elkészíteni, de ezen felül alig van édes borunk. Hagytunk kint ugyan töppedni szőlőt, de végül úgy döntöttünk hogy nincs mire várnunk.
Leszedtünk hát mindent.

Látok még az út mellett fürtöket a tőkén imitt-amott. Nem nagyon hinném, hogy valami isteni csoda történhetne még velük. Olyan pára van nap mint nap, mintha eső esett volna és olyan vizesek a vesszők, fürtök, levelek.

Marcikánk szépen fejlődik. Két fogacskája jött ki alul és felül is kibújt már a kettő szemfog. Kocogtatja őket meg csikorgatja is néha nagy „örömünkre”. Gagyarászik sokat, de van amikor sámánként énekelget nekünk.
Mostanában mintha ritkábban tenné, inkább ujjal mutogat. Én meg természetesen mondom mindennek a nevét, Ő meg mosolyogva néz. Lehet csak azt ellenőrzi, biztosan tudom-e mindennek az elnevezését? Azt már látom, hogy tökéletesen érti, hogy a víz az az ő poharában és máshol is lehet. Ha kérdezem Tőle, hogy hol a víz, akkor mutat a saját vízére a palackban majd a mi borsodi vízünkre, aztán a szénsavmentes palack kerül sorra és legvégén a zöld poharába kitöltött folyadékot mutatja. Már nem csak mászik, hanem megkapaszkodva fel is tud állni a ketrecben és babakarámjában.
Az alvással van néha azért gondja. Mintha attól félne hogy míg alszik lemarad valami érdekes dologról. Ja és nyomogatná a számítógép billentyűit, nyúl az okostelefonokért. A TV távirányítót a napokban megkaparintotta és tátott szájjal nézte mikor a gombok nyomogatása után változtak a képek.

Gőzerővel kellene palackoznunk is. Aminek úgymond örülünk egyrészt, mert azt jelenti hogy pörögnek a boraink. Kifogytunk a 2014-es Sauvignon Blancból, 2013-as Istenhegyből, a Janóból és kifut nemsokára a 2012-es Birtokbor is. Szabolccsal még a héten kóstolni fogjuk a tartályos és hordós borainkat és megpróbálunk dűlőre jutni, hogy milyenek legyenek a végső összeállítások a boroknál.
Tudom, most sokan azt mondják, hogy ne panaszkodjak, mert kóstolni az nem munka, hanem élvezet. Nem panaszkodom tehát. Legyen akkor dicsekvés.

Katám kezd belefáradni hogy mit főzzön napról-napra. Igaza is van mert nem mindig segítünk neki ötletekkel. Én ugye húst hússal ennék, de a család többi része örömmel venné a zöldségeket is.
Most hogy erről írok támadt azért pár ötletem. Viszont ezeket valószínű nekem kell majd megfőznöm. Szívesen ennék már halászlét belsőségekkel, vagy jólesne egy szelet fogas is vajon sütve zöld fűszerekkel, mellé vegyes zöldsalátával. A család régen emlegeti, hogy Jókai bablevest szeretne azt is szívesen elkészítem. De kaptunk megint bárányt is Erzsikééktől a Keleméri bárányfarmról. Somolygok itt magamban, mert ehhez akkor ihatunk valami vörösbort is.

Itt a Mikulás! Ünnepeljék együtt a gyermekeikkel. Mi is ezt tesszük.
És mivel nyakunkon a karácsony most rövid időn belül újra jelentkezünk!

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380