Dupla szülinap

2014.06.30.

Kedves ajándékot kaptam a családtól születésnapomra. Egyáltalán nem gondoltam, hogy ilyen meglepetés vár rám. Igaz, már egy nappal előbb megérkezett, és pont otthon voltam. Megállt egy ismeretlen terepjáró a ház előtt, és két ember ládákat kezdett kipakolni belőle. Értetlenkedve néztem, mert ha rendelünk valamit, az általában becsomagolva, dobozban érkezik. A család somolyogva figyelte a bizonytalanságomat. Még inkább nem tudtam mire vélni, amikor láttam, hogy húst rejtenek a ládák.

Talán van valami nagyobb vendégcsapat jelentkezett be, amiről én nem tudok? Biztos Kata rendelt húst a töltött káposztához - gondoltam én.

Mikor a ládák már bent voltak, akkor vallották be, hogy ez az én szülinapi meglepetésem, ami egy egész bárány és egy egész birka a Keleméri bárányfarmról, ahová néhány hónapja látogattunk el. Aznap estére a báránybordából sütöttem vacsorát, másnap napközben a birkapörköltet készítettem el bográcsban.

Ugyan még plusz ajándékként ünnepelni az „Anyukám mondta”-ba vitt a család, de csütörtökön alig vártam a vacsoraidőt, hogy végre ne csak kóstolgassam (főzés közben sűrűn megtettem), hanem végre jól is lakhassak az áhított pörköltből.

Meg kell mondjam, igencsak jól sikerült, a kitűnő alapanyagnak (is) köszönhetően!

Pénteken elindultunk Keszthelyre, a Pampetrics Gyuri barátunk által szervezett „A bor összehoz” rendezvényre. Borok, díszítés, árjegyzék, bőröndök és a vadiúj online pénztárgép bepakolva, mindenki rendesen bekötve, ahogy illik. Sajnos nem jutottunk túl messzire.

A 37-es főúton haladtunk ráérősen, amikor egy stoptáblás elágazásból elénk vágódott egy kocsi.

Vészfékeztem, és mivel szemből épp nem jöttek, a frontális ütközést a kormány félrerántásával tudtam elkerülni. Így is ütköztünk. Tévében sokszor láttam bemutatófilmeken, hogy hogyan robban ki a légzsák ütközéskor. Most mindez testközelben történt velünk. Ahogy megálltunk, mindenki kipattant a kocsiból. Láttam, hogy a két lánynak nincs komolyabb baja, így a másik kocsihoz rohantam, majd hívtam a 112-t. Sokan megálltak és segítettek, vagy megkérdezték, kell-e segítség.

Visszagondolva fantasztikusan jóleső érzés, ahogy vadidegenek a segítségünkre siettek. Érkeztek a mentők, a rendőrök és a mentőhelikopter. A másik kocsi vezetője kórházba került. Fejsérülés, bordatörés. Hála Istennek, már ő is otthon van.

Az anyagi kár persze neki és nekünk is jelentős. A kocsink totálkáros lett. De a Volvo biztonságos karosszériájának köszönhetjük, hogy kisebb-nagyobb, öv okozta zúzódásokon kívül nem lett más bajunk. Úgy gondolom, ezentúl dupla szülinapot ünnepelünk júniusban. De azt, ugye, kitalálják, hogy ha kocsit veszünk, milyen márkára gondolunk?

A szőlőben ezerrel támad a lisztharmat. A legtöbb parcellában ugyan keresni kell, hogy imitt-amott lisztes szemeket találjak. Az erre érzékeny tőkéknél azért néha a fürtök is fehérednek. Két olyan helyen, ahol megcsúsztunk a hajtásválogatással, a lisztharmat már azt hiszi, győzött.

Én meg abban reménykedem, hogy még nem vesztettünk csatát.

Holnap bevetjük a nehéztüzérségünket. Káliszappanos lemosás a legveszélyesebb helyeken.

Utána pedig az összes parcellát végigpermetezzük Vitisan-nal (szódabikarbóna) és PrevB-2-vel (narancsolaj kivonat). Ez éven eddig csak bioszereket használtunk. Bízom benne, hogy a háborút végül mégis mi nyerjük.

Mert amúgy gyönyörűek a fürtök, a hajtások a legfelső drótok fölött lassan égig érnek.

Meg kell már kezdenünk a visszavágásukat. Tehát indulhat majd a „csonkázás”.

Szántanunk is ideje lenne, mert az egymás utáni permetezések miatt nagyon tömörödött a talaj. Azzal vigasztalom magam, hogy nem vagyunk lusták, és a kiszáradt talajba amúgy sem menne bele az eke. Ha kapunk valami rendesebb esőt, hogy felpuhuljon kicsit a föld, akkor majd nekifeszülünk.

A szárazság miatt a házunk előtt és a kisháznál is sárgul a fű. Ott ugyan van kutunk, de örültem, hogy legalább a permetezéshez kaptunk annyi vizet, amennyi kellett. Az udvar locsolására már nem futotta. Ráadásul a szomszéd kútja (ahonnan 2010-ben folyamatosan szivattyúzni kellett a vizet) egyszerűen kiszáradt. Szóval ránk férne a csapadék!

A nemrég palackozott borokra a napokban érkeznek majd a címkék. Ideje is, mert az előző évjáratokból már csontra kifogytunk. Így nemsokára piacon a 2013-as Sauvignon Blanc, a 2011-es Birtokbor és a 100 grammos Késői Furmint.

Július elején Lenkey Gézával Lengyelországba megyünk „turnézni”. Varsó, Lublin, Krakkó. Végre láthatjuk Puli barátunk januárban nyitott éttermét, a „Zöld medvét” is. Jó hírét már sokszor hallottuk. Azért más valamiről olvasni vagy akár hallani, és más egy boros vacsorát személyesen megtapasztalni. Persze vulkáni köveket is viszünk bőven. Egyrészt megmutatni a három kóstoló résztvevőinek, másrészt mindhárom helyen ott akarunk hagyni belőlük, hogy az éttermekben és Jan kereskedőnk üzletében is kézbe foghassák szeretett köveinket az érdeklődők. Ez is egy kapocs a borok, magunk és a Tokaji borvidék között.

Legyenek óvatosak az utakon önök is!

A kocsi pótolható. De az ember nem.

Vigyázzanak magukra, hogy sokáig borozhassanak még velünk együtt!

 

Árvay János

 

 

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380