Áldott karácsonyt és sikeres boldog új évet!

2014.12.23.

Nem biztos, hogy fehér karácsonyunk lesz, de én még reménykedem benne.

Igaz, havat lapátolni annyira azért nem szeretek, de inkább vállalom ezt a kis kényelmetlenséget.

Mint már írtam is, hóleplet szeretnék karácsonykor, és hideget. Olyat, hogy sétakor a lépteink alatt ropogjon a hó. Na jó, ha ez nem most, hanem januárban vagy februárban lesz, azzal még ki tudnék egyezni.

Azt már látom, hogy a viszonylag enyhe idő ellenére sehogy sem fog kitartani a vásárolt tűzifánk.

Nem mondom, hogy túlfűtött a lakásunk, de szinte reggeltől estig melegek a radiátorok minden nap.

Okunk van rá, hogy miért nem takarékoskodunk most jobban, mint máskor.

Angelika és a babája miatt nem spórolunk a fűtésen.

A család két szép ajándékot kapott karácsonyra. Pontosítok, Katám és én kaptunk olyan dolgot, ami ritkán ismételhető.

Szabolcsék jövő májusban esküdnek Rékával. Angelika és Zsolti pedig a babájukat várják.

Kata mindkét dolgot nagyon régóta remélte.

Na, ezekre az ajándékokra nem szükséges látványos díszcsomagolás vagy szalag.

Ezek miatt is boldogan várjuk a karácsonyt és az új évet.

Nem vágyunk többre, a napi szereteten felül mindkét gyerektől megkaptuk a legszebbet.

Jól vagyunk.

Minden kedves ismerősünknek és barátunknak boldog karácsonyt kívánunk!

Melegségben, szeretetben, meghittségben eltöltött ünnepnapokat Mindenkinek!

Árvay János


Készülünk a télre

2014.12.14.

Az idei borok nagyobb része már kierjedt. Fejtegetünk ide-oda. Van, amit melegebb helyre teszünk, hogy erjedjen még, van, amiket meg hidegre, kénezés után.

A minap átkóstoltuk a 2014-es borainkat. Eddig meg vagyunk elégedve az illattal és a zamattal is.

Nagyjából az is eldőlt, hogy melyek azok a tételek, amelyeket hordókba teszünk, hogy még gömbölyűbbek legyenek. Az Úrágya dűlőről származót biztos, az Istenhegyről két tételt is fahordóba gondolunk.

Az aszúszemeink még a kádban várják a borral való felöntést.

Naponta többször engedem le a kád alján összegyűlő esszenciát. Pontosítok. Tegnap kezdtem a leengedést, és ma kétszer ismételtem. Eddig szépen gyűlik, 30 liter van már az üvegballonban.

 

A borongós idő miatt a kazánnal is foglalatoskodom. A család szerint néha túl sokat is. Szerintük olykor-olykor túlfűtöm a lakást. Pedig én csak jót akarok, jó meleget.

Nagy áldás azért a központi fűtés. Gyerekkoromban a konyhában sparhelt volt, és egy kis kályha a hálószobában. Nem nagyon volt túlcifrázva a fűtés. Ha nagyon hidegre fordult az idő, akkor a sparhelt sütőjében felforrósítottak egy téglát. Lepedőbe burkolták, és ezt tették a fázós gyerek lába alá. Nem úgy emlékszem, hogy reggelig tartott volna a téglából sugárzó meleg, de ha gyorsan aludt el az ember, akkor kellemes volt.

Az akkori pénztelenség miatt amin csak tudtak, spóroltak a szüleim. Többek között ilyen volt a tüzelő is.

 

Rátkán nem igazán volt szokás kilószámra venni a húsokat a húsboltban. Nem volt semmi meglepő abban, ha valaki negyed kilogramm marhahúst kért. A hétköznapokban, ha húsos nap volt a héten, akkor évközben az udvaron szaladgáló, kapirgáló lábasjószág valamelyike bánta. Tyúkok vagy csirkék, esetleg kacsa. Télen, ugye, jöttek a disznóvágások. A levágott disznó legtöbb húsa pácolásra és füstölésre került. Tavaszig ki kellett tartania. A zsír is nagy becsben állt, hiszen majd’ minden ételhez kellett több-kevesebb belőle. Volt, amikor az oldalast kisütötték és zsíros bödönbe került, a zsír közé.

Csapongok az emlékeim között. Az jutott eszembe, hogy amikor nagyon köhögtem, akkor disznózsírral kenték be a mellkasomat, mondván az jót tesz.

 

A disznóöléskor illett a közeli rokonoknak vagy barátoknak disznótoros kóstolót küldeni. Történt egyszer, hogy új pap került a faluba, és nagyon megörült, hogy sorra kapta a kóstolót a falubeliektől. Jó szokás, jó szokás - mondogatta. Aztán mikor ő vágott, a szakácsnője emlékeztette, hogy illik a kapott kóstolót visszaadni. Szomorúan nézte, hogy szinte elkopik a vágott disznó, mert annyi helyre kellett visszaküldenie. Nem jó szokás - suttogta.

Karácsonyra sokan libát tömtek. Kukoricával. Az egy (néha kettő) liba szépen kigömbölyödött az ünnepek előttre. Saját zsírjában sült hagymás máj került az ünnep első napján reggel az asztalra. Hmmm.

A pulyka emlékeim szerint elég ritka volt a faluban. Jut eszembe, évtizedekkel ezelőtt karácsony előtt olvastam egy finomnak tűnő pulykás receptet valahol.

Ezen felbuzdulva vettem egy bébipulykát. Hozzá szelídgesztenyét, tölteléknek.

A gesztenyét tejben megfőztem és nekiálltam megpucolni. A végén Kata segített, mert apró volt a gesztenye, a héja meg alig akart lejönni. Szenvedtünk vele rendesen. A recept szerint elkészítettük a pulykát a sütőben. Hogy is mondjam. Nem jött a várt csoda. Zaftos húsra számítottunk, ez meg szegény eléggé szárazka volt. Láttuk, hogy a mennyiség is meghaladja a mi étvágyunkat. Ajándékoztunk hát belőle fűnek-fának. Azóta nincs is nálunk pulyka, főleg nem egyben sütve. Tanultunk a hibánkból.

 

Tihanyról láttam egy gasztronómiai filmet. Egy lábatlannak nevezett süteményről volt benne szó. Reggel fogyasztották habos kávéval. Gyermekkorom reggelein sokszor volt hasonló kávé. Na, de nem kávébabból főzve, hanem cikóriából. Olajban vagy zsírban kisütött bundáskenyérrel. Ha nem cikóriakávé volt, akkor meg tea. Itt is működött a spórolás. Fekete tea ritkábban, hanem inkább Planta tea, mert az olcsóbb volt. Nyáron kamillát, hársfavirágot gyűjtöttek a mezőről és fákról. Télen nagyon jól jött a különböző nyavalyákra a belőlük főzött tea. Inni vagy inhalálni. De bőven fogyasztották a házilag készített savanyú káposztát is. Mi is készítettünk ez éven. Angelika imádja belőle a káposztalevest. Nem rossz viszont a sütőben megsütött, héjában sült krumplival sem. A káposztára olaj és pirospaprika kerül. Ja, meg lilahagyma, olajjal keverve. Szeretjük savanyúság helyett is, a főétel mellé, csak úgy, magában. Persze, nem bálbamenetel előtti étel az előbbi. De hogy jótékony hatása van a szervezetre, az biztos!

 

Sikerült lepalackoznunk a múlt héten a 2012-es Birtokbor Furmintunkat, ezt csavarzárral, és a 2012-es Padihegy Furmint is bekerült a szép új tokaji palackba.

A 2014-es borok közül az Édesem már átesett a derítésen, nemsokára szűrjük palackozás elé. A 2014-es Sauvignon Blanc-unk készre kezelve várja, hogy rövidesen palackozzuk.

A 2014-es száraz Sárgamuskotályunkkal még küszködünk, mert nem olyan formáját mutatja, mint szeretnénk.

Majd meglátjuk, palackozunk-e még karácsony előtt. Addig is megrendelhetők elérhető boraink a webshopunkból, és persze ásványékszerek is. Karácsonyi ajándéknak pedig a szállítási költséget átvállaljuk (érdemes december 18-ig rendelni, hogy biztosan megérkezzen a csomag)!

 

A télre készülődve Édesanyám összekötötte már a két rozmaringbokrunk ágait. A rozmaring még mindig virágzik a kisháznál. Az orgonafáinkon, úgy látom, tavasziasan duzzadnak a rügyek. De mit csodálkozom mindezen?

Nem hittem a szememnek, mikor a pinceoldalban az ibolyabokrok kék virágait láttam felém kacsingatni. Mi van itt, kérem? Hol a természet szokásos rendje?

Én már nagyon várom a hideget, a hóesést, a tájat csendben beborító hólepelt. Ha lehet kérnem, akkor én ezt szeretném karácsonyra.

Az égi madárkáknak vettem egy csomó ennivalót. Ha teljesül a vágyam és havas lesz a táj, akkor viszem ki nekik a Padihegyre.

A karácsonyfánk megrendelve. Tüzelőnk van bőven. Jöhet Tél Tábornok.

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380