2014-es évjárat - magas és kevés

2014.11.16.

A honkongi kereskedőnk járt a minap nálunk. Épp befejeztük az idei szüretet, kérdezte hogy szerintem milyen lett?
A minőség magas a mennyiség meg hihetetlenül alacsony - válaszoltam. Persze akkor tudok ennél is pontosabbat, ha már minden tételünk kierjedt, netán már palackba is került.

Kérdezgettem az ismerőseimet, borász barátaimat, hogy emlékeznek-e hasonló szüretre?
Senkinek nincs hasonló nehéz évjáratról emlékképe.
Nekem sem rémlik ilyesmi, pedig nagyjából 1965-ig tudok visszaemlékezni. Voltak persze nagyon gyenge évek nem is egyszer, de az idei mindenképpen szokatlan és küzdelmes volt.
Tavasszal két-három hét előnnyel indult a fakadás. Azt gondoltuk majd így folytatódik egész éven. Aztán jöttek a forró időszakok magas UV sugárzással együtt.
Árnyékban láttam 35 de 40 celsius fokot is. Na, ilyenkor a szőlő szegény épp csak vegetál. Csökkenti a légcseréjét mert ő is szenved a melegtől. Kaptunk bőven sok esőt is egyszerre. Majd rögtön megint az afrikai meleg, nagyon magas páratartalommal. Szenvedtünk mi is a szőlővel együtt.
Következett a lisztharmat bomba. Nem csoda hogy majdnem ő győzött hiszen már a legelején hibáztunk.
A tavaszi első permetezésünk előtt a gomba első fertőzése megtörtént április végén.
Jó darabig kordában bírtuk tartani, de az időjárás sajnos megakadályozta, hogy teljesen fertőzésmentes maradjon a szőlőnk. Többször volt, hogy a csapadék miatt nem tudtunk a sorok közé menni. Közben az eső utáni meleg dunsztban vígan terjeszkedett a lisztharmat. Zsendülés tájékán majd 60 milliméter csapadék esett. Pár nap múlva berobbant a botrytiszes rothadás.
Gondoltam ez még nem baj, mert ha szerencsénk van, akkor jó sok aszúszem képződik majd.
Erre megint sok csapadékot kaptunk.
Az aszúsodás alacsony mértékű lett, főleg a furmintokon e helyett illós ecetes szemek jelentek meg. Volt mit válogatni a szüretelő csapatunkkal...
Megjelentek a harlekin katicák és a muslicák a szőlőfürtökön. Sajnos rengeteg kárt okoztak nekünk ők is.

A sauvignon blanc 70%-a lett a tavalyinak és hasonló mértékű a száraz és édes sárgamuskotályból is. Szerencsére viszont eddig mindenkinek tetszettek aki újborként megkóstolták, sőt van aki már kartonszámra elkezdte berendelni a palackozott tételt.
A furmint és hárslevelű prés alóli mustja eléggé penészes illatú és ízű volt sokszor.
Tanakodtunk a gyerekekkel most mit tegyünk. Megszületett a döntés, hogy a szokott módon mint eddig, nem mehet a szüret.
Ezidáig elhagytuk vagy minimumra szorítottuk a kén használatát feldolgozás közben. A szőlő állapotát látva ezt most el kellett felejtenünk, ha jó borokat akartunk készíteni.

Ülepítettük, derítettük minden tételünket. Sokat tisztultak és a színük, illatuk, ízük is kellemes lett. Igaz, egy alkalommal mikor a középorsós préssel dolgoztunk a kis mennyiség miatt már a présben megindult az erjedés.Sziszegő hangon nyomta ki magából a széndioxidot. Először azt hittem én vagyok túl jó erőben. Aztán rájöttem, hogy ha meghúzom a prést akkor eltűnik a hang. Majd mikor pár liter must kicsorgott, akkor egyre erősödően indul megint sípolós, sziszegős furcsaság.
Száraz borunk viszonylag kevés lesz, édesekből valamivel több és megint egy hordónyi aszút fogunk készíteni.
Ha pozítív oldalról közelítem meg akkor nem olyan tragikus a helyzet.
Ez éven mint már írtam is, csakis a bioművelésben engedélyezett szerekkel permeteztünk.
Többen mondták hogy nem vagyok normális, mert a legnehezebb évben vágtunk ebbe bele. Hát igen, nem tudhattuk előre...
Ha nem is száz százalékosan, de egész jól megvédtük a szőlőinket.
Ahhoz mérten hogy van olyan ismerősünk aki nem is szüretelt, vagy éppen 10%-ot dolgozott csak fel, mi egész jól állunk. Persze a család kicsit morgott a növényvédelemre költött összegek láttán.

Növénydoktorokkal beszéltem és mindenki ugyanazt javasolta. Őszi lemosó permetezést.
A családi kupaktanács rábólintott. Nem tudjuk ugyanis hogy mennyire lesz hideg a télen. Ha enyhe lesz akkor minden kártevő és kórokozó áttelelhet és tavasszal nagyon korán elindulhat a fertőzések sora.
Ilyet amúgy eddig nem csináltunk. Egyrészt spórolásból, másrészt mert legtöbb éven még szüreteltünk ezekben a napokban, utána meg mindig bejött az esős idő.

Szabolcsommal iskolapadba ültünk megint a napokban. Most épp egy integrált növénytermesztési-növényvédelmi tanfolyamon veszünk részt. Nagyon élvezzük mind a ketten, hogy frissülnek az ismereteink.

A szőlőben dolgozó csapatunkkal is megünnepeltük a szüret befejezését.
Vagy inkább úgy fogalmazok, hogy egy késői ebéd keretében az egész évi munkájukat köszöntük meg Nekik. Tavaly töltött káposztát főztünk ezért most mást készített Kata.
Sült oldalast ahogy az édesanyjától tanulta (először serpenyőben, zsírban hirtelen megpirítja a hús mindkét oldalát, majd egy másik edényben hagymával, fokhagymával párolódik puhára). Mellé párolt vöröskáposzta. Volt sült csirkecomb és fasírt is. Házi csalamádé annak aki a káposztát netán nem szeretné. Féltünk hogy kevés lesz ezért volt még hidegtál is. Szalonna és sváb füstölt tarja vékony szeletekre vágva. Jó volt látni,hogy mindenki minden ételből jóízűen evett. A végén túrós és almás rétes desszertnek.
Természetes hogy kínáltunk borainkat is mindezek mellé.
Félig komolyan megkérdeztem Tőlük hogy jövőre mit főzzünk?
Volt aki birkapörköltöt mondott, volt aki csak azt kérte ne vadhús legyen, volt aki ismét a töltött káposztára szavazott. Na majd eldöntjük addig hátra van még egy év.

Angelika a múlt héten borscs levest főzött. Valamiért eszébe jutott hogy milyen finomat ettünk együtt Moszkvában, vagy az Aranykaviárban? Nem tudta hogy hol tetszett neki jobban a két hely közül. Ráadásul a 2014-es évjárat kitűnő volt a céklatermést nézve, így alapanyagunk is volt.
Isteni lett a leves. Ízlett a cékla, de jó volt benne a marhalábszár is.

A szüret alatt én voltam megint kívánós. Nekem a körömpörkölt volt amire áhítoztam. 5 kilogram 66 dekagrammból készítettem bográcsban pörköltöt. Jó sok fokhagymával, köménymaggal. Nem akarok dicsekedni, de finom lett.
Eddigi főzéseimre visszagondolva túl sokszor nem szoktam elrontani. A legrémesebb az a jópár évvel ezelőtti csigapörkölt volt ami tényleg nem sikerült. De annyira nem, hogy még Bernikénknek sem mertem adni belőle.

Ez éven is, mint minden éven megtartottuk a gyerekek születésnapját is. Igaz, szüret közben. Néha sajnálom, hogy egy éven sem tudnak úgy „bulizni” a születésnapjukon ahogy Ők szeretnék.
Két préselés közbeni vacsora, aztán ment mindenki vissza dolgozni. Hát ilyen a szüretidőben született borászpalánták sorsa.
Na, nem mintha amúgy unatkoznának. Jönnek bőven vendégek és beindultak az őszi borkóstolók is az országban. Pörgünk mind a hárman rendesen.

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380