Új év

2014.01.20.

Már dolgozunk ezerrel. Azt sem tudjuk, hova kapjunk, annyi mindent kellene egyszerre csinálnunk.

Most értünk oda, hogy megáztattuk az aszúszemeket. Egy kis adagot már préseltünk is, 110 liter erjedésben lévő murcit öntöttünk fel 114 kilogramm aszúszemre. Az alapbor a 9% alkoholfok mellett még 120 gramm maradékcukorral rendelkezett. Több mint 140 liter aszúbor csorgott ki a présből. Annyira szép barackos, naspolyás a zamata. Még 500 kilogramm ázik, úgyhogy van még mit préselgetnünk.

Közben a 2013-as Sauvignon Blanc borunk is átkerült bérpalackozásra. A száraz sárga muskotályunkat és az Édesemet is a napokban fogjuk deríteni, hogy minél hamarabb palackba tehessük őket. Szerencsére kapjuk a telefonokat és e-maileket, hogy vajon mikor érkezik már az új évjárat.

Az időjárás viszont megbolondult. Hihetetlen sok a napsütés, majdnem tavaszi a meleg.

A kisházunk udvarán ismét virágzik a rozmaring. Én még nem láttam ilyet.

Nem tudom, hogy nem lesz-e ennek böjtje.

Mert ha februárban, netán márciusban kapunk egy kemény fagyos időszakot, akkor sok mindennek lőttek. A tavaszt érző növények nagy valószínűséggel elfagynak.

Ha nem jön majd hideg? Akkor minden kártevő és gomba nevetve áttelel, és nagyon korán elkezdenek majd virgonckodni a szőlőn.

Igen, a szokásos nyavalygás. Ez sem jó, meg az sem jó. Ez is kellene, meg az ellenkezője is jó lenne.

Na, hátha segítenek az égiek.

A csapadék sem úgy jött, mint kellene. Se hó, sem eső nem volt eddig annyi, amennyi a talaj feltöltéséhez szükséges. Szerencsére ma esőre ébredtünk.

A havat is nagyon hiányoltam. De szerintem mindenki, nem csak én. A gyerekkoromra visszagondolva nem emlékszem olyanra, hogy hó nélküli telünk lett volna. Netán szelektív az emlékezetem? Mert csak a sok hó, a szánkózás, a korcsolyázás jut eszembe. Az egyik alkalommal a faluszéli Zsáni-parton szánkóztunk. A zeolitbánya melletti meredeken, aminek az alján volt pár méternyi lapály, majd utána a patak következett. Egyre gyorsabban siklott a szánkónk, ahogy a sok lecsúszástól a hó szinte jegessé vált. A lapály kezdett egyre rövidebbnek tűnni. Alig tudtunk lefékezni a patak előtt.

Aztán jött, amire nem gondoltunk. Egyszer nem tudtuk sarokkal fékezve megállítani a száguldozásban megtáltosodott vasszánkónkat és zsupsz, áttörve a vékony jeget elmerültünk a patak jéghideg vízében.

Derékig vizes lett rajtunk minden. Hát... Nem volt kellemes a hidegben hazafelé húzni a szánkót.

A nadrág szinte ránk fagyott a metsző hidegben és a szelet is egyre jobban éreztük. A hazafelé tartó út végét már könnyezve, remegve és futva tettük meg. Hiába féltünk a várható veréstől, muszáj volt hazamenni a vizes ruhák miatt.

A szülői szigor persze megérkezett, igaz, a meleg és száraz ruhával együtt. Jó darabig nem néztünk a Zsáni felé...

A sok karácsonyi és szilveszteri finomság után egy ideig könnyebb dolgokra vágyott a család. Hű, de jólesett a köménymagos leves és Kata karalábélevese! Na, azért nem hetekig, de egyszer-kétszer kitűnő. Most hétvégén a fiatalok (Angi, Szabi) találták ki, hogy mit szeretnének ebédelni. Édesanyámtól kaptunk egy házi csirkét és egy több mint kétkilós kakast. Az utóbbiból francia recept alapján: coq au vin készült. Víz nélkül, sok vörösborban főzve.

Nem volt egyszerű bort választani a főzéshez. Nem is fogom elárulni, kinek a bora ölelte a kakast a fazékban. Majd esetleg azt, hogy kiével kísértük evés közben.

Ki tudja, lehet, legközelebb kipróbáljuk fehérborban párolva is.

 

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380