Majdnem szüretelünk

2013.09.16.

Azért csak majdnem, mert köztes állapotban van a szőlő, bár száraz bornak már szedtünk sárgamuskotályt. Épp az imént néztem meg, ujjnyi habbal a tetején erjed. Mustként nagyon parfümös volt az illata, mondhatnám azt is, hogy már majdnem mesterkélt. Olyan kölnis, szinte túláradó. Tudom azonban, hogy kierjedve harmonikusabbnak találom majd. Mint mindig.

A sauvignon blanc-t is megnézettük már laborban. A cukor még kevés, a sav meg sok. Szerintem hozza majd a szokott formáját, ahogy általában. A fürtök zöldek, feszes bogyókkal. Éretlennek tűnnek jó ideig. Aztán a szín ellenére egyszer csak beáll az egyensúly a cukor és sav között. Nem egyszerű a jó szüreti időpontot elkapni! A furmint és a hárslevelű, azt hiszem, olyan két hét múlva talán szedhető lesz. Szóval még várunk.

Hátul a kertből már kiszedtük a krumplit, a hagymát. Az olasz sütőtökből több termés érettnek tűnik. Igaz, az elsőként kötöttek nem hiszem, hogy jók lesznek. Kétszer meglocsoltam őket, ez lehet az oka annak, hogy mindkettő óriásira nőtt, viszont középen megrepedt. Ugye, erre mondják azt, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve... Sajnálom a butaságom és reménykedem abban, hogy a többi majd beérik.

A múlt hónapban kidolgoztuk magunkat. Végre lepalackoztuk a már sokat emlegetett borokat. 2011-ből a furmintokat: Birtok, Istenhegy, Úrágya. Ebből az évből egy gyümölcsös édes furmintunk is született. Hárslevelűből is lett édes a palackba töltve. Ki ne hagyjam azért a „szegény" rokont, a zempléni Chardonnayt. Igen, a JanÓ is a palackjában gömbölyödik.

Hát, hogyan is mondjam? Nem kis feladatnak bizonyult, hogy mit, miként logisztikázzunk, hogy elférjünk valahogy. De sikerült, hála Istennek! Nemsokára készen vannak a címkék és indulhatnak is az asztalokra/poharakba.

Úgyhogy most már nyugodtan készülhetünk a szüretre. Nyugodtan? Mindig elönt mindenkit a „harci láz", ahogy közeledünk a szőlők teljes érettsége felé. Hol, melyik parcella van előrébb érettségben? Melyik van netán lemaradva? Mennyi kétely és kérdés. Aztán ha elindulunk, akkor már jöhet a napi rutin. Egy darabig. Aztán majd megint találunk valamit, amiben dönteni kellene. Szedjünk, ne szedjünk aszút? A csipet csapatunk a sárgamuskotály szüretnél is megkérdezte minden parcellánál, mi legyen. Szedjünk – mondtam. Igaz, a nap végére csak egy harmadvödörnyi jött össze. Én ennek is örülök, mert nem a földre került és amúgy sem igazán növeli a költségeket. De legalább van már olyan kettő kilónyi 2013-as aszúszemünk. Dédikém mondogatta sokszor, hogy aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. Mivel már negyedik éve nincs komolyabb aszús év a borvidéken, ebben bízom. Megérdemlem már a nagyot is ez éven. Jó sok aszúszemet.:-)

A múlt héten már megjött az első nagyobb seregély csapat is. Most még nem a szőlőt eszik, hanem a napraforgót habzsolják. Ez nekünk még öröm, de a tábla gazdája idegeskedhet, nem is kicsit. Remélem, az Isten- és Padihegy tető fölött köröző ragadozó madarak majd csak elriasztják őket, ha a mi szőlőinkre vetnék magukat.

A normál erdei madarak és a vadak viszont már eszik a kint maradt, édesnek szánt sárgamuskotályt. Nem sajnálom én tőlük. Csak hát, fogy... És ők meg, azt látom, nem nagyon ismernek mértéket. Vagy túl jó a szőlőnk? Remélem, azért nekünk is hagynak valamit. Meg persze Bernikének is!

 

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380