Boldog Karácsonyt!

2013.12.23.

A lakásban fenyőfa illat lengedezik, felállítottuk a nappaliban a karácsonyfát. A kazánban duruzsolva égnek a fahasábok, a radiátor jó meleg. Kint hóval teli felhőpaplan úszik az égen. Lehet, hogy mégis fehér karácsonyunk lesz? Csak más a hangulata az embernek, ha a járdát, az utat, a fákat, a kerteket, a házakat fehér lepel borítja, mikor kántálni megyünk. Mert ez éven is énekelünk a két mamánál meg pár barátnál.

Több mint két kilogrammos pontyot vettünk, már ki is filéztem, és ma főzök belőle halászlevet. Aranyszínű, nagy, olyan kétszáz forintos méretű pikkelyek borították. Halpénz, mondták nekem, mikor kisgyerekként bámultam a hal pucolását. Nagyon meg voltam elégedve magammal, hogy milyen ügyesen megtisztítottam és szétbontottam. Épp csak az idő múlását nem éreztem, annyira belefelejtkeztem a munkába. Majd’ másfél órát bajlódtam, mire elkészültem mindennel. Na, ez azért nem egy profi szakács ideje.

Az ünnepek alatt ököruszály levest is szeretnék főzni. Nehogy azt higgyék, hogy állandóan konyhatündért játszom! Csak mikor megláttam a másfél kilós marha farkat a pulton velem szemezni, akkor már megjelent előttem az apró, sárga pici zsírcseppekkel a tetején a belőle főtt, párolgó leves. Összefutott a nyál a számban, persze, hogy hazahoztam. Az évek során úgy alakult, hogy ha néha-néha veszek valamilyen konyhai alapanyagot, akkor én is készítem el. Körömpörkölt, kacsazúza, marhanyelv és a többi. De örömmel főzök minden alkalommal. Már csak azért is, mert szinte minden ételhez kell bor is. Na, és ilyenkor a szakács torka sem maradhat szárazon.

A mai halászléhez is tudom már, mi lesz (legalább az egyik) bor. Bősz Adrián küldött kedves gesztusként egy palack kadarkát. Ezzel fogunk koccintani az ő és az önök egészségére is. Persze a saját boraink sem lesznek elfelejtve az ünnepek alatt.

A hordóban és a tartályban lévő boraink szokásos kóstolóját is elvégeztük a múlt héten. Feltöltögettük, amit kellett, kitakarítottuk a pincéket. Az aszúszemek feldolgozása azért csak átcsúszik 2014 januárjára. Az év vége így pihenéssel fog eltelni.

Szabolcséknál megpakoltuk púposan a fatartót. Lehet, hogy kitart az év végéig. Kell is, mert jegyese, Réka épp beteg. Valószínűleg influenza. Elkezdett dolgozni az óvodában, és azóta egyre-másra kapja a vírusokat a gyerekektől.

A családban is körbe-körbejár valami nyavalya. Eddig csak jómagam úsztam meg. Úgy érzem, hogy a tokaji bor gyógyító hatása segít! Mert, ugye, a hagymapucolás közbeni szipogás az nem számít?

Szegény Angelika még ma is ezerrel rágta a papírokat. Most épp az év végi könyvelési dolgokkal folytat küzdelmet.

Azért a konyhában végzett munkámat is figyelemmel kíséri fél szemmel (vagy orral?). A Frank Júlia szakácskönyve alapján készülő halászlé illatát már megdicsérte. Kinevethetnek, de ilyen főzési dolgokban rövid távú az emlékezetem. Minden egyes alkalommal előveszem a szakácskönyvet, vagy rákeresek a neten. Használom a sorvezetőt. Halászlénél eddig mindig a Júlia-féle jött be.

Természetesen soha nem pontosan. Most is az előírt két gerezd fokhagyma helyett négy gerezdet tettem az alapléhez. Az írt 40 deka vöröshagyma helyett valószínű, hogy több került bele. A recept vörösbort is ajánl hozzá, 1 decilitert. Na, ezt is öntök bele, de nem a fent említett kadarkából.

Talán akad lent a pincében még pár palack vörösbor, amit a halászlébe (sem) sajnálok. Hátsó szándék? Igen. Még egy palackkal fel lehet bontani.

A karácsonyfánkat már fel is díszítettük. Plafonig ér, mint szokott.

Most már csak magunkat kell ráhangolni az ünnepekre. Kétszer is voltunk Budapesten a múlt héten.

Nem értettem, hogy mi van az emberekkel. Tömeg, lökdösődés mindenütt. Miért is? Indok erre a karácsony?

Nem.

Ne engedjük, hogy ellopják tőlünk az ünnepeket. Mert ezeket belülről is meg kell élnünk. Csakis akkor tényleg ünnep az ünnep, ha nem a külsőségek miatt az, hanem belülről érezzük annak. Ha nem a csilivilire figyelünk, hanem a belső rezgésre, a boldogságra.

Jó lenne, ha bennünk is lenne hóesés. Vagy ott is ki tudnánk takarítani. Időről időre, mint ahogy a pincét rendbe tesszük, ha eljött az ideje. Aztán tiszta lappal kezdeni újra.

Én most ezt fogom tenni az újesztendőig.

Átgondolom az eddig utamat, kitakarítok belül.

Megbocsátok másnak és bármilyen furcsa, magamnak is (ha lehet).

Ezen felül megköszönöm a szép perceket, órákat, napokat.

Ha beáll a belső rend, akkor már könnyű lesz nekikezdeni a következő évnek.

Azt is tudom, mi lesz az a bor, amivel majd ez év utolsó perceit fogjuk búcsúztatni vagy épp az újévet köszönteni. A 2011-es MÚZSA.

GAZDAG, MEGHITT KARÁCSONYT ÉS BOLDOG, SIKEREKKEL TELI ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK MINDENKINEK!

 

Árvay János


Karácsony előtti halászlé

2013.12.15.

Fantasztikus halászlevet ettünk ma. Nem mi főztük, hanem kedves barátunktól dr. Ágics Ferenctől kaptuk. Hidegen olyan volt, mint a kocsonya. Mennyei fűszeres paprika illatok ingereltek míg melegítettük. Az ízében sem csalódtunk. Hamar elfogyott, igaz nekem két tányérral is jutott.
Somolyogva mondtam, hogy talán még az én halászlém minőségét is elérte. Köszönjük Ferikém! Jólesett.

Kint hideg van. Fagyottak a pocsolyák és ónos eső esik. Igazi decemberi időnk van. Tetszett nem tetszett, két akkumulátort is ki kellett cserélnünk, egyet a autóban, egyet a traktorban.
Bernike fekete bundáját is fehérre festette a deres levegő. Kölyökkutyaként futkározik az udvaron, nagyon szereti ezt az időszakot. Hát igen, a bundája ilyen zord időre lett kitalálva, nem a nyári melegre.
Mint máskor is én vagyok a tűzfelelős itthon. Lent a szuterénban a frissen hasogatott fa és az erjedő mustok illata fogad, ha megyek a kazánra rakni. Érdekes illatkavalkád. Pár nap múlva talán lesz már olyan fél erjedésben lévő murcink, amiben az aszúszemeket áztatni tudjuk majd. Mint évek óta most is karácsony előttre fogunk majd végezni az aszú préselésével. Nem baj. Volt már arra is példa hogy februárra halasztottuk.

Ahogy elnéztem a naptárt lesz időnk bőven pihenésre. Gyermekkorom jutott eszembe. Régen ebben az időben már ment a hostubázás (szomszédok, de inkább a közeli rokonok, barátok meglátogatása sötétedés után). Dédikével és Anti nagyapával én boldogan mentem estéről-estére máshoz.
Ilyenkor már foga volt a hidegnek, így a férfiak fejére már felkerült a meleg báránybőr sapka. Felvették a nehéz bekecseket, az asszonyok magukra terítették a nehéz háti kendőt. A lábakra legtöbbször csizma került meleg kapcával.
Volt amikor dolgoztak: kukorica- vagy tollfosztás volt a program. Néha csak a találkozás, vagy az együtt imádkozás volt az indok. Majd kártyáztak, malmoztak, beszélgettek. Nagy trakta azért nem volt. Makukarágás ment közben. Ritkábban főtt kukorica szemeket is kaptunk. Mennyekben érezhettem magam, ha netán sütőtök pirult a sparheltben. Ha előkerült esetleg egy kis bor? Hát abból is egy esetleg két pohárral jutott a férfiaknak. Beszélgetés közben szó esett a faluban történt dolgokról. Ki mit tett. Jót vagy rosszat.
Melyik családban verte meg a férj a feleségét. Vagy melyik feleség veri a férjét.
Kit hol láttak tilosban. Ki kinek udvarol. Vagy kiket szeretnének összegereblyézni. Előkerültek néha a nagyon régmúlt emlékei is. Ki merre járt az országban és mit látott. Milyen dolgok történtek a háború alatt. A külföldre ment rokonokról mi a hír. Ki mit hallott a Szabad Európa rádióban.
A múlt facebookja.
De ebben semmi gasztronómia, reklám nem volt.:-)
Néha elgondolkoztat, hogy a mostani felpörgött, talán túlságosan is kinyílt világ mennyire jó nekünk?
A felszínesség pótolhatja ezeket az estéket?
Nem.

A boroknál is ezen gondolkoztam és ugyanide jutottam.
Épp ezért érzem egyre biztosabban, hogy ami felé a gyerekekkel megyünk a borkészítésben az a helyes irány.
Minél jobb szőlőből kell továbbra is a bort készíteni. A szőlőnél minél kevesebb vagy semmi olyan szert használni a betegségek ellen, aminek nem ismerjük a hatását. Hagyni, hogy a természet alkosson helyettünk az erjedés alatt. Aztán ugyan ebben a szellemben folytatni a bor babusgatását amíg a palackba nem kerül.

Nemrég volt a Pannon Karácsony Budapesten. Oda a 2011 Istenhegy Furmintunkat vittük és a nemrég palackba kerül 2011 Múzsa borunkat. A Pannon Bormíves Céh tagjai 2-2 fajta borukkal várták a meghívott barátokat. Hogy is fogalmazzak? Szerintem ilyen borsort csakis a mi rendezvényünkön lehetett egyszerre kóstolni. Tudom, elfogult vagyok, de úgy gondolom Magyarországot méltóan reprezentáló borok. Azt hiszem a mi boraink sem maradtak el a színvonaltól.
Nem haza akarok beszélni, de nagyon tetszett a kóstolóknak. Nekem meg persze hogy dagadt a keblem.:-)

És most jön a reklám helye.
Aki elhiszi nekem, hogy ÁRVAY bor nélkül nem karácsony a karácsony az nézze meg a honlapunkat. Biztos, hogy talál kedvére való bort tőlünk, vagy esetleg a dűlőinkből származó ásványékszert. Ráadásul az ünnepre való tekintettel most átvállaljuk a szállítás költségét. Aki pedig játszani szeretne, küldjön nekünk egy emailt azzal a szöveggel, hogy ’nyerni szeretnék’ és szerdán ajándék bort sorsolunk!

Karácsonyig azért van egy kis idő, addig is fejben már tervezgetem, hogy milyen ételeket fogok főzni. Már csak azért is hogy magamra szedjek pár kilót a szüreti fogyasztónak bizonyult munkák után. A család „testületileg” felszólított, hogy (bár méltányolják a sikeresen elért versenysúlyom = 81 kg) szedjek magamra pár kilót.
Halászlét biztos főzök. Ököruszály levest mindenképpen. Katámnak a libamáj, vagy kacsamáj sem maradhat el. Szabolcsnak és nekem hasonló az ízlésünk. Örömmel eszünk majd szaftos bélszínt. Szabi nem szereti az ecetes dolgokat. Hát? Balzsam ecet helyett majd a húshoz való salátára csorgatunk egy kis 2013-as esszenciát.
De hogy Angelikának mit kellene főzni? Amit tudok, hogy nem töltött káposztát. Annyi volt ez éven hogy besokallt. Szeretek (ha csak lehet) közeli, itthoni dolgokat, alapanyagokat venni és enni. Néha azért kötök kompromisszumokat. Nagy királyrák fokhagymás mártásban? Biztos jó lesz.
Ehhez van borunk is.
Békés készülődést a karácsonyra!

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380