Krumplis nyárvége

2012.08.30.

Augusztus utolsó napjai derékfájással teltek.
Nem kell mindjárt rosszra gondolni, mert nem lumbágóm lett. Egyszerűen csak krumplit ástam délutánonként. Soha nem voltam erős a hajlongásban, úgyhogy most sem csodálkoztam ezen.
A kiszedett krumplik némelyikét látva viszont kikerekedett a szemem. Ilyen óriásikat nem láttam még. Mutattam Katámnak is, de Ő is csak nézett, hogy mik ezek?
Az ásást folytatva viszont már nevetnem kellett, mivel újabb és újabb egyre nagyobb daliákat szedtem ki a földből. A család is kacagott, mikor 15 percenként jelentem meg kezemben egyre hízottabb krumplikkal. 58 dekagrammot nyomott a legsúlyosabb. Kettőt raktam fel a mérlegre és több mint egy kilogrammot mutatott. 109,8 dekagramm. Büszkén kihúztam magam.
Gyorsan megkerestem az ültetéskor készített Excel táblázatom, hogy megnézzem melyik elvetett krumplifajta az, ami ilyen bolondgomba módra hizlalta fel magát.
Desiree. Évekkel ezelőtt már ültettem ugyan ilyet,de akkor normál méretűek lettek a gumók. Hogy most miért ekkorák? Nem hiszem, hogy a tavaly szüretkor a kertbe kiszórt szőlőtörköly művelte volna ezt a csodát. Vagy mégis?
A sárga színűnek meg MILVA volt a neve. Jövőre ebből többet is ültetek, annyira tetszett az íze.
Már csak egy parcella maradt kiásásra várva. Ezt később ültettük és azt mondták, hogy ez annyira bio hogy a csíkos krumpli bogarak sem eszik. Nem a fenét… Pár nap alatt úgy lerágták szegény leveleket mire észrevettem, hogy már csak a szárak maradtak meg. Ha akartam volna sem lenne már értelme bármivel permetezni. Remélem csak lesz ott is pár gumó a földben.
Nem lehet minden tökéletes.

Amúgy Széchenyi téri házunknál, ahol vendégeinket várjuk, szintén fantasztikus a kert. Igaz ott nem én vagyok a „gondnok”, hanem Édesanyám.
Az egyik szilvafa ágai majd leroskadnak a gyümölcstől. És ha nem is akkorák mint a burgonyáink, de ők is nagyra nőttek. Igaz itt meg a mamám által ültetett paradicsomon vannak olyan fél kilónyi gyümölcsök.
A városiasan chilinek nevezett, falusi nyelven csak „kutyaf.sza”, vagy „macskap.cs” erős paprikákat épp tegnap tesztelték lengyel vendégeik. Én ugyan szóltam Nekik, hogy vigyázzanak, de azt mondták szeretik. Eleinte bírták is. Aztán olajba mártogatott kenyérrel próbálták csillapítani a pokoli tüzet.
Hát nem éppen ez kellett volna a borkóstoló kellős közepére.
Így jártunk. Legközelebb szigorúan a borok után mutatom majd csak ez ilyen helyi specialitásokat.

Kint a dűlőkben egyre édesednek a szőlőfürtök. A Zéta nagyon édes, néhol ráncosodik is. A Sárgamuskotály is mind ehetőnek tűnik. A Padihegyen az erdő felőli sorokat a madarak már elkezdték eszegetni. Na ,itt jól lehet látni hogy melyik fürt érettebb. Természetesen ,amiről a legtöbb szem már hiányzik. Bár ahogy elnéztem besegítenek a darazsak is. Nem is csoda ebben a szárazságban. Víz nincs, ezért ráfanyalodnak az édes szőlőszemek nedvére.
Találtam már ugyan Furmintból és Hárslevelűből is szépen besárgult szemű fürtöket, de pár hét még biztos kell, hogy szüret jusson az eszünkbe a fürtöket megkóstolva.

Kedvem sem sok van még hogy szüreten gondolkodjam, mert még van olyan bortételünk amit palackozni kellene,minél hamarabb. Szabi furmintját szeretnénk mielőbb letölteni.
De a legutóbbi családi kóstolón is „találtunk” egy olyan 2011-es édes bort, amit kóstolva mindenkinek egy srófra járt az agya.
Gyümölcsös, őszi és kajszibarackos jegyek. Ezt így kellene megőrizni, tehát palackba vele.
Most derítjük és szűrjük.

A kertünk adta örömöket nap mint nap élvezzük. Tegnap pisztrángot sütöttem. Olyan jó ropogósra kérte a család. Angelika paradicsom salátát rittyentett bazsalikommal megszórva. Volt rá egy kis zalai tökmagolaj és balzsamecet is. Hmmm. Lehet hogy a csúcsgasztronómiában ez a párosítás nem elfogadott, de nekem a napokban ez esett a legjobban. A mellé kortyolgatott 2010-es Furmintunk méltó kísérőnek bizonyult.
Aki jövőhéten pénteken eljön Mádra a Furmint ünnepre, a Mádi Kör esti kóstolóján személyesen is megkóstolhatja a birtok és a késői édes furmintunkkal egyetemben.
Viszünk azért egy 2011-es Édesemet is. Hátha üdítően hat majd a sok komoly furmint között. Jut eszembe, Angelika is az utóbbi bort viszi a száraz verziójával együtt a hétvégi etyeki kóstolóra. A szüret kezdete előtt még a borász kollegákkal és Önökkel búcsúztatjuk az idei nyarat.
Mi és a Mádi kör, a Junibor szeretettel vár mindenkit!

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380