Bicebócás helyzetjelentés

2012.05.31.

Kificamodott bokám pihentetésével múltak a napjaim. Hosszú ideig…
Kimaradt a húsvéti locsolkodásom, mert nem tudtam még akkor lábra állni. Szentelt sonka, tojás és kalács jutott azért a család jóvoltából. A majálisra sem jutottam ki, így a régen ilyenkor szokásos májusfák netán májuskosarak szaporodásának vagy csökkenésének sem lehettem tanúja.
Börtönnek éreztem az ágynyugalmat, majd a mankókkal való szalszázást is.
Na, de mindezeken túljutottam és pár hete már közlekedek, kocsit vezetek, még kissé ugyan bicegve, de önállóan. Ha kell, ha nem szaladok ki a szőlőbe boldogan.

Hónapok óta készültem már hogy eszem egy rendes birkapörköltet. Tudják olyan igazi „lakodalmas birkát”, amiben a bárány fülétől farkáig minden részével részt vesz. Sóvárgott pörköltömet két hétvégén is elkészíthettem.
Első alkalommal a Junibor fiatal borász tagjainak látogatására vállaltam, hogy majd én főzök!
Kapóra jöttek így a fiatalok, hogy a nekik való főzés leple alatt olyan ételt készítsek, amire úgyis régen fentem a fogam. A bárány körülbelül 32 kilogrammos volt (lehet hogy kicsit már túlkoros?). A bordákról egyben szedtem le a húst és mivel a comb is szép szeleteket adott ezért abból is kanyarítottam tenyérnyi darabokat. Hirtelen ötlettől vezérelve (mivel ez volt épp szemem előtt) mexikói grill fűszerkeverékkel meghintettem és olajjal csurgattam meg az egymásra rakott szeleteket.
A legnagyobb majd 30 literes bográcsba fért csak bele a kockákra vágott többi hús és csont. Raktam bőven hagymát - több mint egy kilót - piros és zöldpaprikát, fokhagymát, köménymagot.  A kis ház udvarán rázogattam a bográcsot és sorban jutottak eszembe a kertre nézve, hogy mit is kellene még beletenni fűszernek. Pár zsálya levéllel indítottam, majd csokorba kötött petrezselyem, aztán friss csombor, bazsalikom következett, talán még mentát is dobtam utánuk. A bogrács körüli őrködésem közben le-leszaladtam a hátam mögötti pincelejárón a hűvösre.
Nem csak a hűsölés volt a célom. Munka volt ez javából amiért a felszín alá osontam, amikor csak lehetett.
A fiataloknak előkészített kóstolósort ellenőriztem le.
Úgy sorban, ahogyan majd követik egymást az est folyamán. Szín, illat, tisztaság rendben. Zamatok? Nem is tudom. Némelyik nem tűnt ott lent annyira meggyőzőnek számomra. Felvittem hát egy tele pohárral, hogy a szabad levegőn is kontrolláljam.

Mire az ország több tájáról a juniborok megérkeztek a pörkölt is elkészült és a 'kiegészítésnek' szánt egyéb húsok, kolbászkák, zöldségek grillezése is elindult részemről.
A sok lépcsőn való le és feljárkálástól (na meg talán az ellenőri munkától?) már nekem is széles mosolygós kedvem, kerekedett.
Valószínű hogy egy rendes étteremben fenéken billentettek volna az ételek sorrendje hallatán. Ugyanis kis étvágygerjesztő után jött a pörkölt, és csak ezután tettem grillre a pácolt húsokat. Kicsit a roston, majd a vaslapon sütögettem.
A gyorsan leszállt esti homályban rendes világítás híján csak reménykedtem, hogy nem égettem oda, vagy nem maradt-e nyersen belül.
Ütemes csámcsogást kaptam jutalmul. Tehát sikerült!
Közben azért boraink is állták a szókimondó ifjak vizslató (de nagyon is szomjas) bírálatát. 2011-es sauvignon blanc és Angi sárgamuskotálya próbálta elsőként őket még jobb kedvre bírni.
Lehet, hogy nem is volt olyan nehéz, mert egész napos „edzésen” vettek részt, hiszen a közgyűlésük után Demeter Endre, Prácser Hajni és ifj. Szepsy István nedűit kóstolhatták.

Az 1997-es 6 puttonyos aszú csak a legkedvesebb, egy szem anyósom sütötte  túrós és almás réteseknél került elő. Bár, mintha a bortitánok már a desszerttel kevesebbet foglalkoztak volna mint a húsokkal és borokkal. Letöröltem az izzadtságot homlokomról. Napokkal később is azon nevettem, hogy már nem először járunk úgy, hogy meglátnak minket és elkezdik emlegetni, hogy milyen finomakat ettek nálunk! És a borok?:) Most is figyeltem és vártam a fiatal borászok véleményét.  Hiszen Ők is napjaikat, életüket tették a borkészítésre. Boraink azért nem kaptak egyikre sem "fekete pontot" Tőlük.
Egyértelmű dicséretet, szuperlatívuszokat viszont a grillen elkészített bárányhúsom érdemelte ki. Egyszer hallgatom a sötétből, hogy valaki megjegyzi, hogy ez a étel akár Hernyák Tomiék Manga Éttermében is készülhetett volna. Persze lehet, hogy a csak a személyzetnek főzhetnék néhanapján?:) Mindenesetre mosolyogva köszöntem el tőlük.

A birka (bárány) második alkalommal a Töltött káposzta fesztiválon került bográcsba. A tavaly kitalált rendezvény megint jól sikerült. Sőt idén sokkal többen sétáltak az üstök között és estére is kitartott a tömeg.
Igaz, most nem a falubeliek egyike, hanem Monok csapata vitte el az elsőséget, azért a dobogóra két rátki induló is felkerült.  Gratulálunk mindenkinek!

Angi és Szabolcs lent az Iskola téren kóstoltattak. Én meg a fent a kisháznál vártam a vendégeket.
Mivel az előző héten egy adag pörköltnek valót félretettem, így ismét a bogrács rázogatása lett az egyik attrakcióm. Hogy is mondjam?
Valahogy mintha még jobban sikerült volna. Sűrűbb és ízesebb lett a szaftja. Komplexebb, ásványosabb, hosszabb lecsengésű. Élettel telibb.
Na, ez kicsit most olyan mintha borról beszélnék. Lehet, hogy a kerti fűszerekből másként tettem hozzá?
Szását, az Aranykaviár séfjét kértük fel a Töltött káposzta fesztivál zsűri elnökének, aki a szigorú pontozás után este szintén velünk volt.
Szó nélkül ette a pörköltemet, illetve a tárcsán sütött húsokat. Számomra ez nagy dicséret volt.

A szőlőben megugrott mára minden. Csodásan nőnek az ég felé a hajtások és virágzás előtti állapotban vannak a fürtök.
Hmm. Szőlővirág illat lesz nemsokára. Megnyugtató lesz sétálni a sorok között.
Illatokban ez éven azért nem lesz hiány a szőlőinkben.
Angi elég régen emlegette már, hogy miért nem próbálkozunk meg a bio műveléssel?
Év elején még úgy beszéltük, hogy kipróbáljuk 5-6 hektáron.
Aztán mikor az első permetezésre készültünk, gondoltam egy merészet.
Ugorjunk fejest és kezeljük az összes területünket ilyen módon. Reméljük az évjárat is megengedi majd a kísérletezést.
Az első permetezésünkkor narancsillat lengett szőlősoraink között a narancsolaj miatt. Ez majd minden alkalommal így lesz. Néha azért majd édeskömény illat is előfordulhat. Mindenképpen kellemesebb, mint egy-két régi, még a TSZ idejében érzett, nem is kicsit büdös vegyszer.
Hát még ha a szőlőnk is szebb, netán ízesebb lesz tőle.

A borokkal, mint szoktuk naponta foglalkozunk. Most épp a 2010-es birtok és Istenhegy furmintunk áll már készen a palackba való töltésre.
A 2011-es sárgamuskotály száraz és édes változata is toporogva várja, hogy palackba ugorjon.
A 2008-as 6 puttonyos aszúnk palackban reméli, hogy hamarosan új ruhát, azaz címkét kap végre és emberek közé mehet már.
A szép új ruhája terveit ma véglegesítettük. Mivel a bor a Padihegyről készült, ehhez méltó címke készül rá a napokban.
Persze a végítélet majd az Önöké lesz, hogy tetszik-e vagy sem.
Csak nehogy ezzel is úgy járjak, mint a két birkapörkölttel és a borokkal.
Lesz aki a címkét dicséri majd és lesz aki a bort a palackban?
Mit is mondhatnék?
Nézzék, kóstolják és bármelyik tetszik, számunkra jó!

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380