Böjti szelek, föld illatok húsvét előtt

2012.04.02.

Bolondul fúj napok óta a szél. Böjti szeleknek mondták nagyszüleink. Érdekes hogy ilyenkor a kökénybokrok is mindig virágba borulnak. Apró, fehér virágaik szoknyáit néha letépi az erős széllökés.
Reggelente nulla fok körüli hőmérséklet, napközben majdnem rövid ujjúban lehetnénk, ha nem rohangálnának árkon, bokron át a szeleburdi szélfiúk.
Mindezek ellenére a napsugarak nevetve ölelnek körbe mindenkit - ettől pedig mosolygósabb jobb kedvű embereket látni mindenütt.
Szemem örömmel látja a hol itt, hol ott zöldülő füvek nyújtózkodását.

Rég voltunk ennyire szerencsések, mint februárban. Tombolán nyertünk egy két napos wellness lehetőséget Gyulára.
Katámmal a múlt héten tudtunk ellógni az ilyenkor tavasszal szokásosan megszaporodó munkák elől.
Igen ellógni, mert ha nem szakítunk szinte erőszakkal erre pár napot, akkor az életben nincs rá lehetőség hisz annyi munka, teendő áll sorban fontoskodva, hogy elengedhetetlennek tűnik az elvégzésük.
Na, hát így elszöktünk és ugyan körbe mentünk, mint „Motil Amerikába”, de leértünk Gyulára. A faluban mindig ezt mondták arra, aki nem a rövidebb úton, hanem nagyon nagy kerülővel ért el valahova.
Szigetszentmiklóson majd Orosházán ugrottunk be barátainkhoz, aztán csütörtök délután már a szaunában, gőzben élveztük a felfrissülést. Este Jalecz Lajos újra Indonéz étteremként működő éttermében „áldoztunk” a gasztronómia oltárán.
Érdemes néha a más országok konyhaművészeti remekeibe belekóstolni, főleg ha nem is kell külföldre utazni értük.
Kókuszleves, zöld kagyló, pácolt csirkemell, csirkebuzogány, kurkumás rizs és természetesen sokféle mártás, szósz.
Minden ízlett, de nálam a csúcs a csirkebuzogány volt kókuszolajban sütve.
Rántott csirkecomb-első ránézésre, buzogányformára elkészítve. Ínycsiklandóan illatos, szaftos, zamatos hús.
Beszéltünk ugyan róla hogy hogyan tudnánk mi is így elkészíteni Rátkán, de aztán magamba szálltam.
Suszter maradjon a kaptafánál.

A fél országon körbeutazva vezetés közben fél szemem az elsuhanó földeken pásztázott. A kertekben virágzó barackfa, aranyág, tulipánok. A szántóföldeken hol a jó időt kihasználó dolgozó traktorok, hol arasznyi levelekkel sorjázó őszi vetések.
A viharos szél néhol felhőszerűen kapta, hordta fel a földet, homokot és vitte messzire.
Elgondolkoztam hogy nem csak arról van szó, hogy pár centi földet arrébb visz a szél.
Mérhetetlen idő szükséges egy jó termőtalaj kialakulásához.
Példaképp a mi területeink kialakulása.
15 millió évvel ezelőtt a vulkánok alakították ki a hegyeink nagy részét. 2 millió évvel később gejzírek formálták színesebbé a kőzeteket.
Azóta a víz, a szél, a napsütés, hideg és meleg aprították a hegyek, sziklák anyagát egyre kisebb darabokra. Na de ez ettől még nem lesz a növény számára élhető termő réteg.
Kisebb-nagyobb mikroorganizmusok, rovarok, állatok, növények alakították tovább életükben. Majd elhalásuk után testükkel járultak hozzá a talaj és humusz kialakulásához.
Hosszú idő? Igen. Nagyon hosszú míg kialakul.
És milyen könnyen el tudjuk használni, rontani esetleg.
Ha ezt tudja az ember, akkor nagyon másként nézi a tájat, földet.
Hát még a földben termett zöldségeket, virágokat, fákat, netán szőlőt látva, gyümölcsüket kóstolgatva. Hiszen nem csak úgy teremnek...

Bevallom, nem csak olyan hirtelen szikraként villant be a földdel kapcsolatos gondolat. Csírája akkor indult mikor a múltkor hátra mentem otthon a kertünkbe.
Az őszi szántásunk jól sikerült, mert a tél után porhanyósan várta földünk a tavaszt.
A család már kezdett szemrehányást tenni nekem, mert annyi különböző magot vásároltam: borsó, petrezselyem, sárgarépa, spenót, sóska, vöröshagyma, lilahagyma, rukkola, lopótök, spárgatök, sütőtök, díszdohány, kukorica, fejessaláta, karalábé, káposzta, bazsalikom, kapor, majoranna, uborka, bab, paszternák.
Na, a múlt héten gyorsan rotációztattam a két fiúval, aztán nekiálltunk az ültetésnek.
Először a krumplikat - 4 fajtát raktuk a takaros hantok alá.
"Sokan" lettünk később, mert én az ragaszkodtam hogy az előre elkészített tervek alapján haladjunk. Édesanyám és anyósom ugyan egy ideig türelmesen álldogálva figyelték ahogy precízen méregetek és számolgatok, aztán úgy döntöttek, jobb ha mennek dolgukra. Én meg egyedül folytattam.
Elgereblyéztem a porhanyós földet, kijelöltem a sort és kézből pergetve, vagy a kellő mélységre dugdosva raktam el a különböző tasakokból a magokat.
Igen, jól érzik, hogy nagyon élveztem a munkát.
Jó volt látni mennyire finom földbe kerülnek a magocskák. Alakjuk az egész apró gömböktől a hosszúkás kifli alakon át egész a kukoricaszemig, vagy szív alakú duciságig terjedt. A színük is mennyire más és más. Fekete, barna, zöldes, élénksárga. Persze néha nem is a magok eredeti színét láttam, hanem a csávázott, vagy drazsézott színeit. De akkor is szépek.
Lábam alatt puhán süppedt a kijelölt sorok közötti föld, olyan ruganyosan, finoman marasztalóan.
A felső centiméter volt csak száraz, alatta barnállott a téli nedvességtől.
Annyira jó érzés volt kézbe venni, simogatni a magok betakarása közben. Régen elfeledett szagok, illatok töltötték ki az orromat.

A föld illata.
Kicsit gombás, visszafogottan fűszeres, játékos és mégis komoly.
Ennyi jóleső földközeli munka, élmény mellett nem csoda hogy gondolataim óhatatlanul megpróbálták elképzelni e csodálatos dolog keletkezését és életét.
Ma is hátul voltam, figyelve a kis karókkal megjelölt sorokat, hátha valami már a szélbe kandikálva kukucskál a vetemények közül.
Tudom „kicsit” türelmetlen vagyok. Ilyen gyorsan azért nem látszódhat a kezem munkája.
De szemem előtt már látom is ahogy sorlanak a saláták, spenót, sóska, retek, borsó, petrezselyem, sárgarépa és más növények kis levelei.
Húsvétig majd csak lesz eső is, meg meleg is hogy nekiinduljanak.
Addig meg talán jó is, hogy földanya paplanja alatt nyújtózkodnak és nem a böjti szelekben dideregnek még.
Locsolkodni ugyan nem nagyon fogok menni, de nem hiszem hogy unatkozni fogunk húsvétkor. A Padihegyre szeretném vasárnap és hétfőn is kicsalni a családot.
Kint a hegytetőn, vagy bent a faluban is szívesen látjuk Önöket egy pohár borra, baráti beszélgetésre. Ha gyerekekkel jönnének biztos lesz nekik is meglepetés! Mielőtt érkeznek kérjük telefonáljanak vagy üzenjenek, el ne kerüljük egymást a szőlőbe menet-jövet!
Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok!

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380