Téli történések

2012.02.08.

Még így nem jártam, hogy ennyire kezdett volna bosszantani a televízió és rádió. Egyre többször hallottam, hogy jön a hideg, havazni fog.
Szibériai hideg közeledik hazánk felé. Akár mínusz 10, mínusz 20 fokig is leeshet a hőmérséklet. 10 centiméter- 30 centiméter hó fog leesni!
Összezavarodtam nem is kicsit.
Hol vagyok? Talán rosszul emlékszem Floridában, vagy a trópusokon élek évtizedek óta?
Lefagynak a narancsfák rügyei és nem lesz termés, vagy a pálmafákon megdermed a datolya? Rengeteg tervet, stratégiát, „ha”-val kezdődő mondatot közvetített a média.
Pedig itt élünk évszázadok óta a Kárpát-medencében.
Viharok, hideg és kánikula jött és ment. Mert ez a dolgok rendje. Ezért vannak az évszakok.
Az ép eszű embereknek és a természetnek is ez a normális.
Rég kipusztultunk volna, ha régen is a hivatalok bejelentésére várt volna a nép éppen milyen időszak következik.
Most vessetek, most szántsatok. Készüljetek a télre, nyárra, őszre, aratásra.
Azt természetesnek érzem, hogy ha kell, megyünk traktorral segíteni. De inkább ne legyen rá szüksége senkinek!

A hidegben szívesen töltöm az időmet a konyhánkban. Kaptunk ugyanis vadász barátunktól pár vadnyulat. Na nem csak úgy magában, hanem kíséretnek vadkacsát és fácánt is.
Igen, jól sejtik. Szívesen és sűrűn főzök, sütök belőlük. De a karácsonyi és újévi ünnepi étkezéseknek köszönhető térfogat növekedésemre gondolva szigorúan salátákat készítve a szaftos, zamatos húsokhoz.
Nem egészen paleolit diéta, mert bőven használom borainkat is hozzájuk.
Készítés közben „ízesítésnek”, „rottyantáshoz”. Élvezeteimet fokozva sűrűn szagolgatva és kortyolva elkészítéskor és mikor megelégedetten fogyasztja a család.

Nálam most a 2011-es Sauvignon Blanc a favorit.
Múlt héten került palackba, rögtön összeült Angelika Rékával és Szabival, hogy kis csapatot alkotva elkészítsék a borleírását.
Somolyogva figyeltem, hogy „munka” közben addig-addig csiszolgatták, finomították e bor jellemzését, hogy egyszer észrevétlenül elfogyott a palack.
Hát igen! Ugye hogy ez a legnagyobb dicséret - az üres palack?

Metszeni még nem metszünk. Majd ha kellemesebb lesz az idő. Nem várunk azért addig, mint régen az öregek mondták, hogy akkor kell metszeni mikor hátunkra esik a barackfa szirma.
De nem vagyunk késésben.
Két vagy három éve látom, hogy a vaddisznók előszeretettel turkálják fel némelyik szőlőnk sorait. Néha a tőkék gyökeréig feltúrva a kemény földet.
Angi kicsit reménykedve találgatta, hogy hátha szarvasgomba után kutatnak a vadak.
Megnézzük. Tudom ugyan, hogy ez csak hiú ábránd. De milyen jól hangzana…
Meggyes dűlőből származó Sárgamuskotály és ugyan ezen dűlőből származó szarvasgombával együtt kóstolva.
Akkor már nem is lenne akkor baj, hogy túrnak a vadak.

Vaddisznókról jut eszembe.
Február végén és március elején tartjuk az érdeklődőkkel a disznóölést.
Sanyi barátunkra rátörtek a gyerekkori emlékek. Szalmával való perzselést szeretne, hiszen „jubilálunk”, 5. éve szervezünk már hasonló programokat.
Ha tudunk olyan disznót keríteni, ami emlékeink szerint elég vastag bőrű, hogy tényleg szalmatűznél tudjuk perzselni akkor ám legyen.
Természetesen meleg szeretettel (és forralt borral, házi ízekkel) várunk mindenkit akit érdekel.
Azon azért még gondolkodom, hogy kinek adjuk majd a jól megperzselt malac farkát, vagy mint régen a füléből az első darabot egy kis sóval?
Vagy tartsam meg magamnak?
Netán kisorsoljuk, hogy ki kapja a „slundot” amiből gyerekként lufit lehetett fújni?
Aki itt lesz meglátja, megtapasztalja miről beszélek.

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380