Székre állok, nagyot kiáltok: Boldog Új Évet Kívánok!

2012.12.30.

Olyan sok kedves üzenetet kaptam, hogy csak lett erőm még egy naplóhoz…


Az ünnep előtti héten még azt hittem, hogy késésben leszünk az aszúszemek feldolgozásával.
Aztán meggondoltam magam. Szabolcsnak ugyan villámgyorsan át kellett szerveznie a napot, de megoldotta. Karácsony előtti napon, vasárnap estére sikerült kipréselni. Tudják olyanra hogy a középorsós prés már táncolt, ha megpróbáltam húzni még rajta.
A 350 kilogramm aszúszemről leengedtünk majd 30 liter esszenciát. Tudja a fene, hogy miért döntöttem úgy hogy a fenti mennyiséghez mi 200 liter, erjedésben lévőt teszünk. De nem ám olyan kis hígat, hanem tartalmasat. 18,2 várható alkohollal, tehát a normál erjedés után is édes lenne.
Summa, summárum: Estéig a megáztatott szemekből kipréseltünk 335 liter aszúbort. Ilyenkor még nagyon friss, de már magában hordozza a későbbi illatokat, ízeket, zamatokat.

Földdeákról Lajos barátunk és családja nagyon kedvesen kérés nélkül küldte a fokhagymát tartalmazó súlyos és illatos csomagot. Így a disznóvágáshoz és a napi ételeinkhez szükséges magyar fokhagyma mennyiségünk biztosan megvan.
A vadhúsokról, mint vadnyúl, vadkacsa, őz, szarvas és vaddisznó a szintén Lajos vadász barátunk gondoskodott.
Igen jól sejtik, hogy mindezeket én meg a saját termelésű borokkal próbáltam viszonozni.

Karácsonyfánk az megint jó nagy. Három méteres. Tudják a két „gyerek” miatt muszáj ilyen méretűt venni.
Vendégházunkban csak jelzés értékűen raktunk ki fenyőfa ágakat.
Olyat szerettem volna ami a régi házakban volt. A gerendára akasztott kicsi fenyőfát. Első kántálásaim emlékéből jött az ötlet. Akkoriban az alvégen voltunk ilyen mennyezetes házakban a rokonoknál.

Kántálás előtt mindenki otthon énekelt először a családdal feldíszített karácsonyfa előtt.
Ilyenkor gyújtották meg a csillagszórókat is. Hol volt még akkor villogó karácsonyfa égősor? A fa alatt legtöbbször ott volt a gyerekek ajándéka. Na, ne nagy dolgokra gondoljanak. Kesztyű, sál, esetleg játék, képeskönyv, könyv. Netán egy szép új bőrcipő vagy bakancs, ha már a régit nem tudta Implom bácsi, a cipész megjavítani. Vagy nem fért már bele a gyorsan növő gyerek lába.
Aztán rohantunk is a barátokkal a faluba a rokonok házaihoz énekelni.

Megálltunk kint a pitvarban, vagy a gangon és bekiabáltunk a háziaknak.
„Szabad e a kis Jézuskát dicsérni?”
Ritkán előfordult hogy bent csend maradt, akkor mentünk tovább.
De legtöbbször azért elhangzott, hogy: Igen!
Énekeltük a Mennyből az angyalt odakintről, jó hangosan hogy biztosan hallják a háziak.
Az egész faluból innen-onnan jöttek a kántálás hangjai. Legtöbbször gyerekhangok kezdték, majd az idő előre haladtával a fiatal hangokat felváltották a felnőttek egyre érdekesebben zengő (borízű) hangjai.
Aztán behívtak. Sokszor azzal, hogy gyertek be, kaptok bobájkát.
Ez amolyan vicces invitálásnak volt szánva. Nem emlékszem egyetlen alkalomra sem hogy tényleg ezt kaptunk volna. Legtöbbször pár szem dió esetleg egy szép alma volt a produkciónk jutalma.
Ritkán kaptunk pénzt. Pici korom első pénz emléke egy lyukas kétfilléres.
Bent meg? Az alvég régi házaiban nem a földön, esetleg a hokedlin volt a fenyőfa, hanem felakasztva, a gerendára a gerendás deszkás mennyezet alatt. Persze hogy nem két méteres, hanem olyan méter körüli, ha lehetett a legtöbb házban. Vattacsomókkal, sztaniolba csomagolt dióval, néha habcsók karikákkal, almával díszítve. A szaloncukor, ha volt rajta az is csak jelzés értékűen, pár szem.

A kántálást azért nem lehetett a végtelenségig folytatni. Minket, gyereket azért néha hajtott az éneklés vágya, de úgy kellett intézni, hogy mindenki még haza érjen időben, hogy az éjféli misére majd odaérjen.
Na, ilyenkor mise előtt jött a bobájka mákkal megszórva. Anyósom még mostanában is szokott sütni. Én csak úgy a sütőből épp kikerülten natúr is szeretem enni.
Azért ekkora bőség, mint most régebben nem volt. Gyerekkoromban sem, hát még előtte.
Emlegettem nemrég, hogy tévé nem lévén szomszédolni ’hostubázni’ jártunk a rokonokhoz, szomszédokhoz. A vízben megfőtt kukoricaszemek, netán a makuka már komoly vendégvárónak számított.
Rég volt, szép volt.

Na, azokhoz az állapotokhoz képest mi most tényleg dőzsöltünk.
Vadhús, hal és minden, ami szem-szájnak ingere. Szerencsére borokkal is tudtuk párosítani az ételeket. A Pannon Bormíves Céhnél évek óta megajándékozzuk egymást karácsony előtt egy-egy palackborral. Így most a bőség zavarával kell majd megküzdenem, hogy melyik barátom borát is igyuk az ételekhez.
A vadnyulat most szilveszterkor hosszú pácolás után akarom elkészíteni. Babérlevél, bors, fokhagyma, hagyma kerül a húsokra. Pár nap után dől majd el hogy pörköltöt készítek,vagy sütni fogom. De hogy villányi vöröset is iszunk hozzá az biztos!

Megint egy régi emlék villant be a vadnyúlról írva. Kicsiként nem igazán értettem, hogy miért vannak a szőlőnk környékén vékony drótok, hurkok a vadcsapásokon. Meg miért is mászkálnak télen a hóval lepett hideg tájban hátizsákos emberek, mikor otthon is ülhetnének a melegben?
Ugyan most már nem találok hurkokat és nem látok sietős léptű hátizsákos embereket sem a határban, de rájöttem.
Ha nem is legálisan, de vadásztak. Nem hiszem, hogy csak a vadászat öröméért, hanem hogy a családnak jusson egy kis hús is az ínséges időkben.

Karácsonyon már túl vagyunk.
A lelki békénk helyére került.
December 27-én, Monokon voltunk borszentelésen. Örültem, hogy hívtak. Mint kiderült, Monokon ez volt hosszú évek óta az első alkalom és hagyományt szeretnének teremteni. Az apropója?
Hogy is fogalmazott a Kanonok úr? Nézni néztek, de nem láttak. Aztán valakinek csak felnyílt a szeme és rácsodálkozott egy olyan ereklyére, ami 1731-től a monoki templomban van elhelyezne.
Szent Orbán maradványai, amiket Andrássy gróf hathatós közbenjárására kaptak meg.
Gondolom, és hogy számtalan dolgot bevetett, hogy a faluba kerülhessen. Szerintem a tokaji bor is szerepet játszhatott a sikerben. Na ugyan melyik? Biztosan az aszú!

Mi lazítunk még egy kicsit. Itt az Új Év.
Bár az év legelején Angelika repül Amszterdamba. Hónap végén meg családostól Villányban leszünk.
Hosszú idő óta tervbe van egy Gere-Árvay borvacsora.
A borokat is át kellene megint kóstolnunk. Palackozni is kellene jó pár tételünket. Na hagyom inkább a munkát még néhány napig.

Örömökben gazdag, egészségben eltöltött jó borokkal, ételekkel bővelkedő Új Évet kívánok mindenkinek!
Vagy a gyerekesebb mondóka szerint:
Székre állok, nagyot kiáltok!
Boldog Új Évet Kívánok!

Árvay János


Újra itt az esztendő vége

2012.12.11.

A szüretnél vártunk ez éven is a csodára, mint mindig.
Hogy jött-e? Vagy nem? Kinevethetnek, de még mindig nem tudom.
Mindent leszedtünk már, nincs kint több szőlőnk.
Aszúszemre és késői édesre várva kockáztattunk majd egy hónapot.
Na, ebből szinte semmi nem jött össze.
Kiszedettünk minden jónak látszó aszúszemet a száraznak feldolgozott szőlőből. Mégis csak furcsa lett volna ezeket a csodálatos botrityszes szemeket a földre dobni, ugye? 350 kilogrammot tudtunk így kiválogatni.
Azt azért be kell vallanom, hogy az így kiszedett szemek kilogrammjának költsége nagyon magas....
Ha viszont nem szedjük?
Nem érezném jobban magam.
A száraz bor nem lett volna ezektől az aszúsodott szemektől jobb. Eldobni pedig vétek.
Na de hát ezek a dolgok azok, amiken talán felesleges is gondolkodni.

A kierjedt borok nagyon tetszenek. Őszibarack, virágok, körte, málna néha gyógyteás illatok. Bocsássák meg nekem, hogy legtöbbször nincs is kedvem kiköpni a kortyot, mert annyira jólesik.
Ez azért jó jel.
A mostani napokban nem lett jobb a kedvem. Borongós, ködszitálásos, „nyálas” napok vannak.
Brrr. Nem szeretem idők.
Na, ilyenkor esik jól egy pohár olyan bor, ami felvidít.

A napokban kóstolt Font Gábor rosé engem visszavitt gyerekkoromba.
A Koldu dűlőben az akkori tállyai szakszövetkezetnek volt málna ültetvénye. Általános iskolásként ide jártunk „napszámban” dolgozni. Tálcákra szedtük a gyümölcsöt. Persze hogy nem is keveset tettünk a szánkba is szedés közben.
Az akkor megevett érett málna íze köszönt vissza a rozéban.
Csak még egy apró emlék: volt, amikor ebédre szalonnát vagy vasárnapi rántott húst, más maradékot csomagolt Édesanyám. Kinevethetnek, de a csúcs még akkor nekem a májkrém, vagy a K-hús („különleges” vagdalt húskonzerv volt). Az ízlésem azért változott azóta, de nagyon jól esett az időutazás és a bor is!

Vendégekkel voltunk pár hete a Padihegyen.
A szőlőnkhöz vezető erdei út mellet meglepően sok gombát láttunk.
Szedtünk is vagy két kosárral. Én úgy hittem, hogy őzlábgombát és galambgombát találtunk.
Angelika gombaismerő barátja viszont fénykép alapján mindent kidobatott velünk.
Annyira rákészültem pedig! Az arcomon is látszott, hogy minimum annyira vagyok csalódott, mint egy gyerek, akinek megmutatják a karácsonyi ajándékot, majd azt mondják, mégsem ezt kapod...
Később azért rákerestem interneten a gombákra. Két esélyes lett volna vagy az őzlábgomba kisebbik változata vagy galóca. Hát jobb ezt nem kipróbálni!
Ha lennének még tehenek a faluban, akkor persze lenne a legelőn szegfűgomba is.
Azt nem lehetne eltéveszteni.
Mint ahogyan a fenyőtinorút sem, amit néhány nap múlva találtunk szintén a Padihegy tetőn. Így jó kis pörkölt lett belőle...

Lengyel barátunk, akinek annyira nehéz a nevét kiejteni, hogy a magyarok csak úgy hívják Puli (ami hosszú, loboncos a haja miatt ragadt rá), ismét meglátogatott minket.
Kaptunk Tőle vadon élő bölényhúst. Vacsorának szánta, 4 órán keresztül főzte. Aztán mi folytattuk...
Hogy is fogalmazzak? Érdekes volt az íze.
Lehet, hogy hosszan kellett volna pácolni, talán akkor megpuhul? Nekem azért nagyon tetszett, persze a hozzá párosított Kadarkával együtt.

Érdekesen alakulnak nálunk az étkezési szokások. Angelika lányom néha elmegy a majdnem csakis zöldség evés felé.
Én meg Szabolcs? Hát nem éppen erre vágyunk, legtöbbször húst hússal ennénk.
Kata meg a kettő kívánság között őrlődve kérdezgeti, hogy ma mit főzzek?

Amúgy megeszek a végén mindent, általában örömmel és jó étvággyal. Igaz eszembe nem jutna, mondjuk karfiol- vagy éppen sütőtök krémlevest kérni. De ha „váratlanul” elém tették? Annyira jól tudott esni. A tökfőzelékkel is így vagyok. Szeretni elveikben nem szeretem, de kétszer szedek mikor ezt főznek a „lányok”.
Lehet, hogy a közben elfogyasztott borok a ludasok ebben?

A napokban megjött az igazi tél. Mínuszokkal és hóval, ahogy ilyenkor illik.
Tehát indulnak a disznóvágások is. Tudják, mire fáj már hetek óta a fogam?
Anyósom kocsonyájára, amit a fokhagymás pácban ázatott majd megfüstölt nyelvből, disznólábból, fülből, ilyenekből szokott főzni.
Szerintem Bernikénk is fog örülni, mert a csontokat és maradékokat Ő is szereti.
A napokban láttam egy áruház akciós újságjában egy hirdetést. Nevettem rajta nagyot.
Mármint hogy a kutyának, macskának azért nem javallott ételmaradékot, vagy azt adni ami mi is eszünk, mert azzal nem biztosítjuk számukra a kiegyensúlyozott táplálkozást.
Bolond ez a világ, vagy én vagyok megint naiv?
Elképzeltem Bernikét amint a levegőben boldogan szimatolva előre örül, hogy mi jókat is főznek a gazdák a konyhában. Csorog a nyála, mert egyre türelmetlenebben várja, mikor kap már belőle.
Aztán elé rakjuk a száraz tápot, hogy neked ez jutott, mert ez egészséges.
Látom is, ahogy sértődötten bevonul az óljába „éhségsztárjkolni”.
Ez éven már az érett paradicsomot is kunyerálta és ette. Még hogy csak tápot kapjon?

December 7-én a Mikulás szép ajándékkal kedveskedett nekünk. Ismét a Tokaji borvidékre, ráadásul a Mádi Körhöz került az Év Bortermelője Magyarországon cím. Magyar Bor Akadémia Áts Károly barátunkat választotta 2012-ben az Év Bortermelőjének.
A Tokaji borvidékre így több jut a figyelemből, Neked meg a munkából. Meleg szívvel gratulálunk Karcsi!

Ha karácsonykor szívesen látnának Árvay bort az asztalukon (vagy a karácsonyfa alatt) még jövő hét közepéig nyugodtan rendeljenek webáruházunkból. Reméljük mindenki talál majd egy-két számára érdekes tételt. Nekem mostanában a 2010 Birtok furmint a kedvencem. Na jó bevallom, azért elcsábulok néha, mikor  borkóstolót tartok. Állandóan azt mondom, hogy nem szeretem a Sárgamuskotályt. Aztán elfelejtkezem erről és csak úgy nyelem az Édesemet is. Vagy tudat alatt pártatlan akarok lenni? Ha a Szabi Furmint tetszik, akkor az Anzsi Édeseme is mindjárt más fényben ragyog. Vagy csak büszkélkedni akarok, hogy mindkét gyerekem ügyes? Bocsássák meg nekem az apai elfogultságot!

Az elmúlt hetekben nagyon sok érdeklődő kérdést kaptam a Borász naplójával kapcsolatosan. Elnézést kérek mindenkitől, mert néha belefelejtkezem a munkába és ritkábban írok mint szeretnék, így ki is marad néha egy-két hónap.
Ugyanakkor nagyon jól esik, hogy ennyien kíváncsiak a mi falusi életünkre!
Ha erőm engedi, akkor mégy egy naplóval zavarom majd önöket decemberben. Ha nem, akkor elsodort az élet.
Viszont mindenkinek szeretnék szerettei körében eltöltött Boldog, Békés Karácsonyt kívánni!
Borral, örömökkel, megnyugvással.

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380