Egri Csillagok

2012.10.31.

Egy hete kaptam egy számomra roppant megtisztelő felkérést egy régi baráttól, Dlusztus Imrétől. A Mi Hazánk Kiadónál (Szeged) közeljövőben megjelenik egy kötet: „Meglelé borát - Eger Borrégió” címmel. Ehhez a borútikönyvhöz kért tőlem egy rövid eszmefuttatást.

Kicsit zavarba is jöttem, hogy rám is gondolt. Hogyan fogalmazzam meg, hogy mit is jelent nekem az egri bor?

Na, meg mikor fogom összeszedni a gondolataimat?

A szürettel még nem végeztünk, két hektáron lehet még kint szőlőnk.

Igen, jól gondolják.

Mi még várunk a csodára.

Majd 300 kilogramm aszúszemet tudtunk kiszedni eddig és ha a természet is segít, akkor még talán szedhetünk. Ha nem? Akkor összejöhet egy édes késői szüret.

Mindenszentek és halottak napján persze nem szüretelünk. De ilyenkor a sírok rendbetétele és a mécsesek, gyertyák gyújtásai foglalkoztat mindenkit.

Számtalanszor gondolunk elhunyt rokonaikra, emlegetjük őket. Akár a jó időt rendezik odafentről egy-egy programunkhoz, vagy épp a szürethez, akár a sorsunk alakulásán érezzük néha, hogy mintha ők terelgetnének, segítenének, hogy jól alakuljon minden. De ezeken a napokon érdekes módon még több szép emléket idézünk fel. Így van ez rendjén.

A virágokkal díszített síroktól megváltozik a temetők hangulata. Barátságosabbá válik a sok márvány és kő síremlék.

Az égő mécsesek, gyertyák lángja mintha szeretteink lelkének üzeneteként lobognának, fénylenének.

Remélem, nem bánják, hogy kicsit rendhagyó módon most Imrének írt, az egri borokról való gondolataimat is megosztom önökkel:

 

EGER

Első emlékeim persze nem a borról, hanem az Egri csillagok című Gárdonyi-regény elvarázsoló tartalmáról szóltak. Csillogó szemmel olvastam a könyv lapjait és gondolatban felpezsdült vérrel harcoltam a hősökkel együtt a törökök ellen.

Vagyis pontosítok. Mielőtt a regényt kötelező olvasmányként, ’muszájból’ kellett volna elolvasnom, a szerencsi moziban először láttam színesben filmként az Egri Csillagokat. Nagyon magával ragadott. A film után a csúcsok csúcsa volt a cukrászdában a pohárban kapott fagylalt. Vanília, csoki és puncs.

Gyermekkoromban, mikor csak lehetett, mindig olvastam. Szárnyalt a képzeletem, ahogy belefeledkeztem a történetekbe.

Persze eljött az idő, amikor az olvasás szeretete mellé már a bor szeretete is bekerült.

Finoman fogalmazva nem érintette meg a lelkemet az akkori egri borválaszték. De valljuk be, hogy az 1975 körüli magyar borpaletta nem volt egyenértékű a maival!

Valahol 1990 után jött el az a pillanat, amikor olyan borokkal találkoztam, amelyekben felcsillantak Eger igazi ízei.

Ahogy a magánborászatok indultak, úgy sokasodtak meg az egri palettán a színek és az illatok.

1996-ban nyílt nagyra a szemem, mikor Thummerer Vilmost ünnepelhettem, mint az Év Bortermelőjét Magyarországon. Vili és Gál Tibi borain keresztül ismertem, szerettem meg az Egri borok igazi arcait.

Lehet, nem véletlen, hogy 1999-ben ők ketten képviselték Egert a Pannon Bormíves Céh alapító tagjaiként.

Hogy mire is gondoltam akkor? Sokszínűség. Az egyszerűtől a nagyszerűig. A karcsútól a teltig, a vastagig, a komplexig.

Kicsit azért csalódott is voltam. Nem a borok miatt. Mint sok mindenki másban, bennem is valahogy Eger ostromához tartozott az Egri bikavér. Hogy a várvédők azt itták és attól voltak olyan harcosak.

Sajnálattal kellett szembesülnöm a ténnyel, hogy csak később indult útjára ez a bortípus, ez a legenda.

Egy mesével kevesebb, de jó Bikavérekből és egri borokból azóta egyre több lett.

A Pannon Bormíves Céh után az országban elsőként Egerben alakult meg az Egri Bormíves Céh, amivel már kibővült a kiváló borokat készítő borászok létszáma. Azóta sok jó borral és borásszal kerültem jó barátságba. Szerencsére olyan hosszú a lista, hogy nem tudok mindenkit felsorolni, de a fent említett borászok mellett Lőrincz Gyurit, Pók Tamást, Bolyki Janit, Bukolyiékat, Gál Petiéket, mint szívemhez közel állókat, mégis hadd említsem meg.

Tetszett az is, ahogy az egri borászok huszárosan még emeltek is egyet a Bikavéreik minőségén.

Kitalálták a Bikavér Superior-t.

Nemrég újabb ötlettel lepték meg a nagyközönséget.

Itt az Egri Csillag!

Nagy ötletnek tartom. A vörös mellé alkotni egy fehér házasítást.

Friss, gyümölcsös fehér cuvée-t, jól ihatót és nem is feltétlen húzós áron.

Remélem, nem köveznek meg érte, ha azt mondom, hogy egyik-másik talán fröccsnek is használható?

Egységesen és mégis sziporkázóan egyéni színekkel meglepni a közönséget?

Ügyes!

Azt hiszem, az egri borok sokszínűsége és különösen az Egri Csillag jó fogyaszthatósága hasonlóképpen magával ragadott, mint Gárdonyi Géza könyve.

A könyvet már ritkábban olvasgatom. De az egri borokból egyre többször kortyolgatok.

Kedvre derítenek, lázba hoznak, a tavasz, a nyár és az ősz színeit adják a kortyok.

Így tovább, egriek!

Jó munkát kívánok!

 

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380