Lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér

2011.09.06.


Halkan dúdolgatom magamban Honthy Hanna dalát. Nem is tudom miért ez jutott eszembe a szőlősorok között járva?
Talán mert idén a búzatermés jó volt, magtárakban pihen már várva hogy a belőle készült foszlós, illatos kenyérszelet mellé szőlőt együnk. Mint gyerekkorukban tettük.
A szőlőnk már érik rendesen. Persze a csemege már hetek óta kint van a polcokon.
De a szőlőt nekem az jelenti igazán, amiből bort is készíthetünk.
Bizonyíték arra, hogy egész éven jó gazda módjára műveltük az ültetvényeinket.
Széles mosolyomat látva a levelek takarásából kacsingatva visszamosolyognak a fürtök, ahogy a tőkék között lépegetek.
Ismerik ezt az érzést?
Szerintem igen. Nem tudom már melyik falubeli öregtől hallottam, de elég sokszor emlegetem ezt is: „Akkor vagy boldog, ha naponta megérezheted a jól elvégzett munka örömét.”
Mindegy hogy mi a munkád. Az a fontos, hogy ha kiadod a kezed közül, az olyan legyen, hogy büszke lehess rá.
Kinevethetnek, de én most ezt érzem és ez jó.

Bár lehet, hogy izgulnom kellene? A jó szőlő az a metszéstől végzett munkák gyümölcse.
A bor élete innen indul majd. De mint az évszázados házaknak a gondosan rakott alap úgy a borainknak a lelkét a tokaji borvidéken termelhető egyedi szőlőfürtök alapozzák meg
Bár van egy másik mondás, amit jó pár évvel ezelőtt Károly barátomtól hallottam egy gazdag ismerősünk panaszkodása után. ’Mindenki a maga szintjén nyomorog.’
Nekünk nincs miért elégedetlenkednünk ez éven.
Hozzánk, akik szőlőt nevelünk, bort készítünk nagyon kegyes a Jó Isten és a Természet.
Másnak talán jelentéktelennek látszó apróságokkal is mennyi örömet tud szerezni.
Állok a tőkék mellett a Padihegyen. Orromban édesen bódít az érett szőlő illat. Hallom, hogy a darazsak, méhek zümmögve lopkodják a legédesebb szemeket.
Lágy, meleg szellő surran mellettem. Kékesen vibrálva terül el délen Szerencs mellett a sík alföldi táj.
Megnyugtató hogy itt lehetek. Annyira jó mélyet lélegezni, hogy szinte elbódul az ember, mint egy korty tokaji bortól.
Lecsípek hol innen, hol onnan egy szemet a kezem alá kívánkozó fürtökből.
A Sárgamuskotály bogyója már nem szeplőtelen sárga. Legtöbbjén még ott van a hamvasság, de a sok napfénytől olykor barnás apró foltok is jelzik az érettségét.
Fogam közé harapva fröccsen belőle a sajátos zamatú parfümös lé. Gondolkoznom sem kell, hogy milyen bor lesz majd belőle, mert számban már érzem is hogy mustból iható borrá alakulva milyen karaktere lesz.
Naná hogy nem férfias. Úgy fog viselkedni, mint egy fiatal, de kinyílt szemű tudatos hölgy.
Ápolt test, jó alak, ringó járás. Diszkrét, elegáns parfüm illat. Csilingelő kedves hang, sugárzó játékos pillantás. Ugye nem is olyan rossz mindez borban?

A Furmint és Hárslevelű még nem ért ilyen állapotba. De egyre több az édesedő szem és egyre harmonikusabb savtartalmuk. Nyelvemen, mint a borban is játszadozik az izgalmas sósság és vulkáni ásványosság.
Tetszik, ahogy kóstolgatom a szemeket. Régen éreztem ilyen pazar zamatot, koncentráltságot.
Rögtön kaparászok emlékeim között. 2003, 2000, 1999, 1993, 1988, 1985, 1978, 1975, 1972.
Ha ilyenek leszek a borok, mint ezekben az években akkor szélesebben fogok mosolyogni.
A Divinóban a Junibor tagjaként Angelika lányom tartott borkóstolót. Természetes hogy indulás előtt nem csak szőlőfürtöket szedtem a kosárba, hanem le-lehajolva emeltem fel a Padihegy sziporkázó köveit is. Osztatlan sikert aratott a száraz Sárgamuskotály borunk kóstoltatása közben kínált szőlő és a mellé kézzel fogható meleget sugárzó kövek. Így kerek a bor élete és a miénk is.

Rám fér, azaz mindenkire rá fér egy pazar, fantasztikus évjárat.
Igaz kicsit úgy állunk, még, mint az egyszeri gazda. Most hogy nyakunkon a szüret észbe kapok, hogy talán nincs is hozzá helyünk. Hova tesszük?
Még nem tudom, de kint nem maradhat.
A hegyek, kövek a helyén, kenyérnek való már van, mosolygós szőlő is biztosan lesz. Majd jó gazda módjára igyekszünk, hogy a bort se rontsuk el.
Mi bajunk lehet?
Aki kételkedik benne, hogy a köveink élettel teli sugárzása, a szőlő mosolygása, a melengető napsugár ragyogása, boraink egy kortya boldoggá tehet, az jöjjön velünk szüretelni 2011. szeptember 17-én, vagy október 15-én.
Megtapasztalni, hogy van még szőlő, van még lágy kenyér!

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380