Nyáron behavazódva

2011.07.07.

Nem kapkodósnak, inkább sűrűnek nevezhetném napjainkat.
Készítünk ugyan állandóan Angelikával és Szabolccsal terveket, hogy a következő napokban, hetekben vagy hónapokban akkor mit, és hogyan fogunk csinálni. Aztán meg? Na, nem ahogy esik úgy puffan módra történnek a dolgaink. Csak folyamatosan gyakoroljuk, hogyan kell rangsorolni.
Este még a másnapi permetezéshez készülünk, amit a hajnali vihar, mint falevelet seper messzire. Akkor hát javítunk. Traktort, terepjárót. Vagy a pince mélyi csendben dolgozunk borainkkal.
Hagy hivatkozzam a fentiekre, amiért hosszan nem jelentkeztem naplómmal...

A szőlő csodásan érzi magát. A hajtások már messze a legfelső drót fölött hajlonganak. A lazának tűnő fürtökön borsószemnél nagyobbra hízott szemek. A zöldmunkával eddig jól állunk. Túl vagyunk a hajtások másodszori dugdosásán (huzalok közé befűzés).
A fája visszavágással lassan végzünk is. Háromszor permeteztünk eddig.
A talajmunkával? Na, azzal nem tudok büszkélkedni. Rágódok is rajta eleget mit kellene csinálnunk.
Hosszú ideje vissza-visszatérő gondolat a még természet közelibb, természetesebb szőlőművelés kérdése. Közeledünk is efelé évek óta.
Imádom ugyanis a természetet, annak változatosságát. Szeretem látni milyen sokféle élőlény népesíti be a minket körülvevő tájat.
Óvjuk is minden erőnkkel. De ebből élünk. Mi, más borászok és mezőgazdaságban élők.
Keressük a harmóniát és a harmonikus együtt élés lehetőségét.
Mert a sokszínűség gyönyörködtet.

Sokat gyalogolok a szőlősorok között és mellett. A múltkor csíkos vaddisznó malaccal találtam magam szembe.  Számat tátva tértem ki az úton előle. Megfordulva néztem amint egyszer csak bekocogott fényesre suvickoltnak tűnő fekete körömcipőivel a bokrokba. Később jutott csak eszembe hogy milyen jól megúsztam a szüleivel való találkozást. Bár éppen nekik kellene félniük a haragomtól! Tavaly össze-vissza túrták a soraink közét, megették a Meggyesen lévő 1,2 hektárunk termését. Nem is maradt csak két hordóra való innen. Vigasztal, hogy a bor csodálatos lett.
Máskor két játszadozó rókakölyök mellett sétáltam el. Rám sem hederítettek a kópék.
Teraszunkon egy rozsdafarkú házaspár rakott fészket. Kávézásunkat billegő fejjel szokták nézegetni. Nem zavarjuk egymás köreit.
Nyulat viszont ez éven nem nagyon látok. Szeretem pedig őket. Ne vessenek meg, nem csak nézegetni. Össze nem téveszthető íze van azért a húsuknak.

Pünkösdkor kőszedő túra volt vendégekkel. 18 felnőtt és 16 gyerek. Karon ülőtől a talán 10 évesig. Csapongva szedték a színes köveket a szőlősorok között. Megelégedetten láttuk, hogy kicsi és nagy mennyire jól érzi magát. Étvágyuk is ezt jelezte: ürült a húsleveses tál, fogyott a töltött káposzta és a házi rétes.
Bennem azért a legélesebb képként az maradt meg, mikor a Padihegyen felfedezték a fűben bujkáló erdei szamócák édes, illatos pirosló apró gyümölcseit.
Guggolva, térdepelve szemezgették egymással versenyezve.
A köveket, a kilátást, a sziklák sugárzó erejét, a hol itt - hol ott felbukkanó vadakat, madarakat és a természet ehető kincseit csak itt vidéken lehet így megtapasztalni.
Boltban nem lehet megvenni. Nálunk-velünk viszont boldogan lehet nézelődni. Így a jó!

Csapongok, mert annyi minden történt mióta nem írtam.
Jártunk a Budai Gourmet Fesztiválon. Fantasztikus volt a szervezés, a környezet és a kiállítók. Épp csak egy picivel több látogatót szerettünk volna látni az eseményen. Itt mutattuk be először 2010-es borainkat, a frissen letöltött késői furmintunkat és még a mintaként magunkat vitt száraz sárgamuskotályt.

Rátkán lezajlott az első alkalommal megrendezett Töltött káposzta fesztivál.
13 csapat főzte üstben a száz-száz felnőtt adagnyi ételt ki-ki a maga titkos receptje szerint.
Tamáskodva már azon járt a fejem, hogy mit kezd majd a falu a sok megmaradó adaggal.
Látszatra nem volt tömeg az iskola alatti téren, de már délutánra csodák csodájára mind elfogyott.
Este laza levezetésképp bográcsban gombapörköltet készítettem magunknak, majd azzal a nekifutással még marhalábszár pörköltet is. Igaz ez utóbbit tizenegy órára sikerült befejezni. Ezek után már nem is csodálkoztam, hogy a „gyerekek” közben szintén tüzet raktak a kertben és mangalica szalonnát sütöttek a nyárson. Mindezt csak úgy, hogy kedves beeső vendégeknek még borkóstolót is tartottak.

A Padihegyen megtartott szabadtéri szentmise kellő hangulattal zárta a rendezvényt.
Izgultunk azért több dolog miatt. Jó lesz-e az idő, nem leszünk-e kevesen vagy éppen sokan?
Felvertünk három sátrat és a falu által kivitt lócákat behelyeztük a lombsátor alá, melléjük tettünk még 20 darab széket is. Olyan 125-130 fő között lehettünk a szertartás alatt.
A lombok között hangosan beszélgető madarak és a lábunk között szaladgáló zöldeskék gyíkok színezték mindezt.
Így lett szerintem kerek az egész.
Mint a világ.
Sok színes dologtól, sok apróságtól érezzük azt, hogy szép és jó az életünk.

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380