Áldott ünnepeket!

2011.12.20.

Készül az idei aszúborunk. Ez éven sem leszünk meg korábban, mint az előző években. Miért-miért nem, de szinte mindig ilyentájt áztatjuk, majd préseljük az éven szedett aszúszemeket.
Szombaton és vasárnap préseltük az első présnyit. Holnap rakjuk a második adagot az öntöttvas középorsós (különbzéki) fakosaras présbe.
Nem egy idegbajos munka azt állíthatom. Mikor rakjuk, akkor még szaporán folyik a must, aztán gyorsan süllyed a nyomórész is a húzástól. Nemsokára lassul a csorgás, majd egyre vékonyul a tálcából kifolyó nedű. Ilyenkor még legényes lendülettel rángatjuk a húzókart. A mustgyűjtő tálcából majd kicsap a friss aszúbor. Gyanús színű lének tűnik. Barnás, zavaros talán olyan csokis, kakaós elszíneződésű. Illata naspolyás, nekem sokszor a darált mák is ott van benne, túlérett kajszibarack lekvárossággal kísérve. Telt olajos, de olyan szeszélyes és zilált benne minden.
Nem is oly sokára csendesedik az iram, keményebben kell nekifeszülni a húzásnak és csendesül a kifolyó áradat is.
Ceruza vastagságú, utána spárgányira karcsúsodik, idővel mint a zsákvarrócérna (vagy hosszúmetélt?). Egyre ritkábban igényli a prés is az utánhúzást. Meg erőltetni sem lehet, mert ha vadparasztként nekifeszül az emberfia akkor a prés mint a jó táncos, oldalt mozdulva eltáncol.

Az aszúbor színe egyre világosabbra vált a végén, már mint az egyszer fejtett bor, majd tükrösnek látszó. Sárgás netán zöldes beütéssel. lllatában az őszibarack, kajszi, körte ezek mind visszaköszönnek a lenyelt korty zamatában is. Na és az a mézes édesség? Hmmm.
Plitty platty plitty plitty plutty.
Plittyity. Plitty. Plittyitty.
Plitty... Sajnálom hogy nem tudtam felvenni a présből cseppenő aszúbor hangjait (talán legközelebb videóval is szolgálhatok), de higgyék el nekem, mintha egy új szimfónia hangjait játszották volna a cseppek.
Jó inni és jó volt hallani.
Nem kártyázással ütöttem azért a préselés közbeni szabadidőm.

Vadhúst kaptunk Csaba barátomtól. Igaz, nem tudta (vagy nem akarta?) megmondani milyen állatot hozott. Vagy őz, vagy muflon.
Na, hát ebből a talányos vadból álltam neki pörköltet főzni mert a „lányok” ezt kívánták.
Egyre fokozódott az étvágyam is mikor megláttam hogy az „anonim” vadhús mennyire étvágygerjesztő még nyers állapotban is.
Akár a szőlő, vagy más gyümölcs. Ha színe, formája, illata kelleti magát, akkor előre csorog a nyálunk nem?
Ez is ilyen volt, ezért a legszebbnek gondolt szeleteket félre is tettem sütni belőle vacsorára.
ŐZ!
Mármint evés közben ezt szavaztuk meg este. Kezdésként 2,5-3 centis szeletekre vágtam. Két oldalukat lisztbe forgattam és irány a serpenyő. A lisztkéreg megpirult, aranysárga vagy mélyebb színre váltása után tengeri só és bors került a kiszedett szeletekre. Kísérőnek jégsalátával, tökmagolajjal. Ja meg egy kis tejszínes mártás, bő fokhagymával.

Ugyan a pörkölt is elkészült a bográcsban, sok hagymával; kis zsálya, kakukkfű, csombor, két babérlevél, sok paprika, kevés paradicsom kíséretében. De ez ”csak” hétfőre maradt.
Fantasztikus lett. Vagy lehet, hogy nem is az én lelkes konyhai tevékenységem emelte ilyen magasra hanem a Vida Kékfrankos amiből olyan „bő” 5-6 cent is jutott bele az utolsó felrottyantáskor? Kísérőnek az őzpörköltemhez (nevezzük most már így e vadat) méltó volt.

Igaz be kell vallanom, hogy a saját borainkkal tettem először próbát. Valamilyen véletlen folytán az egyik kóstoló csoport után maradt egy kis 2011-es (még tartályminta!) Sauvignon blanc és 2009-es Chardonnay. Ezeket kortyolgattam, míg ide-oda járkáltam a prés és a bogrács között. Nem tudtam dönteni melyik a jobb gardedám. Azt est végén viszont azt kellett mondanom, hogy győzőtt a szekszárdi kékfrankos. Mégiscsak jobban csúszott a vad mellé...

Kedvem támadt még egy kis vadkacsára és vadnyúlra is. Ígéretem már van, hogy egy kis borért cserébe kapok is Lajos barátomtól.
Azért a nagy jólétben Anti Pali nagyapámék férfiak közötti mondása jutott eszembe.
Finomabb változatát írom le (hozzánk ellátogató vendégeknek természetesen elárolom az eredetit is): „Nehezen élünk, de büszkén!”
Hát igen.
Azért ne gondolják, hogy minden napunk ilyen „nehéz” körülmények között telik és  csak dőzsölünk.
Sűrűn van az étlapon a köménymagos leves, túrós tészta, és házi hordós káposzta is. Ezekhez természetesen nehezebb bort ajánlani, de a Birtok Furmintunk szerintem bármikor elővehető.

Közeleg a karácsony és mi is lazábbra vesszük az életünket.
Legalábbis a munka frontján.
Az Ünnepek napjai következnek.
Készüljünk fel testileg és lelkileg is.

Kívánom, hogy mindenkinek örömteli, boldog legyen a karácsonya!
Fehér hótakaróval, illatos fenyőfával.
Mosolygós emberekkel, zamatos ételekkel.
Vidámságot adó borokkal.
Szeretteik, barátaik körében eltöltött kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog, sikerekben gazdag új évet kívánok!

Árvay János


A szüreten majdnem túl

2011.12.17.

Bár mint pár éve mindig, most is van kint egy kevés leszedetlen termésünk. Na ne gondolják, hogy jégbort akarunk készíteni. Egyszerűen csak elfogytak az üres tartályok és hordók. Az amúgy eléggé nagy és kényelmes fürdőkádunkba meg mégsem akartunk mustot tenni.
Így kint maradt vagy 0,4 hektár. Ha megeszik a vadak, madarak akkor így jártunk.

Hogy milyennek mondanám az idei szüretet?
Nehéz nyilatkozni, hiszen az a biztos amikor már palackban vannak a borok.
De kegyes volt a Természet hozzánk majdnem egész évben.
Tényleg fantasztikusak voltak a szüretelt fürtjeink. Aszúnk ugyan alig lett. Vagy mit siránkozok mikor 880 kilogrammot azért csak sikerült szemezgetnünk?
A vártnál sokkal több lett az édes borunk is. Bevallom, hogy nagyon megcsalt a szemem és talán a szám is csalfa volt.
Igaz annyi szőlőt ettem ez éven, hogy Berni kutyánkat is felülmúltam. Annyira ízes volt a gyümölcs hogy napjában többször tömtem magam degeszre belőle.
Több parcellán jártam viszont úgy hogy szedése előtt azt hittem 14,5-15 várható alkoholra számíthatunk majd.
Aztán lesett az állam mikor a prés alól fokoltuk a lecsorgó levet. Nem jól látok? Vagy elromlott a fokoló?
Még a laborban is mérettem cukortartalmat mert egyszerűen nem akartam hinni a szememnek.
Ha 12% alkoholig erjed és megáll akkor marad még benne 80- akár 100 gramm cukor.
Huh.
Na hát így tévedjek minden éven.

A kierjedt száraz borok tetszenek. Igaz nem én vagyok a mérvadó.
Majd a vevők azok akik igazán ítéletet mondanak. Ha veszik és isszák, akkor jó a bor.
A kisördög itt kuncog azért bennem. Mintha hallanám egy két külföldi szakíró véleményét.
Korrekt, jó, gyümölcsös stb. Aztán egy szó, ami majdnem mindig elhangzik. Fenolos.
A fenét…
Sokat tépelődtem régtől hogy miért gondolnak erre. Ki is vert a hideg párszor hogy valahol hibáztunk. Akkor nyugodtam meg igazából mikor más boránál is felmerült hasonló vélemény.
Nem a káröröm nyugtatott meg. Távol áll tőlem.
Inkább az hogy kíméletes gyors szinte préselés nélküli feldolgozás és fahordó teljes kizárásával készített boroknál is ugyanezt mondták.
A hiba nem a mi készülékünkben van:)
Hogy mi teszi azt azért nem tudom bizonyosan. Lehet hogy a fajtáink génjei? Vagy a „túl” ásványi talaj?
Nem mindegy? Most még talán negatívnak érezzük az ilyen véleményt,de lehet hogy egyszer ez átfordul pozitívba?
Pozitív érték lesz hogy nem a "BorDonald’s" receptúra szerinti bort készítünk?
Kivárom. Mert mondjanak bármit, a Padihegyi Furmint nekem így jó ahogy van. Jólesik ha csak kortyolom és még jobban ha szaporábban nyelem a pohárból.
Ez derít jó kedvre. Egészségünkre!

Szántunk már a szőlőkben. Őszi mélyszántás, mármint amit szeretnénk. Jól felhantolni a földet, hogy a téli csapadék könnyen jusson minél mélyebbre a talajba. Tartalék ugyanis a gyökerek számára ha nyáron kevés lesz a csapadék. Na meg ha ezek a hantok a téli fagytól szétfagynak akkor tavasszal porhanyós lesz a földünk a sorok között.
Az ekevasak viszont a tömörödött eléggé száraz (és nem is kicsit köves) talajban gyorsan kopnak. Mától már nem is a szőlős ekével hanem a szántóföldivel „kapargatjuk” a sorok közét.
Ez még bírja egy darabig.

A fagyok előtt még a fügefabokrot is be kell takargatnunk a Padi-hegy tetején.
Az aszúszemeinket is fel kellene még Karácsony előtt dolgozni.
Trükkösek idén az aszúszemek. Kezembe fogva érzem a szemek ruganyosságát. Szétlapítva őket látszik, hogy barnák, beérettek a magok. Húsuk is van nem is akármilyen ragadós édességgel. Szinte összeforrasztják ujjaim.
Csak épp a jó kádnyi szem nem adott eddig egy csepp eszenciát sem!
Régen volt mikor tiltották is az eszencia leengedését az aszúszemekről.
Nem szabad kiherélni a szemeket! Mondták.
Na, mi most ha akartunk volna sem tudtuk volna.
Meglátom mennyire bársonyos mézes lesz majd így az aszúbor belőlük.
Még karácsony előtt megírom!

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380