Szekszárdi kakaspörkölt

2011.01.16.

A nappalinkban ülünk Angelikával. Túl vagyunk a Kata által főzött déli vegyes húsból főzött aranyló és illatos húsleves és az általam imádott főtt marhalábszár dicséretén.
Igen, vasárnap majdnem mindig ez az ebéd. És nem unjuk még. Bevallom kicsit vétkeztünk is! Annyit olvastunk az EU elnökség kapcsán a 2009 Pecsár Furmintunkról, hogy arra gondoltunk mi is bontunk egy palackot. Kortyolgattuk tehát a leveshez. De igazából én akkor kezdtem el hümmögni (bocsássanak meg érte!), mikor a remegő főtt marhalábszárhoz tudtam kóstolni. Na nem csak úgy magában, hanem habos krumplival, házi őszibarack befőttel és itthoni tejfeles tormával. Így együtt? Béke...

Nagy a csend, mert mindketten a laptopunkon dolgozunk. Levelezések, adminisztráció.
Gyorsan szeretnénk túl lenni rajta hogy pihenjünk is.
Ma már kisütött a napocska is. Végre!
Nagyon nyűgös tudok lenni mikor esik az eső napokig. Borús az ég, félhomály van egész nap. Borongós ilyenkor a kedélyállapotom.
Legyen akkor már inkább fehér hótakaró és sziporkázzon a nap. Tél van nem? Legyen hideg.

Akkor legalább dolgozhatunk kint a szőlőben is. Nem úgy, mint most hogy sár és pocsolyák mindenütt. Lassan el kellene már kezdenünk a tőkék metszését. Most éppen azon gondolkodunk a gyerekekkel, hogy mit tudnánk javítani a metszésen. Lehet, hogy más művelésmódra kellene áttérnünk?
Évekig a kordonkaron egyszemes csapokat hagytunk. De biztos, hogy ez a legjobb? Valószínű hogy legalább pár területen kipróbáljuk majd a Guyot művelést is. Na nem egészen saját szikra. Molnár Péterrel, Wille-Baumkauff Mártával és Berecz Stéphanieval jöttünk hazafele egy rendezvényről. Akkor merült fel, hogy például a Zéta milyen pipiskedő kényeskedő a zöldmunkát illetően. Péter akkor mondta, hogy ők a Nobilisnál erre a művelésre térnek át.
Lehet, hogy mi is kipróbáljuk. Mit veszthetünk? Semmit.

A nyálkás, borongós, felhős időben a kazán rakása az egyik kedvenc foglalatosságom. Imádom hallgatni, ahogy ropog a tűz, pattognak a fahasábok. Percekig, vagy órákig is bele tudok felejtkezni a lobogó tűz táncába. De gondolom ezzel mindenki így lehet. Valószínű hogy az emberekbe ez ősidők óta be van kódolva.

Tegnap érkezett haza Angelika a Junibor találkozójáról. Nem csak hírekkel szolgált, hanem finom borokat is hozott Szekszárdról. Dúzsi Rozé és Heimann Kadarka került a dugóhúzó alá. Jól esett ez is és jó kedvre derített.
Egy régi emlék jutott eszembe.
Szekszárdon jártunk barátainkkal.
Kakaspörköltet ígértek vacsorára. Bekukkantottam a konyhára és elborzadtam.
A nagy fazék tetejét amiben a kakas főtt, teljesen beborította a csöves piros paprika.
Ezek meg akarnak mérgezni?
Félve szedtem a nokedlire belőle.
Aztán jött a széles mosoly. Nagyon finom volt a szaftja, illatos, tömény és zamatos. Akkor Taklerék Kadarkája volt a méltó kísérő bor. Most a Dúzsi és a Heimann bor csak úgy magában csúszott le.

De magamban már megterveztem, hogy mit készítek legközelebb hozzájuk.
A rozéhoz jégsaláta ágyon pácolt füstölt pisztráng egy kis hidegen sajtolt tökmagolajjal megcsorgatva.
A kadarkához? Úgyis rég fenem a fogam egy fokhagymával, sóval (talán borókabogyó és babérlevél is mellé?) pácolt marhanyelvre, amit utána hideg füsttel megbolondítunk.
Ha nem fog passzolni? Akkor tényleg megfőzöm a körömpörköltet. Ahhoz biztos megy.

Hétvégén Vince nap. Mi Katámmal az Oroszlánosban leszünk Tállyán. A vacsorát ők adják, a borokat meg mi visszük.
Remélem csorogni fog az eresz.
A 2010-es év után minden magyar borászra ráférne.

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380