Induljak? Ne induljak?

2010.09.30.

Három hónapja kérdezte meg a családom egy este, hogy akkor indulsz?
Kerekedő szemekkel kérdeztem vissza.
Hova? Hát polgármesternek. Én???
A kis falumban elindult a szállongó hír, hogy indulok.
Az idő haladt-haladt. A hírek meg jöttek.
A vége az lett, hogy tényleg indultam.
Végig gondoltam, hogy mit is tehetnék. Rájöttem hogy egyszerre semmit és mégis sokat!

Eszembe jutott, hogy Rátóti Zoltán barátom színészként polgármester lett egy 36 fős faluban.
Magyarföld. Templomot építettek az Ő szervezésében.
Ha Neki sikerült pénz nélkül? Akkor talán lenne esély arra, hogy én is tegyek valamit azoknak az embereknek a segítségével, akik ide születtek.
Akik itt élnek, vagy ha máshova sodorta a sors, de megmelegszik a szívük ha rátkainak vallhatják magukat. Szerintem ez, ami elsöprő erő lehet a falu jövőjében.
Ami nem csak a pénzről, vagy épp nem pénzről szól. Kötődésről, gyökerekről, hagyományról.
Hogy mi lesz a törvényi háttér amiben a falum mozoghat az nem rajtunk fog múlni.
De!
Ami rajtunk múlhat az a lehetőség viszont óriási. És ezt az oldalt úgy érzem tudnám gerjeszteni.
A múlt ápolása. A gyökerek megtartása és erősítése.

Rátka 1000 fő alatti település (sajnos most már csak ennyi). Sváb betelepültekkel élesztették fel a pusztaként említett régebbi falut, amelynek erős közösségi hagyományai voltak.
Kalákában felépített házak.
Rokoni szálak ápolása.
Énekkar, tánccsoport, színjátszó kör.

Gyermekkorom szép emlékei a "hostubázás", azaz szomszédolás.
Ne csodálkozzanak. A rokoni, vagy baráti családhoz mentünk. Kártyázni, beszélgetni, malmozni.
Mili cua? Na mit gondolnak, ez mi is lehet? Malmozásnál hangzott el. Malom bezár.
Itt lebeg a szemem előtt most is, ahogy néma Roziéknál, vagy Jaskóéknál a papíron ceruzával felrajzolt vonalakon tologatják a felnőttek a tarka-fehér babszemeket. Kukoricafosztás, tollfosztás, disznótorok. Megannyi közös összejövetel. Közben meg énekeltek, mesélgettek.

Majális?
Évek óta nincs. Pedig milyen szép emlékek fűződtek ehhez is. Koldu, zöld fű, munkások, akik a kétágúval vállukon jöttek le a völgybe és ittak egy sört vagy egy pohár bort. Persze hogy egyik kezükben azért a Lacikonyhástól vett pecsenye volt (alatta kenyérrel). Nemcsak a rátkiak, hanem tállyai és mádiak is.
Búzaszentelés. Borszentelés. Miért is ne lehetne ökumenikus mise a Padihegyen? A környező falvakkal együtt.

Na, megint jól elkalandoztam, elmerültem a múltban. Visszatérve a jelenre, van ami biztos. A borkészítést nem szeretném abbahagyni. És a borász naplóját sem. A többi pedig kicsiny falum kezében van.

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380