Napsugárt a spájzból?

2010.07.31.


Lassan ide jutunk. Szüretkor aszúszemeket szoktunk befőttes üvegbe "berakni" és a spájzban tárolni. Ha vendégek jönnek, akkor meg tudjuk mutatni milyen is a szép aszú.
A minap azon gondolkodtam, hogy Napsugarat hogy is lehetne elrakni?
Ebben a megbolondult, sokszor esős, borús időben milyen jó is lenne!
Csak elővennénk a szépen felcímkézett üveget, letekernénk a kupakot, aztán felragyogna a Napocska. Nyugodtabban telnének napjaim.

A múlthét a defektek hete volt.
Először a jobb első, majd pár nap múlva a bal első kereket vihettem a gumisokhoz.
A bal elsőt kétszer is.
A bosszúság mellett annak nagyon tudtam örülni, hogy az ötödik permetezésünket sikerült befejezni az eső előtt. És már indulunk is kell szinte a hatodikkal.
Nem könnyű munka, hiszen a kánikulában hajnali 5 órától olyan dél környékéig tudtunk csak dolgozni.
Aztán már olyan meleg volt hogy meg kellett állni. A szokásos két nap helyett négy napig húzódott el a védekezés.
Kicsit így is látszik a levelek szélén a perzselés.
De mit tehettünk? Úgy éreztem muszáj, mert a lisztharmat robbanásszerűen elindult.
Ha meg látszik a szemeken a betegség, akkor már nagy a baj.
Megint találtam olyan szőlőket, ahol a tőke minden fürtje fertőzött. Fekete, szürke és a névadó lisztszerű bevonat lepte el a szőlőszemeket.
Ez már el is viszi az ottani termést.

Pedig szépnek mutatkozik a szőlő.
A Zéta táblánkon a szőlőszemek üvegesednek, a Sárgamuskotály is zöldből sárgára kezd váltani. Ez már a zsendülés előtti állapot.
Igaz, ahogy a  tőkéinket elnézem most sem nagyon kell majd zöldszürettel „bajlódnunk”.
Ritka, hogy túl sok fürt lenne egy-egy tőkén. Mint szoktam emlegetni a Természet megoldotta a terméskorlátozást.
Tehetett volna azért így a gyomokkal is, mert azok ebben a csapadékos időben csak nőnek meg nőnek.

Végeztünk a sárgabarack leszedésével is.
Már időpontunk is van augusztus végére, amikor visszük a tállyai pálinkafőzdébe.
Igen tudom, hogy változott a törvény és 50 literig én magam is kifőzhetném.
De szerintem jobb ezt szakemberre és jó főző szerkezetre bízni, mint itthon kísérletezni.

Mi maradunk a borkészítésnél.
Tegnap végigkóstoltuk a hordóban érlelődő Chardonnayt.
Nekem egyre jobban tetszik. Az 500 literes hordókban sok-sok  friss gyümölcs, illat és zamat, vibrálás, enyhe finom vaníliával kiegészítve. A 225 literesekben több vanília, füst, vaskosabb ízkép, érleltség.
Akaratlanul is elképzeltem, hogy ha a borok "egybekelnek" azaz összeházasítjuk őket, majd milyen jól kiegészítik egymást.

Palackozásra előkészítettük a Köves-Úrágya egyhordónyi borát. Illatban és ízben mint a neve is sugallja. Olyan köves, ásványos. Mintha tényleg követ kóstolgatna az ember. Pedig bor a javából.
Gondolatban már főzök is a fenti borokhoz. Na ne a csúcsgasztronómiára gondoljanak. Csak egyszerűre.

Körömpörkölt lesz majd jobb hozzá? Vagy egy jó harcsa halászlé?
Netán a klopeta bratesz? Anyósom gerslis káposztája?
Majd kipróbáljuk.
Apropó kő.
Bízva, hogy jön a jó idő,  "Kőgyűjtő túrát" szervezünk augusztus 6-8. között.
Akit érdekel, még jelentkezhet, szeretettel várjuk!

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380