24 óra 35 mm

2010.05.17.

Megint esik.
Tegnap Szabolccsal összeraktuk a 300 literes Kertitox farmer permetezőnket.
Jól elhúzódott a nekikészülődés, mert 12 után indultunk  kifele a szőlőbe.
Ő a VTZ-vel én meg a Suzuki Grand Vitara + utánfutós „konvojjal”.
Rajta a második fordulóhoz szükséges min. 300 liter víz.
Vegyszerek, mérleg, saválló kesztyű, stb. A kocsiban a motoros fűkasza meg a fűnyíráshoz valók.
Nagyot nevettem mikor eszembe jutott egy régi emlék.
Szőlőszomszédaim, Ráczék.
Kétlovas szekérrel mentek az egyik területükre.
A szekéren? Kasza, kapa, permetező, borona, gereblye, sarló, egyéb eszközök.
Egy falubeli (mint régen azért illett) megkérdezte tőlük:
Merre mennek Rácz bácsi?
Hát ki a Padihegyre.
Mi lesz a dolog?
Azt még nem tudjuk…
Valahogy így mehettünk ki mi is.
Délután háromkor ki is vert bennünket az eső.
De legalább megpróbáltuk.
A lelküknek jót tett és ha már ott voltunk megörökítettem az esős Padihegy tetőt.
Nem akarom magam szomorítani, de nem tudom mi lesz, ha ez az idő marad.
Tavaly ősszel nem tudtuk minden területet megszántani. Akkor is folyamatosan szakadt az eső.
Erre ez éven még ráfejeltünk,mert a lemetszett venyigét talán ha a fele területről tudtuk kihúzni.

Majdnem másodszor kellene már permeteznünk, de ma „próbáltunk” először.
Illene lezúzni (szárzúzónk még nincs) vagy szántani a szőlőinket. Na de ekkora sárban?
Ja, a karlekötéssel és a szoknyázással sem végeztünk.
Ne a lányokkal kapcsolatos szoknyaemelgetésre gondoljanak!
Hajtás leválogatása a kordontörzsről.

Bánatomban „meozok”, azaz minőség ellenőrzök.
Bontottam egy Hárslevelűt.
Jobb is lett a kedvem, ahogy kortyolgattam.
Olyan amilyennek szerettük volna.
Gyümölcsös, ropog, jól esik inni.
Csúszik.
Berni, mivel megijedt a kinti dörgés és villámlás együttestől épp a lábam előtt heverve ugat. Neki nem tetszik? Vagy szeretné megkóstolni?
Nem akarok adni neki belőle.
Somolygok itt magamban.
Volt már berúgott kutyánk. A Professzor nevű fehér orosz pásztor.
Megrepedt egyszer a seprős tartály ő meg belefetyelt a kifolyt ugyan még cukros, de már alkoholos dologból. Ide-oda dülöngélve összeakadó lábakkal támolygott az udvaron.
Majd elbújt a fekvő tuja alá. Először még azt hittük, hogy beteg. Aztán rájöttünk, hogy „szimplán” részeg.
Napokig szégyellte magát szegény és nyakalta a vizet.
Na ezért nem adok a Berninek.

Ma megnéztem mennyi esett egy nap alatt.
35 milliméter.
Csónakkal fogunk majd szőlőt művelni? Rég volt ilyen esősen induló évünk.
Ha jól emlékszem, akkor 1980 volt ilyen. Egész éven annyit esett, hogy géppel szinte semmit nem lehetett a szőlőben végezni. Akkor tanultam meg kaszálni. Annyira felnőtt a gaz a szőlősorok között hogy Édesapámmal ketten kaszát ragadtunk és levágtuk a gazt.
Hát jó lenne, ha erre azért nem kerülne sor.
Látom a szántófölddel foglalkozók küszködését is.
Több száz, vagy ezer hektáron áll a víz, mint a rizsföldön. Van, aki vetni sem tudott. Van, akinek a víz már elvitte reményt.
Nekünk még a reményünk azért megvan.

A Hárslevelűt kortyolgatva már a vacsorán jár az eszem. Ehhez a borhoz biztosan fog illeni a sóban sütött pisztráng.
Máris éhes vagyok. Majd megírom, hogy sikerült.

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380