Boldog Karácsonyt és Szép Új Évet!

2010.12.24.

Ez évi utolsó jelentkezésemet olvassák.
Gondolom, mindenki túl van az már az ajándék kigondolásán, a bevásárláson, ajándékcsomagolásokon.
Mi Angelikával tegnap délelőtt még a hivatalokat ostromoltunk. Aztán belevetettük magunkat mi is a forgatagba.
Úgy jöttünk haza, hogy mindenkinek és mindent megvettünk. Aztán belém ütött, hogy még nem. Bernikénknek még semmit nem vettünk.
Ugyanúgy nem gondoltam eddig a madarakra, pedig tavaly vittem ki nekik is sok szépet és jót.
Tehát? Berni kutyánknak extra velős csontot vettem ma. Épp most főzöm. Meg is ízesítettem (mintha magam szeretném megenni).
A madárkáknak? Aszútörköly. És szalonna (természetesen nem füstölt!), meg olajos magvak.
Értelemszerűen fel a Padihegytetőre.

Jövőre a kínaiak naptára szerint a Nyúl éve kezdődik.
Megnyugszik a természet, és minden jó lesz.
Én ennek örülnék. És azt hiszem nem leszek egyedül.
Legfrissebb boros hírünk az, hogy a lengyel Wino Magazin Szepsy István barátunkat választotta az év emberének. Gratulálunk!!!

Remélem, hogy még inkább erősödik az eddig is szoros lengyel-magyar barátság. Milyen érdekes a két nemzet egymás iránti szeretete. Itthon is, Lengyelországban is annyi pozitív élmény ért már.  Aztán az is kiderült, hogy a magyar EU elnökség után pontosan a lengyel elnökség következik.
Véletlen?
Nem tudom.

Bízva a jövőben kívánok Kellemes, Meghitt Karácsonyi Ünnepeket és Boldog, Szerencsés Új Évet mindenkinek!
És köszönöm azt a sok-sok szeretetet, amit egész évben kaptam Önöktől!

Árvay János


Karácsony előtt

2010.12.19.

Nevetek nagyokat. Tényleg ennyire lököttek lennénk? Mármint mi, tokaji borászok. Tegnapelőtt préseltük ki áztatás után az aszúszemeinket. Tegnap a fordítást.
Kiderült, hogy Lenkey Géza és Demeter Endre mádi körös barátaink is pont ebben az ütemben haladtak.
Azaz? Hogy is mondjam finoman: „Szívtunk” rendesen. Mínusz 10 fokban, minden elfagy lassan, a munka is máshogyan megy.
Hát normálisak vagyunk? Szerintem igen… Nekünk, tokajiaknak ez a normális.
Persze előfordul, hogy nem találkozik az életünk az EU-s szabályozással.
De ezzel lassan már nincs is erőnk foglalkozni. Ha meghallgatnak, persze elmondjuk, hogy a papír és a bürokrácia már nem hagy lassan dolgozni. De inkább vidámabb dolgokkal kellene most foglalkozni, szóval inkább visszatérek a borkészítéshez...

Tehát 24 órás áztatás után préseltük az aszúszemeinket.
Angelika, Szabolcs és az ezermester Attilánk furcsán nézték a kicsorgó ”nedűt”.
Én lelkesen szagoltam, kóstoltam. Ők meg? Tanácstalanul álltak. Olyan, mint a sár, szinte fekete a színe, olyan penészes a habja, zaccos, mint a török kávé.
Nem értették. Miért lelkesedek? Mondtam kóstoljátok.
EZT?
Csodás volt látni, mikor az első korty után felragyogott az arcuk.
Ez fantasztikus. Mákos, körtés, olajos magvas, pirított napraforgós, narancshéjas, sajtos, érett szilvás, mangós… Illatban és ízben is.
Megnyugodtam. Nem csak én gondolom így.
Nekik még talán kicsit új dolog.
Nekem meg? 1975 óta alakul a tapasztalat.Utána számoltam. Huh, lehet, hogy 35 éve próbálok bort készíteni?
Ne nevessenek ki, de rögtön az Önök egyik lehetséges kérdése ugrott be: „És mikor fog végre sikerülni?”
Válaszom: Ha nekem nem akkor majd a gyerekeimnek. Nekik biztosan. Így jó?

Tudják, annyi mindentől függ, hogy milyen bor kerül ki a kezünk alól. Persze pár dolog rajtunk múlik, de mennyi minden nem!
Fontosak a fajták és azok változatai, a dűlők talaja és kőzetváltozatai. A napsütés, a csapadék, a szél. A gyümölcs érettsége, a szüret, a feldolgozás. Tartály vagy hordó. Sorolhatnám még mennyi apróságnak látszó dolog fontos mégis egy bor megszületésénél.
Aztán ha palackba került, akkor sem dőlhetünk hátra.
Nem tudjuk hova kerül, hogyan, milyen körülmények között tárolják. Ki veszi meg, vagy ki kínálja egy vendégnek és milyen étel mellé? Milyen pohárba töltik. Mind befolyásolhatja, hogy a borunk majd mennyire tetszik. Egy jól eltalált étellel való párosítás egekbe emelheti.
Nem tehetek róla, megint az evésnél vagyunk.
Katámnak minden nap nagy gond, hogy mit főzzön. Én már napok óta a körömpörköltön gondolkodom. Igaz, ezt én magam szoktam elkészíteni. De mit is ehetnénk még?

A Pecsár Furminthoz jól illene fogas furmintmártással. Vagy talán vadnyúlgerinc fűszeres gombamártással és gerslis „rizottóval”. A sima birtok Furminthoz esetleg egy ruszli? Mondjuk előételnek? Vagy inkább fokhagymás, fűszeres garnélarák farkak? Ököruszály leves és hozzá Chardonnay vagy Száraz Szamorodni?
Elfogy lassan (azaz nagyon) az 1996-os Száraz Szamorodnink. Eszembe jutott ezzel kapcsolatban egy szép emlék:
Szeged Halászcsárda (Roosvelt téri). Telefonon megbeszéltem a szakáccsal, hogy a szamorodnink milyen.
Ő kreált. Csak úgy. „Hallás” után. Fácán eszencia készült, benne gyömbéres húsos derelye. Fantasztikus volt együtt!

Kaptam egy palack bort Lenkey Gézától. Az Élet szép, 2007. Igen, ez a bor neve.
Ivóbor jó barátoknak áll a címkén színes virágok és pillangók fölött.
Lent voltam a kazánra rakni és visszajövet esett rá a pillantásom. Ha már annyira megfogta a szemem hát hoztam magammal a meleg nappaliba.
Most kortyolgatom írás közben. Nekem tetszik ám! Tényleg olyan ivós és jó kedvet csináló.
Az Élet Szép!

Mi már készülünk a Karácsonyra. Igaz, a héten még nem pihenünk, szerencsére sokan borral kedveskednek Szeretteiknek. Annyit ígérhetünk, ha még a hét elején rendelnek tőlünk, a fa alá megérkezik a kívánt palack. És mindegyiket dedikálom is, jó?

Hamarosan azért kicsit lelassul a világ és mi is átlépünk a napi gondokon.
Lépjenek át Önök is.
Hiszen jön a Karácsony.
Családi szeretettel, jó ételekkel, finom borokkal.
Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380