Otthon, édes otthon

2009.09.18.

Kedves Barátaim!

Újra indul a Borász naplója.
Igen tudom, hosszú hónapokig eltűntem-eltűntünk. Dolgoztunk. Tettük, amit kellett. Mindent, ami jött. A tavaszi késői kezdés óta majdnem utolértük magunkat, mármint a szőlőben.

A területeink rendben vannak. A fürtök szépek: a Zéta ehető, a Furmint és a Hárslevelű néhány fürtje is csipegethető már.
Csodálkozva nézem az Istenhegyen a Hárslevelű tőkék néhol extrém fürtjeit. Van, ahol csak egy fürt mosolyog rám. Na de milyen fürt? Hossza kb. 60 centi, válla 25 centi. Milyen jól hangzik ha azt mondom, hogy terméskorlátozás. De ezt látva ki hiszi el nekem? Szüretkor megmérjük. Szerintem több lesz a súlya mint másfél kiló.

Kezembe akadt a múltkor az első (és utolsó) munkakönyvem. Mikor pincemunkásként kerültem Tállyára a „bértételem” 12 Forint/óra volt. Hát… Most nincs havi fizetésem. Munkám van. Munkaköröm nincs. Vagy mégis? Mindenes. Igaz, ezt én kreáltam. Más dimenzióba kerültünk a családdal januártól. Közel, vissza a természethez, szőlőtőkékhez, kövekhez, dűlőkhöz.
Elmosolyodtam megint. Rájöttem, hogy senkinek nincs munkakönyve a családban. Szabolcs fiam is „általános” munkát végez. Ki kell mondjam, hogy a vártnál is lelkesebben. Én utálom a hajnali kelést. Valószínűleg Ő is, de töretlenül kel fel akár fél négykor is, ha kell. Tudják permetezés, szántás, tárcsázás. Anzsi ha kell, egy héten kétszer megy Budapestre dolgozni. Igaz utána meg megpróbál számon kérni minket Szabolccsal, hogy a megbeszéltek szerint dolgoztunk-e. Én azért néha a munkában is improvizálok. Kapunk is néha… Katám meg hősiesen tartja a hátország dolgait. Eleget eszünk-e, felkeltünk-e időben? Mikor jövünk, megyünk? Berni kutyánk örömében ugat minket - mindenkinek személyre szólóan, ha hazaérünk.
Persze mérgesebben ugatva, ha megyünk, mert azt nem szereti.

A Padihegy-tetőn sok-sok bozótot kiirtottunk. Nap mint nap ott vagyok (ha kell, ha nem). Ha az idő engedi, akkor természetes hogy a vendégeket is oda visszük. Miért is ne részesüljenek az időutazásban, amiben mi? Megállni a nagy szikla mellett. Csak nézni le az Alföld felé. Hallgatni a fák susogását, érezni a Napocska hamvas simogatását. Madárcsicsergést hallani egy bor kortyolása közben Rákönyökölni a sziklára és megnyugvást érezni. Itthon vagyunk. Jó helyen, biztonságban. A világ persze hogy valahol körbe forog. De itt van a nyugalom és a sugárzó erőt adó hegy, bor, Természet.

A küldetésünkről sem felejtkeztünk ám el! Bort és lehetőleg jó bort kell készítenünk a tőkéinkről, a szeretett dűlőinkből.
De hát mi is lehet ezzel a gond? Csak engednünk kell, hogy érvényesüljön a hegy szelleme. Mi és ha kedve van, akkor Önök is, szüretkor majd ezen dolgozunk. Hiszem, hogy a borok majd tükrözik mindazt, amit mi a szőlőknek adtunk. Mosolygós szőlőből könnyű lesz mosolygós bort készíteni. Mosolygós emberekkel. Ugye?

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380