Legyen a madaraknak is Karácsony

2009.12.21.

Mondhatnám, hogy már régen végeztünk a szürettel, de ez ilyen formában nem igaz. Abbahagytuk. Ez a pontosabb. A jó időben több mit 70%-át ugyan leszedtük a szép érett termésnek, de amit kint hagytunk (3,5 hektár) - várva a máskor mindig menetrend szerint érkező „csodára”, a túlérésre, töppedésre - na az olyan felemás lett.

November 20-án szüreteltünk lelkes vendégekkel. Az időpontot már régen kitűztük, így sem a sár, sem a termés állapota nem rettenthetett el minket. Pedig ahogy a szőlőfürtök kinéztek, az megért egy misét. Barátainknak hosszan, türelmesen magyaráztuk, hogy: „Tudjátok most egy rendkívüli helyzetet láttok, így néz ki az a fürt, amit több hete áztat az eső és közben többször meg is fagyott. Az a szürke, nyúlszőrnek tűnő prémes bevonat - na az a Botrytis, ami máskor csodát művel. Hogy mi is lesz ebből? Arra mi is kíváncsiak vagyunk. Reméljük, hogy bor…"
Eléggé furcsán néztek és sokáig tartott mire megértették, hogy tényleg ezt akarjuk leszedni.

Ma egy kedves ismerősnek mutogattuk a dűlőinket, s ha már úgyis kint voltunk, akkor miért is ne nézzük meg mi van a kint maradt szőlővel? Tudtuk, hogy bort már nem tudunk készíteni belőle, ahogy Dédikém mondaná: „Fiam! Erre már vetheted a keresztet.” Az elmúlt napok majd 20 centiméter havat varázsoltak a tájra. Így a hólepelben különböző állatok nyomát nézhettük meg. Rókák, szarvasok, őzek, vaddisznók és nyulak hagyták ott látogatásuk jeleit. Mosolyt csalt az arcomra, mikor észrevettem, hogy az általam már leírt szőlőfürtöket Ők azért nagy kedvvel csipegetik. Így már sokkal jobb nekem is. Ha nekik ez táplálék, csemege akkor nem baj. Sőt.
Jó étvágyat és egészségükre.

A Padihegy tetőre is felsasszéztunk a terepjáróval. Ijedten libbentek a csúcson lévő fákról a madárrajok. Fenyőrigók és sok más (ne haragudjanak, de minden fajtát nem ismerek fel. Majd igyekszem azért.) madár röppent messzebb láttunkra. Nem kellett volna annyira sietniük, hiszen vittem nekik ajándékot. Egy nagy, másfél kilós finom illatú és szép élénksárgára füstölt szalonnát, amely már évek óta árválkodott a spájzunkban. Kiakasztottam a nagy kő felé egy faágra, hogy csak a madarak érhessék el. Hiszen éhesek és nagyon hideg van, mínusz 15 Celsius fok.
A hóval belepett magokhoz napok óta nem férnek hozzá. Az Istenhegyen átmentemben láttam, hogy a kökény, som és csipkebogyó is jelentősen megfogyatkozott. Nem lehet egyszerű szegények élete. A határ nem ad svédasztalos ellátást. A szalonna segíthet a nehéz napokon. Nemsokára hozok még ki dióbelet és napraforgót. Legyen majd nekik is Karácsony.

Én (mivel hetek óta ezen járt az eszem) tegnap körömpörköltet főztem. Igaz kicsit csúsztam, mert este nyolcra lett kész. De ma is isteni volt. Az ünnepekre meg majd halászlevet készítünk (Frank Júlia receptje alapján) és fáj a fogam egy szép fogasra is- mondjuk hollandi mártással és zöld salátával. Ennyit az én éhezésemről. Ugye hogy akkor a madaraknak is illik kapniuk valamit?

A hegytetőről ugyan épphogy az Istenhegyig láttunk, de olyan fantasztikus volt minden.
Majd öklömnyi pelyhekben hullt a hó, növelve a mindent beborító hólepel vastagságát.
Fehér csend ölelt körbe minket.
Álltunk a Padihegy tetőn. A fák és bokrok között, hátunk mögött a fenyőfákkal, előttünk a szőlősorokkal.
Csendben, biztonságban. Béke szállt szívünkbe. A csodavárás, megújulás békéje.
Előkarácsony madarakkal.
Önöknek is kívánunk Békét, Csendet, Csodavárást, Ajándékot, Melegséget, Barátokat.
Boldog Karácsonyt!

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380