Szüreti Cuvée 2009 - 70% rövidnadrágban, 30% jégeralsóban

2009.11.10.

Ki látott már ilyet a borvidéken, hogy ennyire hamar lehessen (kelljen) szüretelni?
Kutatok emlékeimben, de a szüleim vagy nagyszüleim sem meséltek soha ilyen korai szüretről. Későiről igen. Meg hogy milyen zord időjárásban szedték a szőlőt néha. Mi szeptember közepén kezdtünk. Először a száraz boroknak valókkal, legelőször a Chardonnay és a Sauvignon Blanc került le a tőkékről. Sárgamuskotály, majd Hárslevelű és Furmint következett.
Na, nem csak úgy vaktában vágtunk azért bele. Jártam/jártuk a szőlőtábláinkat, kutatva-lesve melyiken milyen a fürtök érettsége. Csipegettük minden oldalról a szemeket és szétharapva néztük a magok színét. Mindig el szoktam mondani ezzel kapcsolatban, hogy Gere Attilától tanultam: ha zöld, akkor még éretlen a szőlő. Ha barna és megrágva kellemes, akkor megvan a kellő érettsége. Fokoltuk ugyan mustfokolóval is a parcellánként összegyűjtött fürtök kinyomott mustját is. De mivel évek óta tapasztalom, hogy „csalnak”, nem a valós cukrot mutatják, ezért inkább laborban mérettünk redukáló cukrot. Az szokott reális eredményt adni.
Ez éven nem szeretnék túl alkoholos borokat- inkább iható, könnyebben fogyasztható borokra vágyom. Érdekesek lettek ezek ellenére az eredmények. A már kierjedt Sauvignon Blanc alkoholfoka 14,5%, de a többi bornál 13 környékén vagyunk.

A korainak tűnő kezdés után pár nap kivételével folyamatosan szüreteltünk. Eddig a területeink mintegy 70%-ról szedtük le a termést. Szinte rövidnadrágban. Vendégekkel is szedtünk már szőlőt egy szombati napon. Előző este együtt vacsoráztunk. Szokatlan ajándékot kaptunk Domokos Tamás barátunktól. Két gyakorló pappal, Csaba és Róbert tisztelendő atyákkal érkeztek. Este, már sötétben mentünk ki Velük a Padihegy tetőre. Megszentelték, megáldották a szőlőt és a termést. Álltunk a szőlősorok előtt a nagy sziklák mellett. Susogva imádkoztak velünk a levelek. Messziről integettek a falukból és városokból a fények. Köszönjük Tamás és Zsófi!

Másnap? A ragyogó napsütésben majdnem rövid ujjúban is lehetett dolgozni. Délután a gyerekek örömmel taposták ki a szőlő egy részét. Mikor Angelika ezt a programot kitalálta én kicsit morogtam. De a fiatalság mezítláb egymással vetélkedve tiporta a fürtöket, rakta a hagyományos présbe. Türelmetlenül várták, hogy a prés tekerésében sorra kerüljenek. Mi körbe álltuk a dolgos kis csapatukat és mint vérszerződéskor a kupát, úgy adtuk körbe a cserpákot a kipréselt musttal.
Ekkor már egyáltalán nem morogtam - mosolyogva ízleltem meg a gyerekek munkáját. Finom, gyümölcsös, édes, harmonikus savval. Bornak is jó lett volna, de másnap szétosztottuk a mustot a részvevők között. Mutassák meg otthon a barátoknak hogy milyen a mi és a csapat munkájának gyümölcse.

Hétfőn folyattuk a szüretet. Közben ugye váltott az idő. Most már meleg jégeralsót kellett húznom a farmer alá. Meleg pulóver, mellény. Bakancs és a kocsiba a gumicsizma, na meg az esőkabát is bekészítve. Reggel a füvön már dér volt. Brrrrrrrrrr. Nem csak az édesség miatt ragad már az ember keze, hanem a sár is nehezíti a munkát. Sajnálom az embereinket (na és magamat) egyre nehezebb így a munka. Pedig még nincs vége. 3 hektárt gondoltunk több hétig is akár kint hagyni. Hátha aszúsodik még. Vagy nagyobb lesz a fürtökben a koncentráltság. És ugye meghirdettünk a honlapunkon egy novemberi szüretet is az érdeklődőknek, barátainknak.
Vannak már jelentkezők, de ha Önöket is érdekli, van még szabad hely.
Mi várjuk Önöket.

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380