Napszúrás

2008.07.30.

Így visszagondolva szinte természetes is, hogy abban a melegben jó kis napszúrást kaptam. De ettől eltekintve nagyon jól sikerült a kőszedő túránk. 10 órakor indult el kis csapatunk a Sváb Panziótól az Istenhegyen keresztül, fel a Padihegyre.

A feladatkiadás szerint nem egyszerű köveket kellett ám gyűjteni, hanem különleges színűeket, meghökkentő formájúakat, vagy csillogókat, netalán megkövesedett növényeket/állatokat tartalmazóakat. Egy kis idő múltán nyúltak is a kezek rendesen a szatyrokba felszedett szebbnél szebb kövek terhétől.

A Padihegyre felérve (hol szőlőn, néhol erdőn keresztül) az önként jelentkező Gyula bácsi tűzcsiholáshoz látott. Amúgy meg mindenki behúzódott a fák árnyas lombja alá. Szalonnasütés következett, pokoli hőséggel kísérve fentről is és a parázs felől is. Mi azért bőszen forgattuk Gyuri barátommal és Sándorral a kezünkben lévő nyársat.

Isteni lakoma kerekedett a tenyérnyi mangalica szalonnából, a kicsepegő zsírral ellátott kenyérből. Természetesen volt hozzá a nyárs hegyére tűzött sült hagyma, kolbász, illetve finom zöldségek: paradicsom, paprika, újhagyma, uborka. Lett volna bor is kísérőnek, de inkább a jéggé fagyasztott víz fogyott.

Hazafele a csapat megfáradt felét Szabolcs fiam fuvarozta vissza. De egy kis csapat hazafelé is gyalog tette meg az utat.
Délután a panzió diófája alatt Angelika tartott borainkból professzionális borkóstolót, amíg a gyerekek az udvaron gondosan elrejtett lufikat vadászták.
A kitartóknak később még a táncház is belefért.

Megható volt látni a kövek "zsűrizésénél" az izgalmat. Kié lesz a legszebb, a legérdekesebb?
Izgalmas alakok, formák. Színek kavalkádja. Végülis több kategóriában hirdettünk "győzteseket".

Támadt egy gondolatunk. Akit érdekel, annak szívesen elküldjük a készített fotókat, csak jelezze  emailben, és akár szavazhat is, hogy melyik kő, vagy gyűjtemény nyerte el a tetszését.
A "fáradtságot" vállaló szavazók között egy nyáresti vacsorákhoz illő csomagot sorsolunk ki.
Határidő két hét, vagyis augusztus 14-ike.

A vacsora (feleségem Kata és barátnője Valka munkája) legalább olyan sikert aratott, mint a déli szalonnasütés. Este azért húzott az ágy… Hétfőn kótyagos fejjel ébredtem, de akkor még az előző napi borra fogtam. Kedd reggel viszont már nem volt mire. Orvos látogatás következett. Ugyan nem egészen ez az én szokásos elfoglaltságom, de a család nem engedett. A diagnózis: napszúrás. Felborult vérnyomás, szédelgés.

Dédike (régen fent lévő nagymamám) hasát foghatta fent a Mennyben.
"Édes fiam, nyáron szalonnát sütni? Hát ilyen bolondságot.??? Hát ezt tanultad te tőlem??? Szégyeld magad… "
Hát igen utólag már én is okos vagyok. De akkor csakis az járt a fejemben, hogy a kőszedő túrások jól érezzék magukat.

Mi ebből a tanulság? Szerintem az, hogy a programot télen is meg kell ismételni. Mondjuk januárban. Kísérő programnak a Padihegyen bokorirtás és metszés.

Hónapok (vagy talán évek?) óta foglalkoztat egy dolog.
Évekkel ezelőtt egyik moszkvai utamon isteni paradicsomot kóstoltam és hoztam is haza.
Gyermekkoromban, a kertünkben leszakított paradicsomnak volt ilyen íze.
Itthon viszont nem találtam hasonlót.
 
A napokban főzés közben meredtem egy kezemben lévő fokhagymára. Egy gerezdet szét is rágtam. âriás cikk volt, szemre mutatós. De hova tűnt az íze? Alig érezhető. Ennyire nem lehetek még öreg, hogy ízeket se érezzek. Hova tűntek akkor az ízek és a színek?
Aztán rájöttem. Nem magyar fajták és termékek, amikhez mostanában hozzájutok.
Mit lehet tenni???

Arra gondoltam az Önök segítségét kérem.
Segítsenek megkeresni, fellelni ezeket a dolgokat.
Paradicsom, paprika, fokhagyma, vöröshagyma vagy bármi zöldség, gyümölcs, vagy akár érdekes szőlőfajta.
Bármi, ami régi ritka vagy egyszerűen csak jó zamatos.
Ne értsék félre, nem leszólni akarom azokat, amik az átlag üzletekben kaphatók. De ha még megszerezhető egy-egy régi fajtaváltozat ezekből, akkor én szeretnék hozzájutni.
 
Talán az Önök segítségével nekem is sikerül egy jó házikertet létrehoznom. A végső cél egyszerű. Jókat enni, inni a barátainkkal együtt.
Aki tud és akar is ebben segíteni, kérem jelezze itt.

Sokan kérdezgetik hogyan fejlődik a szőlő. Nem unalmas ez az évünk sem. Eddig a lisztharmat támadt keményen, majd megjelent a peranoszpóra is. Permetezünk, ahogy az idő engedi. De vannak napok, amikor nincs másra lehetőségünk, mint egy imát elrebegni.
Eddig még jól állunk, a többi úgyis a Természeten múlik.
Novemberben tudom majd megmondani, hogy milyen volt az idei szüret.
Addig marad a kitartás, türelem.

A boraink köszönik szépen, jól vannak. Az elkövetkező napokban tesszük palackba a 2007 Istenhegyi Furmintunkat és a 2007 Chardonnaynkat. Elfogult vagyok, de nekem tetszenek.
Önök majd szeptemberben kóstolhatják leghamarabb. Tudják a Borfesztiválon, a szokott helyen.

Árvay János


Pincénk gyerekszemmel: Levente

2008.07.03.

Hónapok óta járt már a fejemben, hogy egy jó körömpörköltet kellene főzni.

Csütörtökön este neki is láttam. Fél héttől tíz óra utánig tartott.
Közben ugyan meg is vacsoráztunk. A már szokásossá vált zöld saláta minden jóval és pár szelet grillezett hús.
A szakácskönyv nagyban segített életem első körömpörköltjének létrejöttében.
Na jó, azért olyat is megkérdeztem, aki már látott embert, aki főzött ilyet.
Sok hagyma, üvegesre fonnyasztva. Rá a felvágott lábak, farok, ami csak kell. Egy darab paradicsom és egy darab paprika. A recept szerint nem ennyi kellett volna, de tudják, hogy van ez… Férfi azzal főz, ami van. Tehát jöhetett a spájzból a sűrített paradicsom és a csípős piros arany.
Magam feje után több gerezd fokhagyma, egy csipetnyi köménymag, és egy kávéskanálnyi őrölt pirospaprika következett. Magyar termék, nem külhoni!!!
Kóstolgatás alapján sóztam is rendesen.
Alig bírtam 11 órakor megállni, hogy az izgató illatoktól felcsigázottan ne szedjek egy tányérral.

Végre eljött a szombat, amikor hétvégén egy baráti házaspár tisztelt meg minket.
Tokajban aludtak, túráztak a környéken.
Szombat délutánra beszéltük meg hogy fiúkkal (Levente - 4,5 éves) együtt szőlőt nézünk, este pedig együtt vacsorázunk.
Szokvány program, mondhatnám.

Zoliékkal Mád mellett találkoztunk.
Levente álmosan szállt ki kocsijukból épp csak felébredve a szundikálásból.
Átültek az enyémbe és irány a hegyek.
Lajosok, Medve, Birsalmás, Padihegy.
Bernit (bernipásztor kutyánkat) is megmutattuk azért, majd Tokaj felé vettük az irányt.
Vacsorának a körömpörköltet szántuk (ekkorra - ahogy kell - alig lehetett kiszedni a melegítéshez a fazékból), de volt azért "könnyű" zöldbabos csirke is.
Zoli, aki állítólag nem szereti a körömpörköltet, minimum háromszor szedett. Én négyszer.

Levente épp csak csipegetett, de a házi baracklekváros piskótából tekintélyes mennyiséget fogyasztott.
Megnézzük ugye a pincét is János bácsi?- kérdezte.
Hát persze!
Akkor döbbentem rá, hogy mióta vezetem Őket ide-oda, szinte csakis Leventének szólnak a mondatok, magyarázatok.
Mert kérdezgetett. Mi ez, mi az? Ez miért?
Most a tartályok mellett állt meg földbe gyökerezett lábbal. És tekintett ámulva felfelé. Leguggolva kérdeztem: Láttál már ilyet? Nem -szólt alig hallhatóan a válasz.

Az emeleten a prések mellett is gondba kerültem. Miként kellene ezt jól elmagyarázni? Már előtte sem volt egyszerű, hogy mi is az a valami (csap) a tartályokon? Miért van nagy és rajta a kicsi tartály?
Egyre keményebb diónak bizonyult számomra a válaszadás. Egy ártatlan gyermek, kinek semmi tudása a borról, "technológiai" kérdéseire olyan választ adni, hogy rögtön megértse. Nem lehet szó ködösítésről, nem segítenek a szakszavak.

Az erjesztő pincében már előttünk sétált.
Ez tetszik, ez nagyon jó! Hallottuk.
Simogatta, kopogtatta a hordókat. Ebben van, ebben nincs.
Ilyet még nem láttam, mondta a palackozóban.
Elgondolkodtatott.
Mi szakbarbárokként szórjuk az információt, mondjuk a szakszöveget.
Levente rádöbbentett valamire.
Az Ő szemszögéből próbáltam most a dolgainkat végignézni.
Mindenhez hozzá szabad-e lehet-e nyúlni érni?
Rám szólnak-e vajon ha megfogok valamit? Elhangzik-e, hogy ezt nem lehet, ez veszélyes, ez nem neked való…
Bevallom egyszer sem hallotta a számból, nem volt miért.
Biztonságban érezte magát. Otthon.
Nagy szó!!!
Bort ugyan nem kóstolt, de essenciát azt igen. Ugyanolyan pohárban, mint a többiek. Elismerően bólogatott. Ez jó, ez tetszik!

Megtisztelt ez a kis ember.
És elgondolkoztatott.
Felébresztett.
A megszokott dolgainkat is újra kell néznünk.
Akár egy gyerek tiszta tekintetén keresztül.
Lehet, hogy akkor más szépséget találunk. Más dimenziókat?
Hálám jeléül mit is adhattam volna Neki?
Megkértem válasszon a szívemhez nőtt kövek közül.
Nem tudom ki volt boldogabb mikor Ő a frissen kapott "kinccsel" elindult aludni, vagy én, aki az elismerő bólogatásokat, kaptam ajándékba?

A szülei sem jártak azért rosszul.
Velük a "Nyári borok úgy magában, vagy fröccsnek" borsort kóstoltattuk
2007 Sárgamuskotály
2007 Hárslevelű
2007 Édes Sauvignon Blanc

Nem mondom hogy mind csakis a pörkölthöz valók. De ugye ott vannak a saláták, halak, vagy grillezett hússal a vacsorák, a könnyű desszertek, vagy csak egy tál gyümölcs, vagy akár fagylalt.

Na és a meleg napokon a szódavízhez is kell talán valami. Ezek szinte még nekünk is újdonságok: ez az első száraz sárga muskotályunk, hárslevelűnk sem volt még ilyen ropogós és friss, édes sauvignon blanc-unk sem jelent még meg a piacon. Pedig gyümölcsös, friss és könnyen iható. Lehűtve tökéletes nyári italok, akár a fenti ételekkel is párosítva. Ezért július hónapban ezt a három bort bevezető áron, nagy kedvezménnyel kínáljuk hűséges olvasóinknak, Önnek! Kóstolják meg, higgyék el megéri.

Nem állíthatom, hogy napra kész vagyok a Budapesti éttermeket illetően, bármennyit is járok arra. A jókra, és ahol boraink megtalálhatóak azért odafigyelünk. Érdekes, hogy ezek legtöbbször egybe is esnek!
TIGRIS néven most nyitott Budapesten a Mérleg utca 10. szám alatt egy új étterem. Mi még idő hiányában nem tudtunk eljutni.
Ha személyesen velünk talán nem is, de borainkkal már itt is találkozhatnak. Ha Önök hamarabb érnek oda, mint én, akkor szívesen veszek egy jellemzést: étteremről és borról egyaránt.

UI: Kőszedő túránkat, kiemelt gyerek programokkal a jövő hét végén rendezzük.
Aki még most kap fejéhez hogy részt venne a családdal, annak jelentkezését szívesen vesszük!

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380