Hulló barackvirág, síró szőlő

2008.04.02.

Elmúlt a Húsvét. Hideg szeles volt az idő. Igaz, ilyen korai időpontban régen volt ez az ünnep.

Gyermekkoromban a kedd Rátkán még ünnepnek számított. Ilyenkor a lányok, asszonyok locsolkodtak reggel.
Visszaadták ám keményen a Húsvét hétfői vízzel való locsolkodást.
Emlékszem egy-két vidám esetre, mikor jó ideig arról beszélt az egész falu, hogy ki hogyan öntötte ki egy vödör vízzel az ágyból az urát.

A mostani kedd szomorú ünnepként telt.
Figula Misi barátom távozott el hirtelen közülünk.
Az Ő temetésén voltunk.

Virágzó barackfák hullatták szirmukat a hír hallatán.
A szertartás előtt és után ragyogó napsütés volt.
Több száz fős gyászoló sereg állt a temetőben.
Borászok, barátok, rokonok, jó ismerősök.
A Természet hóviharral gyászolt a beszédek alatt.
Fehér hópelyhek kavargása emlékeztetett a Misi hajára.
A viharos szél, majd a felragyogó nap a baráti csipkelődéseire.
Fáj, hogy a szíve úgy döntött egyik pillanatról a másikra abbahagyja a dobogást. Pont azon a napon, amikor imádott, de már a Mennyben lévő lánya a születésnapját ünnepelte volna.

De az élet megy tovább, a család folytatja a munkát. Mi borászok hosszú távon gondolkodunk: természetben, szőlőben, borban.
Ki diófát ültet, az fiának, unokájának ülteti-mert az szedi róla majd gyümölcsöt. Misim ültetett. Fiainak és unokáinak.

Mi rohanunk tovább, hegyre fel, pincébe le.
Nehezebb lett szívünk. Eggyel több barát emléke fáj a szívünkben.
Báthori Tibi, Gál Tibi, Figula Misi fenn az égben borászkodnak tovább.
A szőlőtőkék érzik a tavasz melegét. Néhol már duzzadnak rügyeik.
Csorgó nedveiket már a földre csepegtetik az égi borászok emlékére.
A tőkék is siratják Őket.
Mi földre öntünk egy korty bort, majd iszunk egy pohárral tiszteletükre.

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380