Vérfürdő

2008.02.13.

Pihenjük a hétvégi "vérfürdő" fáradalmait. A tavalyi szüret alatt merült fel az ötlet, hogy baráti disznóölést rendezzünk. Rögtön lett is rá jelentkező bőven, ezért nem hirdettük meg szélesebb körben, hanem megtartottuk most a "főpróbát", aztán ki tudja, hogy mikor lesz egy újabb?

Gábor barátommal kiválasztottuk a majdani áldozatot. Ugyan hezitáltunk, hogy milyen legyen. Mangalica, vagy más? Most nem a mangalicát választottuk, mert szerettünk volna több húst, mint szalonnát kapni. 140-150 kilós lehet, mondta a gazda. Természetesen a pontos súly mindig a vágás után derül ki.

Nézegettem és olyan "ismerősnek" tűnt a malac. Hát igen. Édesanyám említette a múltkor, hogy Ő mindig a fehér-fekete foltosakat kedvelte. Babosnak mondták az ilyet Rátkán.
Szombaton hét óra előtt vettem fel a kocsiba a böllért, Jóskát és a malacfogásra jelentkezőket. Aztán irány a tanya. Gyerekkoromban "kicsit" korábban, hajnalhasadáskor hangzottak fel a disznósivítások. Puhultunk azóta. És kényelmesedtünk.
Tízen szorítottuk sarokba a malacunkat. Na, ne arra gondoljanak, hogy ennyien rá is rontottunk. A többség (megjegyzem velem együtt) inkább szemmel (és ráutaló magatartásával) segített a bátraknak, akik meg is fogták szegényt.
Tálba fogtuk a vért, a malacot felraktuk az utánfutóra, aztán irány haza.
Az udvaron indult a perzselés, a kötelező kupica pálinka elfogyasztása után.
Régen szalmát halmoztak a disznó fölé, most PB gázos perzselővel szokták a szőrét eltüntetni.
Jóska (aki nem hentes, hanem eredeti szakmája szerint gépkocsivezető, mégis nagyon értette a dolgát) és Sanyi szorgos munkája nyomán szaporán alakult át szemünk előtt a disznó.
A társaság izgatottan figyelte a különböző munkafázisokat. Annyira lekötötte őket, hogy alig akartak bejönni reggelizni. Pedig hagymás vér várta őket a jó melegben, továbbá fokhagymás pirítós, és gőzölgő citromos teao a gyereknek, illetve boros tea - a felnőtteknek.
Aztán győzött az éhség a kíváncsiság fölött.

Napközben mindenki kivette a munkából részét. Ki fokhagymát pucolt a kolbászhoz és a szalonna pácolásához, ki húst vágott vagy darált. Kisebb-nagyobb szüneteket iktatott be a kínált pálinka vagy bor érkezése. Vagy éppen a régi disznóölések felemlítése.
Nálunk például megtörtént, hogy elszaladt a disznó és felgyúlt a szalmakazal.
Megbeszéltük, hogy hol miként készítették a hurkát. Vajon kölessel, zsemlével, árpagyönggyel, vagy rizzsel? Milyen ízesítéssel?
Komoly vitát váltott ki például, hogy vajon a szívet bele szabad-e tenni a májas hurkába, vagy sem. Ezért orvosi konzíliumot hívtunk össze, ugyanis két nőgyógyász és egy belgyógyász-kardiológus is a helyszínen tartózkodott. Nemmel döntöttek. Mi is úgy gondoltuk, de használjuk ki a tudós emberek itt létét.

A felnőttek munkálkodása és borfogyasztása mellett a gyerekek is megtalálták a maguk szórakozását. Mivel a városról érkeztek, izgatottan fedezték fel az ismeretlen udvart.
Szaladgáltak ide-oda, zargatták a két kistermetű kutyát. A disznóólban lévő malacokhoz vissza- visszarohantak, élvezve riadt visításukat. Találtak egy csákányt, persze, hogy megpróbálták vele felszedni a betont. Jöttek az elesések, aztán a garázsajtóban megjelent az első kissé elvágott ujj tulajdonosa. És persze egyre több koszos folt tarkította ruhájukat.

A hurkát félelmetes tempóban fogyasztotta el összegyűlt csapatunk.
Délután a megkevert és fűszerekkel kellően ellátott kolbászhús nekem nem volt elég ízes. Gondoltam kell még bele pár marék só, és pár csípős paprika is. Beleszórtam és keverhettük megint, aztán töltöttük is.
Adtunk a vacsora előtt két óra pihenőt a kissé már fáradtnak látszó csapatnak.
Vacsorára húsleves várta őket a frissen vágott húsból, ahogy ilyenkor illik házi készítésű kiskocka tésztával. Ezt követte a főtt hús, majd a töltött káposzta (akár egy igazi rátkai lakodalomkor illik). Aztán következett a nagy nótázás.
Bár a hangom nem biztos, hogy operába illő , én indítottam az első nótát. A csapat lelkesen segített, és körbe-körbement, hogy kinek milyen nótája van még.

Persze boraink is emelték a hangulatot: 2007-es Hárslevelűt, Száraz Szamorodnit és Fordítást (édes) kortyoltunk 2003-ból.
Elfogyott pár palack 2006-os Furmint is, talán ez tetszett legjobban a társaságnak.
Éjfél után tudtunk ágyba kerülni.
Szép volt, jó volt. Ugyan másnap kiderült, hogy talán sós, és kicsit csípős lett a kolbász. De hát ízlések és pofonok... Frissen sütve, füstölve és megfőzve is kóstoltam már. Nekem ízlik.

Ez a "tétel" sem fog sokáig tartani...

Önöknél miként zajlik egy disznótor? Mit esznek szívesen és mit isznak hozzá? Írják meg nekem, mivel ahogy a jó pap, én is szeretnék holtomig tanulni. A történeteket a legjobb, ha emailben küldik nekem a címemre, én pedig hálám jeléül a beküldők között egy finom Árvay borcsomagot sorsolok ki, remélem ízleni fog!

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380