Borongásra virágot!

2008.01.20.

Sok barátom panaszkodik az időjárásra. Reggel és kora délután sötét van, "nappal" sokszor ki sem süt a nap, szürkeség van mindenhol. Köd, eső, ne adj Isten ónos eső. Brrrrrr...

Kedvtelenek, unják a lassan telő napokat.

Igazuk is van. Már ami az időjárást illeti.
Na de kérem! Hiszen Január van!

Akinek nem rövid az emlékezete, az tudja, hogy ilyenkor ez a normális, bizony ilyen az idő. Hó, zúzmara, köd, sokszor sötét, kevés napsütés.
Halkan jegyzem meg, hogy az északibb részeken lakóknak talán még rosszabb a helyzete. Hogy Ők hogyan próbálnak menekülni? Nem a teljesség igényével, de azért megpróbálok néhány dolgot összeszedni:
Többet dolgoznak.
Többet utaznak.
Többet törődnek önmagukkal és szeretteikkel.

Van, aki többet iszik. Töményet (akvavit, "bogyó" pálinka?), bort, vagy sört.
Néha "tevékenységük" eredménye a több gyermekáldás.

Bevallom Önöknek, hogy a fentiek ellenére jó kedvem van.
Nem is tudom, mi teszi…

A sok megevett házi mangalica kolbász?
A saját kezűleg (ahogy írom, mert nem tapostam, hanem kézzel dögönyözve tömörítettem) készített savanyú káposzta? Bárhogy kutatok emlékezetemben, ennyit soha nem ettem még ebből: reggel, délben és persze este...
Régen, ifjú koromban, ezt még fahordóban és tényleg taposva készítették. A torzsát kivágták, és, a nagy gyalun oda vissza mozgatták az éles kések fölött a félbevágott káposztát. Sercegve hasadtak és peregtek a szeletelt levelek. A taposó meztelen lábbal (többször mosottan!) taposta a kézzel hordóba szórt káposzta rétegeket. Borsszemek, só, néha hagyma, esetleg csípős paprika hintődött a rétegekre. Netán babérlevél. Ja, el ne feledjem! Birsalma cikkekkel tették még izgalmasabbá!
Persze minden háznak megvolt a saját receptje.

Kis családommal most 20 literes műanyag edényben készítettük a mi savanyított káposztánkat, de mennyei lett. (Akit érdekel a pontos recept, küldje el email címét nekem és küldöm a részletesebb leírást)

Tegnap szélesebb családommal régi fényképeket nézegettünk. HÁÁÁT? Mindenki elfogult volt (lehetett) egy kicsit magával szemben (mint én is), de be kell vallanom, 30 évvel ezelőtt tényleg stramm legény voltam. A régi nyugodtabb korok és esték felidézésekor szóba kerültek a régi diavetítések. Mindenkinek szép emlékként került elő. Mint ahogy a tévénézés helyetti mese olvasás is. (Hófehérke és a hét törpe, Piroska és a farkas, Öregnéne Őzikéje, stb.)

Szóval, mint látják engem még az időjárás sem tántorít el. Ha kell, ha nem, megyek szőlőket nézni. Most a tőkék is pihennek (nyugalmi állapotban vannak), általában sár, esetleg jég van a dűlők útjain. A vesszőkön, drótokon vagy a víz, vagy a zúzmara fehér vagy üveges virágai fogadnak.
Virágok? Igen!
A borongósság ellenére - látják - nekem erről is a virágok jutnak eszembe.
Szerintem ez a világ rendje.

Itt, ahol mi élünk változnak az évszakok. Tavasz, nyár, ősz, tél. Követik egymást. Forognak. Mindegyiknek megvan a maga arca, karaktere, és gyümölcse. Ráadásul a színe is.
Kedvesünk, a TERMÉSZET, öltözik, kedve és lehetősége szerint más-más ruhába.

Akkor nézzük a téli ruhabemutatót:
Színben fehér és fekete. Netán csak az egyik, vagy csak a másik. A kettő keveréke, tehát szürke, és ennek árnyalatai. Mintában csíkos vagy kockás. Anyagban selymes, akár lakkosan műanyaghatású, vagy pihe-puha, amihez szinte hozzá akarunk bújni, simulni. Szabásában lehet bő (vastag hótakaró), vagy éppen feszes (vékony jégréteg).
Sötét van minden nap? És akkor?
Ellenszer lehet a munka, vagy egy kis egyszerű, otthoni wellness. Lépései:
Kapcsoljuk ki a televíziót, telefont, rádiót..
Gyújtsunk meg egy gyertyát vagy mécsest, esetleg füstölőt. Tudom, hogy legtöbbünk ilyenkor télen feszülten érzik magukat. Ez feloldható egy kád meleg fürdővel. Egyedül vagy netán ketten? Ahol picik a gyerekek ott velük együtt is lehet. Készítsünk a kád mellé finom falatokat, esetleg csokoládét. Két szép poharat, tele a mi borainkkal. Most éppen szárazzal.
Ugyanis száraz borokkal várjuk a Tavaszt!

A borokat kóstolgatva úgy érzem, hogy nincs is már olyan messze.
Sauvignon Blanc, Chardonnay, Furmint. Mindegyik más arccal, karakterrel, és más "borruhában" próbálja csalogatni a Tavaszt. A velencei karnevál táncos forgatagát kínálják nekünk.

Ma a Padihegyen voltam (mint tegnap is), a hó elolvadt, gyönyörűen sütött a nap. A szántott föld feketén és barnán bukkant elő a takaró alól. A Tavaszt váró fű mélyzölden várja a megújulást. Maradtak még imitt-amott hófoltok, én meg szaladgáltam néha, mert azt hittem, hogy hóvirágot láttam.
Tudják, a Tavasz virága.

Ő még nincs itt, de a kökény mélykékje, a csipkebogyó vöröse, a nyírfa törzsének csíkos fehére, a szőlővessző harsogó barnás (vagy arany) sárgája, a zúzmara kristályos fehérje már igen. A szántásokból kivillanó kövek színkavalkádja (fehér, zöld, sárga, barna, csillogó arany, villogó kék), ékszerekként fokozzák a hatást.
Aztán számítanak az ott érzett illatok is. De ez majd egy másik történet.
Így végiggondolva: Hol itt a borongás? Hol itt a levertség?

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380