Etyek és Erdély után itthon-otthon

2007.05.27.

Szeretném magam és kis csapatunk nevében megköszönni Mindenkinek, hogy meglátogattak minket hétvégén az Etyeki Fesztiválon! Köszönjük, nagyon jólesett! Főleg úgy, hogy a Thüzes Udvarház Pincéig - ahol csapatunkat olyan kedvesen befogadták - sajnos a buszok nem mentek el, ráadásul egy idő után még a házak is eltűntek. Elszánt és sokat gyalogolt látogatóink mégis lelkesen lihegték a kulcs mondatot: Cél a 100 pontos bor! És, hogy mi volt a meglepetés bor? 2003-as, még hordóban lévő 5 puttonyos aszúnk került minden egyes pohárba.

Úgy tűnt viszont, hogy az ország keleti részéről viszonylag kevesen tudtak itt megjelenni, ezért Nekik is felajánlanám a találkozás lehetőségét. Hétvégén Tokajban, a Borfesztivál alatt elrebeghetik a mondatot a Kaszinónál. Várjuk az olvasóinkat itt is!

A hét elején tértem haza Erdélyből, ahol már voltam évekkel ezelőtt. Akkor nem igazán fogott meg. Talán az akkori sietség lehetett az oka. Most viszont szarvasgombát kereső barátaink meghívására péntektől vasárnap délig voltunk Gáborral náluk.

Hihetetlen élményekben volt részünk. Hegyi kristálytiszta vizű patakban köveket emelgetve folyami rákokat fogtunk és este parázson megsütve ez lett a vacsoránk. Be is ismerte mindenki, hogy nehezen élnénk meg őseink módján. Gyűjtögetve, vadászva és halászva.
Másnap juhsajt (és itthonról vitt mangalica szalonna), vinetta, (parázson megsütött padlizsán, fokhagymával és fűszerekkel összetörve) házikenyér, paradicsom, paprika, újhagyma. Na, meg frissen fejt tej, házi vaj, akácméz, kolbász. Reggeli után pedig további munkák vártak ránk.

Szalonka megkopasztása, vaddisznócomb feldarabolása pörköltnek. Medve comb és talp sütéshez való előkészítése.
Nem hittük volna, hogy megéhezünk a bőséges reggeli után... És mégis! Jóízűen ettük a ráklevest (ala Daniel) és a vaddisznópörköltet (ala Menyus a Kakas étteremből). Délután séta a 600 éves tölgyfához - de a remetével nem találkoztunk.

Este jött a szalonkaleves, majd a szalonka mellek. A medvehústól szerintem mindenki tartózkodott először-nem is kicsit. Az első kóstoló után viszont egyre gyorsabb ütemben fogytak a szeletek. Mint a legfinomabb borjú, vagy marhahús. Porhanyós, zaftos, mennyei ízekkel. Fantasztikus élmény. Nem tagadom mindezekhez kellő mennyiségű borunk fogyott el. Édes Élet, Sauvignon Blanc, hordós Chardonnay (Meződi Alíz szerint könnyű és virágos), na meg egy kis ízelítő a villányi vörösekből a medvéhez.

A vasárnap reggel a "megszokott" reggelihez Nicu hozott még otthonról vadmálna és szeder lekvárt is. Az előző esti lakomáról megmaradt húsokhoz, vagy csak úgy kenyérrel ettük, mohón, mint aki már hónapok óta éhezett. Délben jött a medvetalp. Előző napi látványára gondolva "enyhe fenntartással" néztük a tányért. Pillanatok alatt elfogyott. Hasonlított a rántott borjúlábhoz.

Nem magunkat, hanem azokat sajnálom, akik csak az átlagos bolti kenyérrel, vajjal, lekvárokkal, mézzel, egyebekkel találkozhatnak. Az igazi ízek ott, Székelyhíd mellett mindannyiunkat a felhők fölé emeltek.
Szerintem, ha megint hívnak, örömmel megyünk. Csak hívjanak.
Az is jó lenne, ha szarvasgomba keresés lenne a legközelebbi program. Szeretem is, meg addigra készíthetnék egy száraz bort, ami illene hozzá. Hmm, összefutott a nyál a számban.
Azért amikor Gáborral megláttuk kedves tokaji hegyeinket, mindketten azt éreztük végre: itthon-otthon.

Még annyit: a tavaszi kánikulában hihetetlen gyorsasággal nőnek a szőlőhajtások. Szerintem még éjjel is úgy 5-6 centit. Alig értünk végig az első hajtásválogatással, már dugdoshatjuk is a drótok közé, hogy a most jelzett viharok ne tegyenek kárt bennük. Van olyan területünk - például a Padihegy - ahol már a felső drótot is meghaladta egy-egy hajtás. A hajtások alsó részein meg van, ahol a hónaljhajtás is már 10-15 cm. Virágzás után állhatunk neki kitörni őket, hogy majd a fürtökre dolgozzon a tőke és jobban érje a megmaradó gyümölcsöket a napsugár.
Lesz miből válogatni! Közben megy a kapálás, permetezés.

Viccesen szólva, ha így megy tovább, akkor nyakunkon a szüret!

Árvay János


Úton, útfélen...

2007.05.16.

Szokás szerint úton vagyok, most éppen Lyon és Genf között félúton. Kivételes alkalom, hogy más vezeti az autót, így ki is használom az ölembe pottyant "szabad időt"...

Tanulmányi és egyben üzleti úton járok. Egyrészt Rhone völgye és Burgundia borainak készítését szeretném jobban megismerni, hátha olyat látok, amit mi is megpróbálhatunk otthon, másrészt a borainkat is népszerűsítem a kereskedőnkkel. Nagyon jól esik az itteni éttermesek, borüzlet tulajdonosok és sommelierek fogadtatása és figyelme. Kérdezgettem őket milyen kapcsolatuk volt eddig Tokajjal? Azt mondták, hogy hallottak ugyan a Tokajiról, a híres aszúról, néhányan kóstolták is már, vagy esetleg egy-egy prospektus is a kezükbe került. A legtöbbjük számára azonban én voltam az első hús-vér Tokaji bortermelő, akivel eddig találkozott!

Otthonról természetesen folyamatosan kapom a híreket. Csodaszépen fejlődik a szőlő, köszönhetően a 36, néhol 39 Celsius fokos melegnek. Így viszont alig-alig bírtuk a pótlásainkat befejezni. A csapadékhiány miatt nem hidrofúróval ültettünk, hanem a régi hagyományos módszerrel, tehát ásóval ástuk ki a gödröt. Az ötlet elsőre tökéletesnek tűnt, de ahhoz hogy mindez sikerüljön, nem kevesebb, mint 400 hektoliter vizet és 9 köbméter földet szállítottunk a területre. És csak reménykedhetünk, hogy az oltványok meg is fogannak.
 
Szokás szerint rengeteg dolgon jár a fejem. Agyam egyik része éppen Franciaországban, a másik kint jár szeretett dűlőimben, a harmadik a pincében a borokkal foglalatoskodik, míg a negyedik már a fesztiválokra készül, hiszen mostantól kezdve minden hétvégére jut legalább egy. A mostanira éppen az Etyeki Pincefesztivál, ahol már évek óta megjelenünk.
 
Sokat törte a csapat a fejét, hogy miként lehetne megköszönni a rengeteg buzdító és gratuláló levelet/telefont, melyeket a múltkori naplóbejegyzésre kaptunk. Arra jutottunk, hogy jó bornál jobbal nem tudjuk meghálálni a kedves szavakat, így a hétvégi etyeki borfesztiválra egy kis meglepetéssel készülünk.
 
Jöjjön el Etyekre, látogasson el a standunkra és csak mondja ki a varázsmondatot:
"Cél a 100 pontos bor!"

A személyes buzdításért cserébe mi 1 pohár különleges Árvay bort grátisz kóstoltatunk. Hogy mit? Legyen meglepetés...
 
Mindenkinek verőfényes napsütést és jó fesztiválozást kívánok!

Árvay János


Cél a 100 pontos bor!

2007.05.08.

Mínusz hat és mínusz kettő? Dehogyis, ez már majdnem 100!!!!

Magyarosan olvastam egy újságcikket. Sajnos nem tudok ugyanis angolul. Persze annyi minden más ragadt már rám a koszon kívül, hogy a lényeget mindig kitudom hámozni. A Wine Spectactor májusi számát kaptam meg egy ismerőstől. Olvastam, hogy tokaji borok kerültek be a Bruce Sanderson által írt cikkbe. Francia Chardonnay-k és társai után három tokaji borról írtak.
 
Szepsy 2002 6 puttonyos aszú: 90 pont. Jó és örülök.
Ja utána Árvay 2000 6 puttonyos aszú 94 ponttal. Naná, hogy örülök!
Végül Royal Tokaji 6 puttonyos 95 ponttal. Ez azért több. De ennek is örültem. Hiszen ez is Tokaji, a sikere a mi sikerünk is.
 
Nekünk a 100 ponthoz azért még hiányzik - ez ugye a magyaros pesszimista megközelítés - 6 pont. Következő oldalon megint megtaláltam magunkat, 2000 Esszenciánk 98 ponttal szerepelt. Fenébe, még két pont kellene a 100 ponthoz...
 
Másnap megint kezembe került a kinyomtatott cikk. Még mindig nem voltam tőle szívből lelkes. Paul Hobbs aki konzultáns borászunk és az Amerikai Egyesült Államokban a kereskedőnk is egyben, meleg szívvel és sugárzó örömmel ölelgetett, gratulált.
 
Harmadnap kezdtem el igazán gondolkodni. Mi ez a pesszimizmus?
 
Újra végig gondoltam. Ez az első ebben az újságban megjelent hír és értékelés két borunkról. Több millióan olvassák a lapot. Mennyi borászat lehet a világon, akik keményen dolgozva, hihetetlen szépségű és minőségű bort készítenek és soha, de soha egyetlen sort sem kapnak a borkultúra legnagyobb lapjában. Esetleg szerepeltek, de kevesebb pontot kaptak. Mi meg rögtön két borral, és a maximális pontszámhoz igen közel, elsőre 94 és 98 ponttal. Hiszen ez már nagyon is közel van a 100-hoz! Már majdnem 100!!!
 
Ez egyáltalán nem is kicsi elismerés! Sikeres kezdés nekünk, újabb elismerés Tokajnak, az egész borvidéknek. Elsőre bekerültünk a 90 pont felettiek - elit - klubjába.
 
Elöntött az öröm. Negyedik napra megértettem a jelentőégét, és kitörő örömmel ültem a kollégák közé. Gyerekek! Ez a ti kemény és áldozatos munkátok eredménye! Ez a szakmai és erkölcsi sikere az együtt dolgozott éveknek!
 
Örüljünk együtt.
Feszítsük meg a konok magyar keblünket: megint dicsőséget szereztünk Tokajnak. Köszönjük meg a lehetőséget a vidéknek, hogy itt művelhetünk szőlőt, hogy itt készíthetünk borokat. Köszönjük, hogy ide születtünk.
 
A megbeszélés közben Varga Pista elszaladt valahova. Visszatértekor, kezében papírt lobogtatva kérdezte: Főnök ezt hova tegyük ki hogy szem előtt legyen mindig? Gondolom sejtik mi volt a felirat, ami Gábor, Pista, Anikó, a többiek és természetesen az én szemem előtt fog lebegni:
Mert hisszük, hogy Tokajban meg lehet csinálni, és akarjuk csinálni: cél a 100 pontos bor.

Árvay János


Hőerőmű, vízerőmű Tokajban?

2007.05.03.

Hihetetlen híreket olvastam. Legalábbis számomra azok. Vízierőművet akarnak a Tokaji borvidék közvetlen közelében létesíteni. Több négyzetkilométeres vízfelület, sok-sok köbméter víz, magas völgyzáró gát. Érteni talán megérteném a gazdasági fontosságát. Csak riaszt a gondolat, hogy mit hoz magának a Borvidéknek. Arról tart felénk az uralkodó szélirány. Még akár jó is sülhet ki belőle. Párás levegő az aszályos időszakban. De nem tudjuk, mert nem tudhatjuk előre. Mi van akkor, ha mindig a legrosszabbkor jön majd a pára? Vele együtt meg a betegségek. Több permetezés részünkről, több vegyszer-és ugye a több méreg. Pedig most veszünk irányt a bio művelés felé. Természetesebb művelés, emberközelibb és barátibb termés, kevés vegyszer. Bevallom, félek a kiszámíthatatlanságtól.

Ugyan ilyen borzongás fog el olvasva a Szerencs mellett tervezett hőerőműről. Biztosan szuper a gazdaságossága és munkahelyeket teremt majd. De kérdem miért pont ide a borvidék kapujába? 50 kamionról, 80-akár 120 kilométerről szállított égetendő matériáról olvastam. Tokajt és más várost, községet eddig sem kímélték a követ, cukorrépát stb. szállító kamionok. Elkerülő utak híján fojtogató kipufogógázzal a terhelés miatt szétmenő utakkal, rezgésekkel megkeserítve az emberek, házak, no és a szőlőtőkék életét.
Nem értem...

Világörökség, élhető vidék. Turizmus és borturizmus. Fellendülésről álmodunk, és tessék. Erőművek.

Mondhatnám hogy majd ha fagy. Csak éppen ma hajnalra tényleg fagyott is. Még ez is. Szívszorongató látvány. Tegnap még boldogan simogattam a zöld leveleket, gyönyörködtem a már látható fürtkezdeményekben. Reggel útban Tokaj felé majd könnyekre fakasztott a fagytól lankadt, fehéres-barnás fagyott levelek fürtök látványa. Mennyi munka volt velük eddig is és még mennyi lesz! Nem csak a magunk kára izgat, hanem a többi szőlőművelőt is sajnálom. Nekünk lehet, hogy 6-8 hektáron fagytak el a tőkék. Ez sem kevés. Borvidéki szinten mennyi lehet nem tudom. Fáj minden beteggé lett tőkéért a szívem. Friss hír, hogy nemcsak a szőlőt érintette a fagykár, hanem a kajszibarack fák 90 %-át is. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy mennyire kiszámíthatatlan a Természet, és így a mezőgazdasági munka is.

Volt azért jó is a hosszú hétvégében. Lovagoltam. Gábor barátomék csaltak el hétfőn Vilyvitányba egy lovastanyára. Hát hogy is mondjam. Első körnél még kerestem az egyensúlyt, próbáltam rájönni hogy mi az élvezet a ló hátán való akrobatikának. Filmekben mindenkinek olyan könnyen megy. Nekem meg... Érezte is a Rigó, hogy gyakorlatlan lovas kapaszkodik a hátán. De második körben már változott a hozzáállás. Hagytam a lovat, tegye a dolgát-nekem meg egyre jobban tetszett. Utána felhintóztunk Füzérradványba. Szédületesen szép fenyőfa sor között a Károlyi Kastélyig. Park 300 éves platánnal, körben erdők. Gyönyörűség.

Na igen ide sem tudnák erőműveket képzelni. Akkor meg miért éppen Tokajt tennénk iparivá? A világörökség - szerintem - maradjon is az.
Szeretném, ha évek múlva még természetesebb legyen. Szőlőstől, borostul, erdőstől. Én meg majd boldogan lovagolhassak közöttük.
A bor és a Tokaji bor szelleme legyen velünk, hogy így legyen.

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380