Hála Istennek, végeztünk a szürettel...

2007.11.26.

Éppen mire kezdtük volna mi is, és szüretelőink is megunni. Nem panaszkodhatunk a minőségre, egyebekre, csak kicsit elnyúlt időben.

Kezdtük a Sárgamuskotállyal szeptemberben, majd jött a Sauvignon Blanc, Chardonnay. Kis szünet és szárazbornak való Furmintot/Hárslevelűt szedtünk- közben tőkéről aszúztunk is.
November elejétől pedig ugyan még mindig egészségeset és aszúsodott fürtöket külön-külön szedve, de elindult a fürtök teljes leszedése a parcellákon.
A borok most már mind a pincében vannak. A pincénk egyes hordóinál még tart a kotyogók szimfóniája, máshol már spontán megy az almasavbomlás.

Barátainknak (mert a blogos szüretre ez a megfelelő jelző) november 10-re kitaláltunk egy szombati szüretet. Előtte pénteken, esett a hó vagyis inkább havaseső, kezdtünk félni hogy oda a kinti programnak, vész verziókat vázoltunk fel...
Fent a Mennyekben viszont nagymamám, a család DÉDIKÉJE, figyelt ránk és intézkedett.
Szombaton reggel ugyan hideg volt, de felszakadozott a felhőzet és kibújt a nap.

A Padihegyre mentünk, ami a "szívem csücske" az Istenheggyel egyetemben. Talán a dűlőink közül innen a legcsodásabb a kilátás.
A társaság (az indító kupica pálinka elfogyasztása után) lelkesen fogott neki útmutatásaink szerint a fürtök szedésének.
Mi így kalkuláltunk, hogy 40-45 láda elég lesz az általuk leszedett szőlőhöz... Kellemesen csalódtunk.

Mindenki nagy sárpapucsokkal küzdve ugyan, de szaporán szedte az egyre telő ládákba a szőlőt. Volt aki élete első szüretén vett részt,volt aki gyerekként szüretelt utoljára.
De a csapat lelkesedése az hihetetlen volt! Mi meg újra és újra szóltunk Zolinak, vagy Gabinak, hogy hozzanak ismét ládákat, mert szüretelőink egyre sűrűbben kiáltottak üres ládákért.
Közben hogy ne éhkoppra kelljen dolgozniuk, jött a friss, meleg fasírt, a mangalica szalonna, az anyósom által sütött rétesek.

Nem mi szerveztük, de meglepetésre az RTL klub stábja is kijött felvételt készíteni. Vilmos barátunk a neki feltett kérdésre a lényeggel indított: "Üvegben szebb..." Ezt a mondatot gyakran emlegetjük azóta, és azt hiszem, fogjuk is még jó ideig.
Szakítottunk időt arra is, hogy a Kaszinóban aszúszedő versenyben mérjék össze szüretelőink tudásukat. Természetesen nem a mennyiség, hanem a minőség számított, amit hivatalos "aszú minősítőnk", Pista értékelt. Bár nem szándékosan történt, hogy az egyik csapat csupa női tagból állt, mégis ők válogatták a legszebb aszúszemeket.

Az esti vacsorán nagy sikere volt a birkapörköltömnek. Na és a borainknak.

Megható köszönő leveleket kaptunk a részvevőktől.
Úgy gondolom már ezért megérte. És tervezzük, hogy jövőre egy hasonlót gyerekekkel együtt szervezünk. Nem lehet ugye elég korán kezdeni a minőségi borra való szoktatást.

Közeleg a Mikulás.

Mi most nem a gyerekekre gondoltunk, hiszen az ajándékaikat szerintem már a szülők a szekrény mélyén rejtegetik.
Mi a szülőknek szeretnénk kedveskedni.

Több Napló olvasó jelezte, hogy szívesen olvassa a naplót, de boraink nem kaphatók a környéken. Remélem azzal, hogy az Intersparokban már van négy borunk, kissé javult a helyzet.
Akinek még ez sem segített, az továbbra is megrendelhet minden Árvay bort honlapunkon!

Csak az interneten kapható például az Árvay féle Mikulás csomag, egy kis "Zempléni Ízelítő". De az ünnepekre tekintettel összeállítottunk még jónéhány borcsomagot, mert így Önnek is egyszerűbb és még kevesebbe is kerül.

De ha már szóba került a Mikulás, gyermekkorom egyik élménye jutott eszembe:
Hó lepett be mindent, hideg volt kint. A konyhában ültünk félhomályban, csak a sparhetből kiszivárgó fények világítottak valamennyit. Kintről halk, majd egyre erősödő csengettyűszó hallatszott.
Izgatottan figyeltem, mi lehet ez. Édesapám felkapcsolta a villanyt (24 wattos izzó), majd ajtót nyitott. Belépett egy szőrös nagy subába burkolt hatalmas alak, lábán nyikorgó bőrcsizma, fején magas báránybőr kucsma. Dörmögő hangon szólított maga elé.
Én torkomban dobogó szívvel feleltem rosszaságomat, vagy jóságomat firtató kérdéseire.
Alig bírtam állva maradni a félelemtől, izgatottságtól. Hiszen mégis, itt van a Mikulás!

Majd zizegő piros celonfán csomagot kaptam, és fejemre egy hatalmas, csavart, bizsergető "barackot". Majd kifordult az ajtón, s már el is tűnt a hóesésben.
A csomag tele kincsekkel: Üreges csoki mikulás, dió, földi mogyorók, boci csoki, szaloncukor.
Micsoda ajándék! Nekem. A Mikulástól.
Nem az érték volt a fontos. A gesztus. A hit. Az érzés. Az áhítat.

Minden gyereknek kívánom, hogy legalább egyszer átélhesse ezt a csodát. A felnőtteknek meg, azt hogy legalább egyszer adhassák ezt a csodát.
Következő éven már "nagyként" észrevettem, hogy Éva húgom milyen dobogó szívvel lesi a Mikulás szavait. Akit én ekkor már szomszéd bácsiként beazonosítottam.

De szép volt.
Szép Mikulást mindenkinek!

Árvay János


Ismernek, telhetetlen vagyok

2007.11.22.

Ismernek, telhetetlen vagyok. A kedves szavakból (és emberekből) így nekem sem elég soha, köszönöm az írójának, hogy megoszthatom Önökkel:

Kedves Árvay Család !
 
Tokaj egy varázslatos hely. Ezt újra és újra  megtapasztaljuk, akárhányszor erre járunk. Nem csak a gyönyörű táj, a fenséges borok keltik ezt az érzést hanem azok a nagyszerű emberek is akikkel itt találkozunk. Tokajba megérkezni már maga gyönyörűség, ahogy Tarcal felől közelítünk, elhagyva a pompás Dégenfeld kastélyt kitárulkozik a Hegy a szőlőültetvények végtelen sorai rendben katonásan, a gyönyörű épületek majd a Mézes Mályi dűlő amelynek a neve is szép emlékeket kelt bennünk.
 
Kései vendégként egy szüreti mulatságba csöppentünk. Megérkezvén a rátkai Sváb Panzióba maga a házigazda felesége fogadott bennünket olyan szeretettel amint közeli családtagot szokás azonmód finom pálinkákkal mondván "Ti le vagytok maradva" és jó borokkal süteménnyel, hogy otthon érezzük magunkat. Majd megismertük ezt  a kedves szüretelő társaságot. A fényképek vetítése és a játék után következett a vacsora. Csodálatos volt a birka pörkölt és a kemencés sült csirke  a hozzájuk méltó finom házi savanyusággal, mindez a háziak kedves és gondos felszolgálásában. Megemlíteném  a hozzákínált finom borokat a gyönyörűen illő poharakban. /Új kedvencem a Zempléni Chardonnay/ De nem szabad átsiklani a desszert felett sem. A diós és mákos kalács egy költemény volt az almás egy dal mely méltón kísérte e fejedelmi borvacsorát. Majd mindezt megkoronázta a "borok" kóstolója. Számomra ismert és szeretett az Édes Élet , de most a hatputtonyos aszu volt a csúcs. Hihetetlen karakter ,íz aroma jött át,megjegyzem nem voltam szín józan. Fantasztikus élmény volt egymás után kóstolgatni e nagyszerű borokat hallgatva a szakértőket, a Terézvárosi Borrend neves képviselőit. Ez az este felejthetetlen számunkra, mert amit itt kaptunk szeretetből barátságból az példaértékű. Köszönjük,hogy részesei lehettünk e nagyszerű estének  köszönjük az oklevelet és azt, hogy birtokosai lehetünk egy tokaji kőnek.

Remélve hogy lesz folytatás szeretettel és tisztelettel üdvözlünk Benneteket!

A Hétfürtös Blogos Szüret plusz 4 fő nevében: Dr Girbicz Julianna


Nagyon köszönjük a szép szavakat! A folytatásról: mit szólnátok egy disznótorhoz?

Árvay János


Nem egy szokványos köszönőlevél

2007.11.21.

Ez nem egy szokványos köszönőlevél - írja Gyuri barátom. Remélem Önök is annyira fogják élvezni sorait, mint magam!

János, Kedves Barátom, Barátunk, Kedves Árvay Csapat!

Ez nem szokványos köszönőlevél. Az érzések-élmények kavalkádja. Sok minden nincs benne, pedig itt lenne a helye. Borokról pedig szó sem esik. Mégis remélem, hogy eljut hozzád, hozzátok mindaz, legalább egy kis részben, amit átéltünk, amit megőrzünk erről az emlékezetes rátkai szüretről.

A többiek nevében is baráti öleléssel: Gyuri
 
"Azért az üvegben szebb!" - szögezte le Vili jó cimborám szombaton délelőtt Rátka és Mád között a Padi-hegyen az első ránézésre már tönkrement szőlőfürtöket nézegetve. Mert ez is bekövetkezett: "Baráti Szüreten" szorgoskodtunk Árvay János tőkéi között.

A Padi-hegy János kedves hegye, gyerekkorára emlékezteti minden részlete. A kilátás pazar, egészen Tiszaújvárosig, szüleim tiszaparti lakó- és munkahelyéig ellátni. Balra ott magasodik a Nagy-Kopasz, Tokaj hegycsúcsa. Közben nyújtózik Mád - nagyapám, egri létére mindig a mádi borra esküdött. Jobbra előttünk a nagyhírű Istenhegy (számunkra Furmintja János egyik csúcsteljesítménye). Gondos sorok mindenütt.

"Valamikor talán megveszem, már most is nagy része a miénk" - mondja János.

Nézem a tájat, természet és ember közös művét és nem fér a fejembe a légvonalban alig 10 km-re Szerencsre tervezett erőmű. Erőmű egyelőre nincs (vajon mit is tehetnénk megépülése ellen?), van szőlő, tehát van munka számunkra is. Sorokban, párban gyorsan halad a munka, még elhagyott madárfészket is találunk. Az idő is velünk van: verőfény, kevés felhővel, néhány fokkal 0 fok fölött. A napokon át zuhogó esőre csak a bakancsunkra tapadó lapátnyi sár emlékeztet.

Hamar kiderül, hogy egyik fél sem csak "diplomata" szüretre gondolt. Igyekszünk mi is, a szállító traktor is többször fordul az ebédig. A fürtök, melyek cukortól teltek, ragacsossá teszik kezeinket, de sebaj, inkább bekapunk egy-egy szemet. Az aszúszemnek már az illata is különleges.

Szüretelünk, szemezgetünk, élvezzük a munkát. Fényképező gépek kattognak, - csak úgy "spontán" - mint egy nagy filmpremieren, mindenki el akarja kapni "a pillanatot". Megpróbálja hazavinni mindazt az érzést, hangulatot, ami ott, akkor jóságosan közénk telepedett.
 
Árvay Jánost vonzzák a kövek. Évekkel ezelőtt, az első alkalommal tágra nyílt többünk szeme, amint a régi kaszinóépület kóstoló termébe léptünk és az asztalon nagy halomban a táj jellegzetes köveit pillantottuk meg. Mindegyik kőzetfajta mást olt a szőlőbe, formálja mássá még dőlőkön belül is a termést. A több, mint 400 kisebb nagyobb vulkáni kúp(ocska) külön-külön saját ízt képes adni. Ez is a megismételhetetlen Tokaj része.

Ahogyan a kövek ma már elmaradhatatlan részét képezik bennem a Jánosról kialakult képnek. Lassacskán rászokunk mi is, hogy a határszemlén az elbűvölő horizont után a földre szegezzük tekintetünket. Aztán némi szerencse kell, és máris kézbe vehetjük évmilliók üzenetét egy-egy csiga, kagyló vagy növény kőnyomatát megpillantva.

Ez egy újabb csoda és könnyen úgy járhat az ember, ahogyan János mesélte egyik történetét. Szóval már jól előre szaladt az idő és szokás szerint a köveit gyűjtötte, amikor a család telefonon érdeklődött hogyléte felől. Ugyanis a beígért hazaérkezési idő már jócskán elmúlt. "Persze Apa, már megint a kövek…"Azok a kövek, melyek ezúttal útravalóként is szolgáltak, mert a búcsúvacsoránál valamennyien személyes ajándékként kaptunk belőlük.
 
Az Aszú Tokaj "főneve", ha a tájat tekintjük jelzőnek. De nem is gondoltuk volna, hogy ez a különleges ital mekkora átalakulások eredménye. Az összetöpörödött bogyók, a penész által megtámadott fürtök látszólag nem sok jóval kecsegtetnek. A gazdák azonban épp erre várnak: november, sőt még december is az aszú szedés szezonja.

Angelika előrelátó tervei szerint ebbe is belekóstoltunk. Illetve kóstolni csak az aszúszemek levét, az esszenciát, magyarul a nektárt kóstoltuk mennyekben érezve magunkat. De magát az aszú válogatást is kipróbáltuk. Megtudtuk: 1 kg ára 3000 Ft. Hmm. Mi négyes csoportokban a másodosztályú minőséget alulról súroltuk, a mennyiségről pedig jó negyedóra után ne is beszéljünk…A természet adta aszú-csoda palackba zárásának lelke tehát a válogatás. A lehető leggondosabban kell a fürtök aszú szemeit lecsipegetni. Minél tisztább, érettebb az aszú, annál többel kecsegtet a palackban. És ezt a munkát NEM LEHET gépesíteni. Nos többek között ezért is ilyen értékes. Kevés van belőle és nagyon nehéz munka gyümölcse.

Önkéntelenül is a borivók tízparancsolatának utolsó passzusa jut eszembe, ami valahogy így szól: "...és amikor bort iszol gondolj arra, hogy minden korty mennyi fáradtság, munka eredménye…" Mi már megtapasztaltuk ennek igazát.
 
"A szőlőszem kicsiny gyümölcs,/ egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék" - írja Petőfi Az Apostolban. Majd " Míg édes lesz, hány napsugár lehelte rája élte melegét". Nem tudhatjuk. De arra mindenképp gondolhatunk, hogy János kezében a világegyetem sűrűsödik össze. Hiszen a szőlőfürtökben ott van az egész élővilág fejlődése, a növényelődök valamennyi génjének egy icike-picike részlete.

János, irigyelünk érte, de még inkább azért, hogy kedvedre teheted azt, ami számodra a legkedvesebb. Ezt a harmóniát, ami visszatükröződik egész viselkedésedben és boraidban egyaránt, nos ezt csak a világ egy magasabb szintű megélésével lehetséges elérni.

Az is eszünkbe jut, amit Vida Péter mesélt egy alkalommal, hogy a bor élőlény, mert folyton változik, fejlődni, de öregedni is képes. Hálásak vagyunk ezért a misztériumért, amellyel szembesülhettünk társaságodban.
 
De itt álljunk meg egy pillanatra. Mert nem lehet elfelejteni azt a CSAPATOT, mely melletted, mögötted áll.

Feleséged mindenesként, készen bármilyen feladatra, lányod, a főszervező, aki egy játékos, mégis komoly teszttel is meglepett bennünket, fiad, a fáradhatatlan segítő, közvetlen munkatársaid: a "kézi" lányok, a "szigorú" Zoli, Gábor az alapos, Pista a kíméletlen aszúminősítő, valamennyien csodálatos emberek, akik szívük melegét adták az együttléthez.

Ritka pillanatokat éltünk át együtt, a tiszta emberi kapcsolatok kibomlását, a lelkek simogatását. Pedig előtte szinte alig ismertük egymást. És így már megvan a válasz feleségem kérdésére is.

- Vajon mitől volt mindenki arcán egész nap mosoly?
 
Muszáj írnom az elénk tett falatokról.

Kezdjük az ebéddel, azaz ebédlőasztalunkkal, a Padi-hegy egyik termetes lapos kövével. Az egész olyan, mint a mesében. Csak itt azt mondhatnánk "Terülj, terülj kövecském!"- és hipp-hopp ott terem minden étel-ital, mi szem-szájnak ingere. A még meleg fasírtról, mangalica szalonnáról, a láthatatlan kezek friss süteményeiről nem is beszélve (az az almás beigli…) Minden olyan finom és ízletes volt, hogy most is összefut számban a nyál.

Külön meglepetés volt később a vacsora a János által elő- és elkészített birkapörkölt - mint kiderült ez a kedvenc étele. Aki szereti, tudja milyen étel. Nekünk nagyon ízlett.
Nem feledkezünk meg Valiékról, szállásadóinkról sem: svábkáposztájuk, hurkájuk is illik az előbb említett sorba.
 
Hazafelé az autóban jót beszélgettünk feleségemmel. Egyszer csak Anikó megjegyezte:

- Nekem idén ezek voltak a legszebb napjaim, amit együtt töltöttünk. Ebben maradtunk, amit később telefonon, szinte szóról szóra megismételtek Viliék is.

- Ugye jövőre is jövünk Jánosékhoz szüretre? ??" kérdi feleségem bizakodással hangjában. "Hát én nagyon remélem" ??"felelem hasonló optimizmussal.

Ugye János...?


Én ott leszek!

Árvay János


Kedves János és az egész Árvay család!

2007.11.20.

Örülünk, hogy nem csak mi éreztük magunkat kitűnően az első, de biztosan hagyományt teremtő "civil" szüretünkön. Hamarosan én is beszámolok az eseményekről, addig is íme egy levél egy résztvevőtől, azaz új barátomtól:

Kedves János és az egész Árvay család!

Amit a mostani hétvégén barátságban, szeretetben és a szőlő és a bor iránti alázatban és tiszteletben kaptunk Tőletek, az valamennyiünk számára felejthetetlen élmény marad. Kérdezte az RTL klub riportere, mi a benyomásom a szőlőről és a szüretről így november közepe felé közeledvén. Belemerülve a hárslevelű fürtök vékony héjából és fás szárából fakadó bonyodalmakba, mindösszesen annyit mondtam, hogy az üvegben sokkal szebb... Hiszen ez alapvetően igaz is, s egyúttal valamennyiünknek, akik  eddig jobbára csak a boltok polcain - vagy a szerencsésebbek, mint mi is, a pincészetedben- találkoztunk  a gyönyörűséges sárga arannyal, választ ad az ár-érték dilemmára is.

A tokaji szőlő átalakulása kicsit hasonlatos a rút béka metamorfózisához. Hófehér paripáján megérkezik a királyfi, megcsókolja a békát, és az abban a minutában gyönyörűséges királykisasszonnyá változik. Ezután feleségül veszi a tündérszép leányt, majd boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Eddig a mese. A valóság azért egy kicsit más. A csókig minden stimmel. De itt azért jó sokat kell csókolgatni, hogy a békából királyleány váljék. Az ehhez vezető hosszú út egyik -s nem is az első- lépése volt csak a szüret. Vékony a héja, ragad folyik, hideg van, fúj a szél, fázik a kéz, több kilós sárlepény a gumicsizmán, mind mind a rögös út kicsiny, de fontos grádicsai... Megéri?

Hogy azután néhány esztendő múltával elővegyük a palackot, óvatosan kihúzva belőle  a  dugót, szabadjára engedjük belőle azt a csodálatos szellemet, amely miatt XIV. Lajos óta a tokaji a "vinum regnum, rex vinorum". Persze, hogy megéri!

Köszönjük János, Kati, Angelika, Szabolcs és valamennyien, akik segítségünkre voltatok abban, hogy ha kissé sután és gyakorlat nélkül ugyan, de mégis bepillanthattunk a csoda néhány pillanatába.

Baráti öleléssel,
Kajtár Vilmos és Bogár Andrea

Ps.: Oda eső, vissza hó, ott gyönyörűséges napsütés, köszönjük Dédi!

Mi köszönjük!

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380