Szüret és kitartás...

2006.11.30.

Ez évben is kockáztattunk, amíg mertünk.

Az ember előbb-utóbb hozzászokik az álmatlan éjszakákhoz: esik, nem esik, marad-e a jó idő, esetleg leesik a hó? Ilyenkor hajnalban felkelek, és eldöntöm mennyire is vagyok éppen bátor, szedünk vagy nem szedünk aznap? Idén is megálltunk a szürettel, mondván, jön még a jó idő!

Hát jött is. Csak éppen előtte majd egy hétig nagyon hideg volt.

Gondoltuk segít, ha kevesebb levél van a tőkén, leszedtük, arra legalább jobban látjuk a szőlőt. Sajnos a madarak is így vannak ezzel, meg a vadak is. Medve dűlőnkön annyira tetszett minden állatnak a termés, hogy nekünk alig hagytak valamit.
Most is szelektáltunk, szelektáltunk…

Talán még két-három napra való szőlőnk van még kint a tőkén. Ebből már azért tudom, hogy kijön majd az Édes Élet minőségű mustunk.

Az embereink már fáradtak nagyon, talán unják is kicsit, amin nem is csodálkozom. Ma reggel dér és mínusz 1 fok odakint. Most néha köd, néha nyári napsütés. Ki érti ezt?

Kóstolgatom a hordóban erjedő tételeket. Tetszik. Veretes, komoly boroknak tűnnek. De hogy a mennyiség hova lett? Ez rejtély... A fürtök megvannak, a súlyuk viszont alig nyom valamit. A lékinyerést meg inkább hagyjuk. Nem értjük mi történt.

Kérdeztem Pista barátomat - Ő ugyanígy csodálkozik. Jók lesznek a borok, mondja, csak hát a mennyiség… Ugyanazzal a problémával küzd. 3 hektárról például 30 láda szőlőt szedett le. Aszú meg alig. Lelkesedést kellene - jó sokat - beszerezni még valahonnan. Hol árulhatják?

Árvay János


Régi ismerőseink jöttek kóstolni a múltkor

2006.11.30.

A kóstoló után kapott levelüket (Farkas György, Terézvárosi Borlovagrend Egyesület engedélyével) mellékelem. Meghatott...

Ha kedvük van, olvassák el:


Szevasz János!

Hol is kezdjem: az autóban hazafelé arról beszélgettünk, hogy egyikünk életében sem történt még ilyen "kóstoló". Ez azért is igen jelentős dolog volt számunkra, mivel a borrend 7. évében jár, évente kb. 22-25 kóstolón, pincelátogatáson veszünk részt. Szóval volt-van alkalmunk...

Tehát ez egy rendhagyó kóstoló volt valamennyiünk számára. Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy a hagyományos is kell, még nekünk is, akik talán az átlag feletti fogyasztók és tapasztalattal bírók vagyunk. Egyébként arra is rájöttünk, hogy pl. Tiffán Ede mintegy indikátorként használja a velünk történő kóstolókat, mivel rendszeresen mustráljuk borait, van bennünk folytonosság is és egyáltalán nem fűződik semmilyen érdekünk ehhez vagy ahhoz a borhoz. (Nem vagyunk sem kereskedők, szakírók, intézetvezetők, bírálók, egyéb tótumfaktumok, stb.)

Tudod János, az embernek leesett az álla, hogy milyen összetett ez az egész. Valamiféle fogalmunk volt a sok-sok hatás fontosságáról, de arra végképp nem gondoltunk, hogy még a hordó fájának meghajlítási módja sem mindegy, mint a példa is mutatta. Igazából nem is tudja hirtelen az ember, hogy irigyeljen vagy sem ezért a nagyon izgalmas, szerteágazó, sok-sok megérzésen alapuló kísérletezésért. (Mert ugye ez azért ha tetszik, ha nem végülis tétre - zsebre - megy.)

Persze mi, akik évente néhányszor meglátogatunk, nekünk nagyon izgalmas volt mindegyik próbálkozás és nagyon nagy örömmel vettünk benne részt. De én, aki kutatóintézetben is dolgoztam, tudom, hogy mennyire fáradtságos ez a munka. A dűlőkben is megizzad az ember, és a pincében is vívódik eleget, mire olyanná válik a bora, amilyent szeretne.

És ez az egész NEM VEGYÉSZKEDÉS, ahogyan sokan gondolják.

Nagyon izgalmas a Chardonnay szekciód. Én ott is mondtam, hogy ez pl. az a bor, amit sikerült ellehetetleníteni, de mondhatnám azt is, hogy megutáltatni, az agyon barriqolt, vaníliás tömény ízzel. Én speciel nagyon eltávolodtam tőle. És most íme, szembesültünk azzal, hogy ez egy önálló, jó karakter. Mint amikor levakarják a templomi freskóról az újabban felvitt rétegeket és megpillantja az ember az erdetit. Nos, ez ilyen érzés volt.

A Furmint-próbák pedig azért vonzóak - számomra különösen - mert szeretem ezt a fajtát. Nagy élmény volt szembesülni azzal a szándékoddal, hogy önálló fajtaként vésődjön a külvilág tudatába: ez nem a Chardonnayhoz, Rizlinghez, stb-hez hasonlít, mert EZ NEM AZ. Ez más. A 3. minta volt számomra "az" Árvay és utána ittuk a forró vizes hordós mintát, az elegánsabbat.
Igen, most, ahogyan szülöm ezt a levelet, most találtam meg a szót: elegáns.

János, őszintén örülünk és gratulálunk vállalkozó kedvedhez, sikereidhez. (Ráadásul mi borisszák sem járunk rosszul...)

Végül megköszönjük Neked a velünk eltöltött időt és nem utolsó sorban azt, hogy terveid, szándékaid, próbálkozásaid titkait velünk megosztottad.

Baráti öleléssel: Gyuri

2006. November 17.


Köszönöm Gyuri!
PS: Máriának és azoknak akik érdeklődnek a Borlovagrend eléretőségeiről, Gyuri engedélyével ime a telefonszáma: 30/ 991 35 23

Árvay János


Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380