Boldog Karácsonyt!

2013.12.23.

A lakásban fenyőfa illat lengedezik, felállítottuk a nappaliban a karácsonyfát. A kazánban duruzsolva égnek a fahasábok, a radiátor jó meleg. Kint hóval teli felhőpaplan úszik az égen. Lehet, hogy mégis fehér karácsonyunk lesz? Csak más a hangulata az embernek, ha a járdát, az utat, a fákat, a kerteket, a házakat fehér lepel borítja, mikor kántálni megyünk. Mert ez éven is énekelünk a két mamánál meg pár barátnál.

Több mint két kilogrammos pontyot vettünk, már ki is filéztem, és ma főzök belőle halászlevet. Aranyszínű, nagy, olyan kétszáz forintos méretű pikkelyek borították. Halpénz, mondták nekem, mikor kisgyerekként bámultam a hal pucolását. Nagyon meg voltam elégedve magammal, hogy milyen ügyesen megtisztítottam és szétbontottam. Épp csak az idő múlását nem éreztem, annyira belefelejtkeztem a munkába. Majd’ másfél órát bajlódtam, mire elkészültem mindennel. Na, ez azért nem egy profi szakács ideje.

Az ünnepek alatt ököruszály levest is szeretnék főzni. Nehogy azt higgyék, hogy állandóan konyhatündért játszom! Csak mikor megláttam a másfél kilós marha farkat a pulton velem szemezni, akkor már megjelent előttem az apró, sárga pici zsírcseppekkel a tetején a belőle főtt, párolgó leves. Összefutott a nyál a számban, persze, hogy hazahoztam. Az évek során úgy alakult, hogy ha néha-néha veszek valamilyen konyhai alapanyagot, akkor én is készítem el. Körömpörkölt, kacsazúza, marhanyelv és a többi. De örömmel főzök minden alkalommal. Már csak azért is, mert szinte minden ételhez kell bor is. Na, és ilyenkor a szakács torka sem maradhat szárazon.

A mai halászléhez is tudom már, mi lesz (legalább az egyik) bor. Bősz Adrián küldött kedves gesztusként egy palack kadarkát. Ezzel fogunk koccintani az ő és az önök egészségére is. Persze a saját boraink sem lesznek elfelejtve az ünnepek alatt.

A hordóban és a tartályban lévő boraink szokásos kóstolóját is elvégeztük a múlt héten. Feltöltögettük, amit kellett, kitakarítottuk a pincéket. Az aszúszemek feldolgozása azért csak átcsúszik 2014 januárjára. Az év vége így pihenéssel fog eltelni.

Szabolcséknál megpakoltuk púposan a fatartót. Lehet, hogy kitart az év végéig. Kell is, mert jegyese, Réka épp beteg. Valószínűleg influenza. Elkezdett dolgozni az óvodában, és azóta egyre-másra kapja a vírusokat a gyerekektől.

A családban is körbe-körbejár valami nyavalya. Eddig csak jómagam úsztam meg. Úgy érzem, hogy a tokaji bor gyógyító hatása segít! Mert, ugye, a hagymapucolás közbeni szipogás az nem számít?

Szegény Angelika még ma is ezerrel rágta a papírokat. Most épp az év végi könyvelési dolgokkal folytat küzdelmet.

Azért a konyhában végzett munkámat is figyelemmel kíséri fél szemmel (vagy orral?). A Frank Júlia szakácskönyve alapján készülő halászlé illatát már megdicsérte. Kinevethetnek, de ilyen főzési dolgokban rövid távú az emlékezetem. Minden egyes alkalommal előveszem a szakácskönyvet, vagy rákeresek a neten. Használom a sorvezetőt. Halászlénél eddig mindig a Júlia-féle jött be.

Természetesen soha nem pontosan. Most is az előírt két gerezd fokhagyma helyett négy gerezdet tettem az alapléhez. Az írt 40 deka vöröshagyma helyett valószínű, hogy több került bele. A recept vörösbort is ajánl hozzá, 1 decilitert. Na, ezt is öntök bele, de nem a fent említett kadarkából.

Talán akad lent a pincében még pár palack vörösbor, amit a halászlébe (sem) sajnálok. Hátsó szándék? Igen. Még egy palackkal fel lehet bontani.

A karácsonyfánkat már fel is díszítettük. Plafonig ér, mint szokott.

Most már csak magunkat kell ráhangolni az ünnepekre. Kétszer is voltunk Budapesten a múlt héten.

Nem értettem, hogy mi van az emberekkel. Tömeg, lökdösődés mindenütt. Miért is? Indok erre a karácsony?

Nem.

Ne engedjük, hogy ellopják tőlünk az ünnepeket. Mert ezeket belülről is meg kell élnünk. Csakis akkor tényleg ünnep az ünnep, ha nem a külsőségek miatt az, hanem belülről érezzük annak. Ha nem a csilivilire figyelünk, hanem a belső rezgésre, a boldogságra.

Jó lenne, ha bennünk is lenne hóesés. Vagy ott is ki tudnánk takarítani. Időről időre, mint ahogy a pincét rendbe tesszük, ha eljött az ideje. Aztán tiszta lappal kezdeni újra.

Én most ezt fogom tenni az újesztendőig.

Átgondolom az eddig utamat, kitakarítok belül.

Megbocsátok másnak és bármilyen furcsa, magamnak is (ha lehet).

Ezen felül megköszönöm a szép perceket, órákat, napokat.

Ha beáll a belső rend, akkor már könnyű lesz nekikezdeni a következő évnek.

Azt is tudom, mi lesz az a bor, amivel majd ez év utolsó perceit fogjuk búcsúztatni vagy épp az újévet köszönteni. A 2011-es MÚZSA.

GAZDAG, MEGHITT KARÁCSONYT ÉS BOLDOG, SIKEREKKEL TELI ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK MINDENKINEK!

 

Árvay János



Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380