Napszemüveg, nyugágy

2013.08.06.

Őrült forróság van odakint. Fent az égen fehéren izzik a nap. A levegő megáll a tőkék között és kemencebeli hőség fullasztja az embert. Körbeszaladtam a szőlőink egy részén és a kocsiban lévő klíma ellenére teljesen lefőve értem haza. Itthon megnéztem a hőmérőt. Leesett az állam, mert 44 Celsius-fokot mutatott, délután fél négykor már 48-at! Nem csoda, hogy amikor hűvösbe megy a napról az ember, szinte fázik a benti „hidegben". Ja, hogy a szobában csak 26 fok van?

Szombaton értünk körbe az ötödik permetezésünkkel. A negyedikig szerencsénk volt. Nem igazán láttam betegséget. Bár imitt-amott megjelentek a peronoszpórás olajfoltok, de érdekes módon nem a vitorlákon, mint máskor, hanem az idősebb leveleken. Na, nem csodálkozom, hiszen olyan bolond időjárás volt, ami szinte mindig minden betegségnek kedvezett.

Annyira nem lepődtem meg, mikor lisztharmatot találtam a volt TSZ szőlőnkben. Van pár tőke, ami sokkal érzékenyebb, mint a többi, így ezeket szoktam figyelni. Egyik kedves ismerősöm mondta a napokban, hogy benézett a levelek mögé. És mit lát? Hát nem ott ül nyugágyban, napszemüvegben a lisztharmat és vigyorogva csámcsog?

A mostani körbejárás eredménye? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen egészségesek mindenütt a fürtjeink. Ebből is, abból is van egy kicsi.

De nincs nagy baj. Tehát eddig sikeresen védekeztünk. A korai fajták már szépen bezsendültek. A Padihegy-tetőn a zéta üveges. A sárgamuskotály parcelláinkon messziről mosolyognak az egyre sárgább fürtök. Lehet, hogy a szaharai meleg miatt korábban kell majd szüretelnünk?

Az akácfák másodszor virágoznak. A régi paraszti bölcsesség ilyenkor azt jósolja, hogy hosszú, száraz lesz az ősz. Remélem, igazuk lesz, mert mindenkire ráférne egy szép aszús szüret. Már négy éve nem volt rendes aszútermés a borvidéken.

A kertünk gyönyörű! Lelkesen locsolgatom esténként, ez meg is látszik. Ma reggel az Olaszországból kapott sütőtök növekedésének örültem a legjobban. Eddig csak virágokat láttam rajta. Valahogy nem vettem észre a gömbölyödő terméseket. A legnagyobb már sárgul és olyan méretű, mint egy nagy focilabda. Vajon lesz ez még nagyobb is?

Ne nevessenek ki, de ha lesz, ha nem, akkor is jobban esik az a zöldség, amit megtermelünk magunknak.

Vasárnap marhalábszárból bográcsgulyást főztem. Ugyan sokat kérdezgettem Katát, hogy akkor a hagymából mennyit vágjak (öklömnyire megnőttek ezek is), vagy a krumpliból mennyit kell hámozni, de mégiscsak az enyém volt a „felelősség" nagyja. A legnehezebbnak a csipetke bizonyult számomra. A fene se gondolta, hogy ennyire macerás az apró galuskák elkészítése. Meggyúrni kellő keménységűre, aztán egyik kézben tartva a másikkal csipkedni, majd a lobogó levesbe ejteni. Az elsők nokedliméretűek lettek... A végére azért rájöttem a kellő technikára és egyre kisebb, formásabb darabok kerültek ki a kezemből.

Három tányérral ettem a levesből. Igen, pontosan olyanra sikeredett, amilyenre vágytam!

A nagy hőségben most nem dolgozunk a szőlőben. A hűvös pincében a címkézés és a palackozásra szánt borok fejtése, szűrése folyik. Augusztus közepe után most már tényleg szeretnénk sok tételt palackba zárni, többek között a 2011-es chardonnay-t.

Ja, és el ne felejtsem, egy érdekesség is a palackba kerül. Egy érlelt furmint, ami sokaknak tetszett, mikor még hordóból kóstoltattuk. A gyerekek meg azt találták ki, hogy rólam kapja a nevét, hadd legyen már nekem is olyan borom. A családi név rajta van ugyan a címkén, de most a keresztnevem, azaz a középiskolás becenevem lesz a palackon.

JanÓ.

Kíváncsi leszek a fogadtatására.

A hőségben mindenkinek hűs fröccsözést kívánok!

 

Árvay János



Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380