Baráti szüret - Csatlakozzon Ön is!

2008.10.28.

Nem mindenki szeret szüretelni. És semmit nem muszáj... Ugye Önök is úgy gondolják?

De ha barátok és jó ismerősök igenis szüretelni akarnak nálunk, akkor azt meg kell szervezni!
A tavalyi, nagyon jól sikerült esemény után, ez éven október 18-án rendeztük meg a "Második baráti szüretet".

Igyekeztünk mindent alaposan végiggondolni:
1. Az utánfutós traktort  vajon ki fogja vezetni? Örömmel jelentkeztem traktorosnak!
2. Hol lesz a szállás? Már mondhatom, hogy nem volt kérdés, hiszen a szokásos helyen: Rátka, Sváb Panzió.
3. Mit fogunk enni? Inni? 
4. Mivel visszük ki a csapatot a Meggyesre?

Időjárás felelősünk, Dédike (ott fent az Égben) már megint hatékony volt. Gyönyörű napsütés, lágy szellő, igazi tokaji vénasszonyok nyara várt minket.
A tavalyi tapasztalatainkra támaszkodva 200 szüretelőládát vittünk ki, nehogy kevés legyen.

Egy darabig három, azaz inkább négy felé szelektáltuk a szőlőt:
Ép, egészséges fürtök vagy inkább szemek kerültek az egyik ládába.
Aszúszemek a vödörbe.
Barnult, töppedt (de még nem aszús) szemek egy másik edénybe.
Rossz, penészes, vagy beteg szemek a földre.

Később látva a lassú haladási sebességet, meg hogy alig gyűlnek az aszúszemek; taktikát váltottunk. Abbahagytuk az aszú kiszedését, így kicsit fel is gyorsultunk. A sorok vége viszont egyre inkább nyúlt, ahelyett, hogy közeledett volna... Még jó, hogy a végéről, fentről kezdtünk, így legalább láttuk a célt.

Egy órakor ebédeltünk, frissen sült, még meleg fasirtot; mangalica szalonnát; házi kolbászt; mellé hagymát, uborkát, paradicsomot. "Desszertnek" sós rátki palacsintát, édes tejfölös lángost.

Elképedve néztem a csapat éhségét. A jó levegő, meg a munka bizony megtette a magáét.
Semmi sem maradt az ételekből. Persze lehet, hogy besegített a házi pálinka, na meg a 2006-os Furmint fogyasztása is. Húsz felnőttel, és két gyermekkel négy órakor értünk ki a három sor végére. Ugye hihetetlen?

Mi úgy gondoltuk, hogy hatig csendes pihenő következik a vacsora előtt, de akkora érdeklődést tapasztaltunk a préselés megtekintésére, hogy átugrottunk Tokajba.

Este a vacsoránál nem győztünk a tálakkal forogni. Hát igen, a házi ízek. Néhány játékot azért beépítettünk a borkóstolóba. Talán ennek is köszönhetőek voltak az egyre laposabb pillantások. Az egész nap virgoncan futkározó, dolgozó gyerekek maguktól indultak lefeküdni. (Ezért elismerő pillantást zsebeltünk be a szülőktől…)
El ne felejtsem, hogy a csapatunk életkora a 3 hónapos csecsemőtől a 80 év feletti nyugdíjasig terjedt. Igazi nagycsalád ugye?

Két hordónyi szőlő lett a napi munkánk eredménye: egy száraz és egy édes.
Megvan a "márkanév" is, de maradjon egyelőre titok. Mindenesetre nekem nagyon tetszik...

Vasárnap reggel a társaság nagy része tiszteletét tette a reggeli misén.
Utána közös reggeli és búcsúzkodás következett. Megvallom fáradtan integettünk az utolsó autó után.

De úgy érzem megérte. Megint feltöltődtünk.
Most már készülhetünk a következőre. Van kedvük csatlakozni?
Dátum: 2008. november 8., szombat. Jelentkezzen itt.

Árvay János



Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380