Májusfa, majális, szalonnasütés

2008.05.05.

Mennyire érdekes hogy mi marad meg a régi szokásokból.
Májuskosár, májusfa, majális.
Kinek ismerős?

Májusfát ugye a szép, kívánatos lányoknak állítottak régen a legények.
Volt, amikor egy lánynak többen is. Hol nyírfát, hol akácot. Szerintem azt, amit a legszebbnek, legsudarabbnak gondoltak a fiúk. Én is, mi is "vittünk" ilyeneket annak idején. Alkonyatkor kimentünk az erdőbe, kivágtuk a fát, aztán éjjel lopódzkodva surrantunk a ház elé, ahol az áhított leány lakott.
Persze fogyott ilyenkor a bor is rendesen. Ne palackozottra gondoljanak, hanem az otthonról elcsent, lopóval felszívott hazaira. A sok izgalom mellett mennyire jól esett!
Szó sem volt arról, hogy hány pontot ér, meg mihez lenne még jobb.
Vagy volt bor, vagy nem.
Jó vagy nem jó.

Május elsején Mádon átmenve meglepődtem.
Az egyik ház előtt két májusfa állt, szépen feldíszítve. A koronákba font színes szalagokat vidáman lengette a szél. Biztos, hogy nagyon kívánatos lányoknak szólt, mert a lépcső meg lila orgonavirágokkal volt szélesen megszórva.
Hmmmmm.
Májuskosár.
Ezt ugye az én koromban akkor illett vinni mikor komoly szándékai voltak már az ember fiának. Valószínűleg kihalóban van már ez a szokás. Én mindenesetre meglepődtem, hogy az én "kicsi" fiam, Szabolcs májuskosarat vitt Kedvesének.

Gyerekkoromból a Majálishoz több dolog kapcsolódik
A Kolduban a Majális a lacipecsenyét jelentette. Meg a csapolt sört, persze nem nekem, hanem a felnőtteknek. Nekem a málnaszörp is valami mennyeinek tűnt. Szódavízzel, nehéznek tűnő pohárban. A lacipecsenyét kenyérrel ettük, papírtálcán és bicskával, kevés mustárba mártogatva.
Érdekes, hogy a két falu nem mindig jó viszonya ellenére Rátka és Tállya emlékezetem szerint mindig együtt majálisozott.

Most május elsején Gáborék vadászházánál voltunk.
Régen itt is szőlők díszlettek, mert látni a régi kőfalak nyomát. Persze, hogy én a köveket nézegettem először. Van bennük valami őserő. Biztos jó lehetett a bor is, kár hogy ezt ma nem tudjuk megkóstolni, mivel visszavette területét az erdő

Nem volt hiány földi javakban: Három fajta vadkolbász, különböző mangalica szalonnák, (fehér és vörös mangalicából). Retek, uborka, paradicsom, lila és vöröshagyma, újhagyma. Mádi és monoki kenyér. Mellé bornak Istenhegyi Furmint és Fordítás.
Persze pálinka és sörök is.
Vittük a "vérfürdő" szép széles mangalica szalonnáját. Nem büszkélkedni akarok, de ilyen szépen talán még sosem sütöttem szalonnát. Nem égett meg, és a vöröshagyma sem esett le a nyársról. A csöpögtetett kenyerek pedig olyan egyenletesen lettek ellátva zsírral, hogy csak na!
Szép volt. Jól esett a társaság, és a csend. A mobil telefonnak meg esélye sem volt térerő híján...

Tegnap fent voltam a Padihegyen.
Belefelejtkeztem megint a frissen szántott föld illatába. Na meg azok a szép kövek, amik előbukkantak. Hol ezt, hol azt kaptam föl, telt is a zsebem rendesen.
Lehet, hogy azt mondanák rám, hogy a bolondok aranyát keresem.
De annyira szépek!
Kékes, sárgás némelyik, mint a templomi katedrál üveg. Meg vörös, barna, és fekete fehér csipkézettel. A lyukacsos "darázskő" vagy "habkő".
Vagy éppen a sziporkázó csillogás egy-egy bennük lévő kristállyal. Ha nem tudnám, hogy mennyire sokat adnak a bor karakteréhez, akkor is imádnám Őket.
Az erdő felé sétálva pedig integető fehér virágok köszöntöttek. Jé...
Hiszen a szamóca virágzik.
Össze is futott a nyál a számban.
Majd ha pirosan kandikálnak ki az érett gyümölcsök... De jó lesz.
És már is ott voltam a régi Padihegyen, ahol Édesapám fogta kezem, szedtük a zamatos szamóca gömböket...
Fácán dalolt, harkály kopogtatta a fát, mókus futott föl le.
Időutazás. Oda vissza. Megnyugvás, elmélyülés.
Együtt a Természettel, a múlttal és szerintem a jövővel is.

Hát ezért szeretem a Májust, és a Padihegyet.

Árvay János



Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380