Világfajták Tokajból?

2007.12.09.

Megróhatnak érte, de büszke vagyok Sauvignon Blanc és Chardonnay borainkra.

Nem mondom hogy Magyarország, vagy éppen a világ legjobbjai. De 100 pontos skálán azért 85-90 pontot érhetnek. Jó, jó persze csak szerintem.

Kóstolgatom mindkettőt. Újra és újra. Nekem egyre jobban tetszenek. Ilyenkor mi "borászok" azért nem mindig a szépségre koncentrálunk ám! Főleg a saját borainknál. Sokszor inkább a hibákat keressük. Mi az, ami hiányzik az illatból? Vagy éppen mi az, aminek kisebb súllyal kellene ott lennie? Vagy vajon egy korty lenyelésekor jó-e az egyensúly? Szinte soha nem vagyunk elégedettek... De ebből tudunk sokat tanulni, és törekedni a tökéletesre.
Mindig oda jutok/jutunk, hogy lehetne másként, lehetne másmilyen, lehetne jobb.
És mégis kedvelem mind a kettőt.

Tudnám oldalakon keresztül folytatni, hogy miért, mi adja számomra az értéküket. A büszkeség, a megelégedettség viszont más miatt jött.
Kinevethetnek a következő mondatért: Végre bort is készítettünk, nem csak Tokajit.
Ugye milyen furcsa? Pedig mennyire igaz.

Itt van a borvidék: Tokaj. A filoxéravész után megszabott sajátos fajtáival: Furmint, Hárslevelű, Sárgamuskotály. (Ezen kívül még van néhány engedélyezett fajta, de ezek kisebb jelentőséggel bírnak). Mindhárom az aszúbor miatt vált uralkodóvá. Erre szelektálták, szaporították Őket évszázadok alatt. Ha nem volt aszúsodás, akkor szárazbor lett. Megitták a helyi emberek.
A világ - mint tudjuk - folyamatában viszont változik. Mi ettől pár évtizedig eléggé elszakadtunk...
1990 környékétől próbálunk visszatérni a világ nagy szélesen hömpölygő borfolyamához. És borízléséhez, fogyasztóihoz.
Ők is, mi is egyre inkább igényeljük a szép száraz borokat.

Na hát itt a probléma. A Tokaji fajták évszázados szelekciójánál fel sem merült, hogy egyszer ilyen igényeknek is meg kell felelniük. Én is, barátaim is dagadó kebellel magyaráztuk messziről jött embereknek (szakértők, borírók, kereskedők), hogy mi a legnagyobb édes borainkat és az általunk nagyra tartott (de mégis majdhogynem mellékesen kezelt) száraz borainkat egy tőkéről szüretelve készítjük. Nem értettem, nem értettük, hogy mit nem értenek.
Boldogan, büszkén raktuk asz asztalra száraz boros palackjainkat, öntöttük Furmintunkat, Hárslevelűnket a poharakba. De akkor még belül egy kicsit úgy éreztük ez csak a bevezető, nem is olyan fontos. Majd az édesek! Majd az aszúk! Majd azok megmutatják, mit tudunk.

Vártuk a hatást. De valahogy senki nem törte ránk az ajtót, hogy na akkor ebből egy kamionnyit most rögtön venne. Vagy lekötné jövőre az egész tételt. Sokunkat gondolkozásra késztetett a dolog. Nekifeküdtünk, hogy készítünk egy olyan száraz bort, amivel minden világfajtát "leverünk" a polcokról. Próbáltuk ellesni vajon mások a világban hogyan csinálják. Tartály, élesztő, reduktív eljárások, stb.
Vártuk a hatást.
Sokszor meglepő mondatokat hallottunk. Nem elég gyümölcsös, nem elég friss. Túl magas a sav? Így lett szelektálva - mondtuk. Mert ez jó az édesekhez. Na de a szárazban? Kérdezték. Gondoltuk, ha ez nektek nem jó, akkor... megint nekiveselkedünk. Akkor most megyünk a komplexitás, a mélységek felé. Túlérett gyümölcs, újfahordó, spontán erjesztés, spontán almasavbomlás. Számunkra gyönyörű aranyló színek. Ásványosság. Na gondoltuk. Itt van, nézzétek, kóstoljátok.
Vártuk a hatást.
Ritka kivételtől eltekintve eléggé lehangoló volt. Mély a színe-oxidáltnak tűnik. Magas az alkohol, ettől "súlyos" a bor. Koncentrált, ásványos, de hol a friss gyümölcs?
Tudják nem csak én jártam így, hanem sokunk.
Na de akkor mit tegyünk?
Hiszen a fajták azok adottak.

Véletlenül indult nálunk a dolog, vettünk egy parcellát, amin Sauvignon Blanc volt. 2004-ben készítettünk először száraz bort belőle. Igaz itt is "kicsit" (16%) magasra sikeredett az alkohol. De ez, mint kiderült, senkit nem zavart. Világos szín, sok friss és érett gyümölcs.
2005-ben ismét ugyan ez történt: SIKER!
2006-ban léptünk egy nagyot. Vásároltunk szőlőt nagyobb területről és hozzá Chardonnay-t.
Korrektre sikeredett mind a kettő.
Világfajtából, amit mindenhol ismernek.

Vártuk a hatást.
És képzeljék. A külföldiek elhiszik végre, hogy tudunk bort is készíteni. És ami a meglepőbbnek bizonyult: A két bor kóstolása után egyre érdeklődőbben kérdeznek a Furmintról, Hárslevelűről.
Figyelnek...

Ja, el ne felejtsem: a kopogtató, vagy akár ajtónyitónak nevezhető két fajta után, már nem akarnak tanácsot adni, hogy hogyan is kellene jobban készíteni a tradicionális fajtáinkat, vagy milyennek kellene lennie a boroknak.
Ne adj Isten, nem kérdezgetik, hogy a pl. a száraz Furmint miért nem "olyan" mint a világfajtákból készült borok? Érzik a fajták közötti különbséget, a sokszínűséget. És tudják, hogy alkalomtól, hangulattól függően Tokajból sokszínű száraz borokból választhatnak. Csak néhány lehetséges gyümölcs illat és zamat: őszibarack, kajszi, körte, alma, nektarin, kamilla, ánizs, gomba, méz, hársvirág, hárstea. Emellett nagyfokú ásványi koncentráció jelenhet meg, ami néha szinte hihetetlen. Vagy éppen a szép savegyensúly mellé csatlakozik sósság érzet.
Azon meg nagyokat tudok somolyogni, amikor a hordót soha nem látott fantasztikus ásványi illatú bort dicsérik a külföldiek a szép újhordó használat miatt.

Ajánlom, kóstolják sorra mindegyiket! Kezdve a világ fajtáinkkal, aztán a szárazaz Furminttal folytatva a sort, az édes borokkal bezárva.

Ha lehet kérnem... Azért először a mi borainkkal kezdjék. De utána folytassák tovább a többi Tokaji borászéval.

Jó kóstolást, és egészségükre!

 

Árvay János



Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380