Egy dudás, két csárdában...

2007.12.05.

Életemben nem gondoltam, hogy egyszer eljutok Litvániába. Pedig szüret befejezése után nem sokkal ez történt.

Felpakoltuk minden jóval az "iszákos Touareget", majd elindultunk. A nyáron vásárolt, mindenki által Moha bácsinak elnevezett GPS (amit úgy vettünk, hogy Európa minden országát ismeri) sajnálattal közölte: ilyen ország nincs is. Így elővettük a térképet, majd a litván határhoz legközelebbi lengyel városka nevét ütöttük be.
Nem üveggyöngyöt, tükröket pakoltunk a csomagtartóba, mint a régi világjárók. Made In Hungary fémjelzésű termékek kerültek hátra. Szása (Aranykaviár étterem) és barátja Gyuri (most épp majdnem szabadúszó szakács) szarvasgombát, libamájat, bélszínt, szakácskönyveket, dekantálót és ki tudja még milyen főzéshez szükséges csomagokat pakolt be.
Én maradtam a jól bevált dolgoknál.
Pár karton Sauvignon Blanc 2006, Chardonnay 2006, Lajosok Furmint 2005, Édes Élet 2003, egy nagy befőttes üveg aszúszem és egy kis palack friss essencia terhelte tovább a kocsi hátulját.
Ráadásként Furmint 2006 (palackozásra már előkészítve), na és egy karton Aszútörköly pálinka. Aztán gondoltam egyet és a szeretett dűlőim köveiből is tettem melléjük egy nagy doboznyit. Istenhegy, Padihegy, Birsalmás, Medve színes köveiből raktam bőven.
Az út hosszú volt és majd fele utat sűrű hóesésben tettük meg, kb.12 óra alatt.

Utunk célja nem a seftelés volt.
Meghívásunk Szása barátjától, Dáriustól indult. Tartsunk borvacsorát a borainkra magyar ételekkel. Hitték volna, hogy az északi Litvánia fővárosában, Vilniusban a gasztronómia csúcsát a magyar ételek és borok jelentik? Én nem.
Trakai-ban (Vilnius Szentendréje) egy 80 fős Csárda (igen, ahogy írtam), Vilnius belvárosában pedig egy exluzívabb 60 fős étterem, mi más névvel mint:  Csárda...
Két vacsorát és egy szűkebb ebédet tartottunk, összesen 160 főnek. Ők oda és vissza voltak az ételektől, boroktól, Hála Istennek és a profi szakácsoknak.
Magyar Gasztro- és borshow, nagy sikerrel.
De jó lenne ha sok-sok országban lenne egy-egy ilyen Csárda!
Hazaindulás előtt mi invitáltuk Dáriust látogasson el a nyáron ismét hozzánk. Mivel sok a Touareg náluk, és klubjuk is van, nekem kézenfekvőnek tűnt mi legyen a mottó: Tokaji Touareg Bortúra. Az ötlet tetszett nekik, kezdhetjük a szervezést.

Hazatérés után hova mehettem volna először, mint a szőlőkön át a Kaszinó pincéjébe.
A területeinket már szinte kivétel nélkül felkésztettük a télre, talán még két nap kell és minden szőlőnk beszántva fogadhatja a csapadékot. Akinek kicsit kínai, annak bővebben: A szüret utáni őszi vagy fedő szántás több okból is fontos. A szüret alatt lejárt, tömörödött talajt a szántás során ekével felszakítjuk. Nagy barázdák, hantok alakulnak így ki. A tavaszig érkező csapadék (hó, eső, havaseső) nem szalad le a tömör földön, hanem a barázdák, rögök között beszívódik a talaj mélyebb rétegei felé. Ezzel a következő évre tárolhatja a talaj a tőke számára majd felvehető vizet.
A rögös, szántott föld a csapadéktól, fagytól szétmállik. Következő éven lazább, porhanyósabb és élettel telibb, könnyebben művelhető lesz.

A pincei kóstolás mindenesetre most megnyugtatott. Összenéztünk Pista kollegámmal. Nem kellett semmit mondanunk. Tudtuk, hogy mindkettőnk mosolya mit jelent.
A Chardonnay szinte mindegyik hordója már az almasavbomlás végén jár. Az Istenhegyi furmintban van ugyan még valamennyi cukor, de szépen fogy. Na és az ízek, a komplexitás! Mi már látjuk a bor "arcát" ami kísértetiesen hasonlít elődjeire: a 2003-asra és 2006-osra.
Birsalmás Furmintunk egyik 500 liteers hordója mellet meg csak álltunk és hümmögtünk. Hát, hát... Hmmmm.
Ez Jó!
Tudják milyen izgalmas illatok, ízek jöhetnek a más által még félkésznek mondott borokból?
Chardonnay: édes vajas, vaníliás, őszibarackos, trópusi gyümölcsös.
Furmint, Istenhegy: fűszeres, finom gomba, kovaköves enyhe füstösség az érett sárgabarackkal.
Furmint, Birsalmás: Fehérhúsú őszibarack, majd nektarin.
És ne nevessenek ki érte, de én sokszor úgy érzem, mintha a kövek ízét is érezném mindezek mellet. Ha bírná a fogam, naná, hogy belőlük is tartanánk kóstolót!
Érzem a föld illatát is, ami a kövekkel együtt táplálja szőlőt. Ha kint járok, sokszor felkapok egy marék földet. Összegyúrom, majd orrom elé emelem.
Illata, egyénisége van, mint a róla származó boroknak.
Két frissen elkészült aszú is a poharunkba került.
A Birsalmásról még nagyon zavaros kicsit barnás árnyalatú, "földes" színnel. Íze viszont olajos, mézes, érett naspolyás.
Muskotály aszúnk világos sárgászöld színű, ugyan még erősen opálos.
Illata után masszívan azt kapjuk, amit ígért. Locsogós, túlérett körte (ami talán már a fáról is leesett..). De milyen isteni körte!
Izgalmas kesernye van a zamatban. Orrom elé tartva ismét a poharat, rájövök, hogy ugyanezt érzem már az illatban is. Hihetetlen!

Litvániában nagyon szerettem volna olyan "igazi" tengeri halakat enni, de nem sikerült. Egyrészt, hogy jött volna ki, hogy nem eszem meg a Szása főztjét, másként kiderült Ők sem igazán eszik. Inkább húsevők , talán ezért is fogadják olyan szeretettel a magyar ételeket.
Itthon viszont beszereztünk pár halat.
Ördöghal, laposhal, nyelvhal, nílusi sügér.
Semmi hókuszpók nem történt velük. Teavaj és egy kis olívaolaj került a serpenyőbe, pár perc sütés és készen is volt.
Tengeri sóval megszór, borsszóró tekerés felettük, egy kis zöld saláta melléjük.
Majd el felejtettem, a nyelvhalnál történt egy kis svédcsavar.
Mielőtt a serpenyőből kivettem, nyakon öntöttem egy kis Chardonnay-val. Párolás pillanatokig, míg a bor elforrta magát és irány a tányérok hada.
 
Ez volt a legjobb. Próbálják ki Önök is!

Árvay János



Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380