Hála Istennek, végeztünk a szürettel...

2007.11.26.

Éppen mire kezdtük volna mi is, és szüretelőink is megunni. Nem panaszkodhatunk a minőségre, egyebekre, csak kicsit elnyúlt időben.

Kezdtük a Sárgamuskotállyal szeptemberben, majd jött a Sauvignon Blanc, Chardonnay. Kis szünet és szárazbornak való Furmintot/Hárslevelűt szedtünk- közben tőkéről aszúztunk is.
November elejétől pedig ugyan még mindig egészségeset és aszúsodott fürtöket külön-külön szedve, de elindult a fürtök teljes leszedése a parcellákon.
A borok most már mind a pincében vannak. A pincénk egyes hordóinál még tart a kotyogók szimfóniája, máshol már spontán megy az almasavbomlás.

Barátainknak (mert a blogos szüretre ez a megfelelő jelző) november 10-re kitaláltunk egy szombati szüretet. Előtte pénteken, esett a hó vagyis inkább havaseső, kezdtünk félni hogy oda a kinti programnak, vész verziókat vázoltunk fel...
Fent a Mennyekben viszont nagymamám, a család DÉDIKÉJE, figyelt ránk és intézkedett.
Szombaton reggel ugyan hideg volt, de felszakadozott a felhőzet és kibújt a nap.

A Padihegyre mentünk, ami a "szívem csücske" az Istenheggyel egyetemben. Talán a dűlőink közül innen a legcsodásabb a kilátás.
A társaság (az indító kupica pálinka elfogyasztása után) lelkesen fogott neki útmutatásaink szerint a fürtök szedésének.
Mi így kalkuláltunk, hogy 40-45 láda elég lesz az általuk leszedett szőlőhöz... Kellemesen csalódtunk.

Mindenki nagy sárpapucsokkal küzdve ugyan, de szaporán szedte az egyre telő ládákba a szőlőt. Volt aki élete első szüretén vett részt,volt aki gyerekként szüretelt utoljára.
De a csapat lelkesedése az hihetetlen volt! Mi meg újra és újra szóltunk Zolinak, vagy Gabinak, hogy hozzanak ismét ládákat, mert szüretelőink egyre sűrűbben kiáltottak üres ládákért.
Közben hogy ne éhkoppra kelljen dolgozniuk, jött a friss, meleg fasírt, a mangalica szalonna, az anyósom által sütött rétesek.

Nem mi szerveztük, de meglepetésre az RTL klub stábja is kijött felvételt készíteni. Vilmos barátunk a neki feltett kérdésre a lényeggel indított: "Üvegben szebb..." Ezt a mondatot gyakran emlegetjük azóta, és azt hiszem, fogjuk is még jó ideig.
Szakítottunk időt arra is, hogy a Kaszinóban aszúszedő versenyben mérjék össze szüretelőink tudásukat. Természetesen nem a mennyiség, hanem a minőség számított, amit hivatalos "aszú minősítőnk", Pista értékelt. Bár nem szándékosan történt, hogy az egyik csapat csupa női tagból állt, mégis ők válogatták a legszebb aszúszemeket.

Az esti vacsorán nagy sikere volt a birkapörköltömnek. Na és a borainknak.

Megható köszönő leveleket kaptunk a részvevőktől.
Úgy gondolom már ezért megérte. És tervezzük, hogy jövőre egy hasonlót gyerekekkel együtt szervezünk. Nem lehet ugye elég korán kezdeni a minőségi borra való szoktatást.

Közeleg a Mikulás.

Mi most nem a gyerekekre gondoltunk, hiszen az ajándékaikat szerintem már a szülők a szekrény mélyén rejtegetik.
Mi a szülőknek szeretnénk kedveskedni.

Több Napló olvasó jelezte, hogy szívesen olvassa a naplót, de boraink nem kaphatók a környéken. Remélem azzal, hogy az Intersparokban már van négy borunk, kissé javult a helyzet.
Akinek még ez sem segített, az továbbra is megrendelhet minden Árvay bort honlapunkon!

Csak az interneten kapható például az Árvay féle Mikulás csomag, egy kis "Zempléni Ízelítő". De az ünnepekre tekintettel összeállítottunk még jónéhány borcsomagot, mert így Önnek is egyszerűbb és még kevesebbe is kerül.

De ha már szóba került a Mikulás, gyermekkorom egyik élménye jutott eszembe:
Hó lepett be mindent, hideg volt kint. A konyhában ültünk félhomályban, csak a sparhetből kiszivárgó fények világítottak valamennyit. Kintről halk, majd egyre erősödő csengettyűszó hallatszott.
Izgatottan figyeltem, mi lehet ez. Édesapám felkapcsolta a villanyt (24 wattos izzó), majd ajtót nyitott. Belépett egy szőrös nagy subába burkolt hatalmas alak, lábán nyikorgó bőrcsizma, fején magas báránybőr kucsma. Dörmögő hangon szólított maga elé.
Én torkomban dobogó szívvel feleltem rosszaságomat, vagy jóságomat firtató kérdéseire.
Alig bírtam állva maradni a félelemtől, izgatottságtól. Hiszen mégis, itt van a Mikulás!

Majd zizegő piros celonfán csomagot kaptam, és fejemre egy hatalmas, csavart, bizsergető "barackot". Majd kifordult az ajtón, s már el is tűnt a hóesésben.
A csomag tele kincsekkel: Üreges csoki mikulás, dió, földi mogyorók, boci csoki, szaloncukor.
Micsoda ajándék! Nekem. A Mikulástól.
Nem az érték volt a fontos. A gesztus. A hit. Az érzés. Az áhítat.

Minden gyereknek kívánom, hogy legalább egyszer átélhesse ezt a csodát. A felnőtteknek meg, azt hogy legalább egyszer adhassák ezt a csodát.
Következő éven már "nagyként" észrevettem, hogy Éva húgom milyen dobogó szívvel lesi a Mikulás szavait. Akit én ekkor már szomszéd bácsiként beazonosítottam.

De szép volt.
Szép Mikulást mindenkinek!

Árvay János



Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380