Nem egy szokványos köszönőlevél

2007.11.21.

Ez nem egy szokványos köszönőlevél - írja Gyuri barátom. Remélem Önök is annyira fogják élvezni sorait, mint magam!

János, Kedves Barátom, Barátunk, Kedves Árvay Csapat!

Ez nem szokványos köszönőlevél. Az érzések-élmények kavalkádja. Sok minden nincs benne, pedig itt lenne a helye. Borokról pedig szó sem esik. Mégis remélem, hogy eljut hozzád, hozzátok mindaz, legalább egy kis részben, amit átéltünk, amit megőrzünk erről az emlékezetes rátkai szüretről.

A többiek nevében is baráti öleléssel: Gyuri
 
"Azért az üvegben szebb!" - szögezte le Vili jó cimborám szombaton délelőtt Rátka és Mád között a Padi-hegyen az első ránézésre már tönkrement szőlőfürtöket nézegetve. Mert ez is bekövetkezett: "Baráti Szüreten" szorgoskodtunk Árvay János tőkéi között.

A Padi-hegy János kedves hegye, gyerekkorára emlékezteti minden részlete. A kilátás pazar, egészen Tiszaújvárosig, szüleim tiszaparti lakó- és munkahelyéig ellátni. Balra ott magasodik a Nagy-Kopasz, Tokaj hegycsúcsa. Közben nyújtózik Mád - nagyapám, egri létére mindig a mádi borra esküdött. Jobbra előttünk a nagyhírű Istenhegy (számunkra Furmintja János egyik csúcsteljesítménye). Gondos sorok mindenütt.

"Valamikor talán megveszem, már most is nagy része a miénk" - mondja János.

Nézem a tájat, természet és ember közös művét és nem fér a fejembe a légvonalban alig 10 km-re Szerencsre tervezett erőmű. Erőmű egyelőre nincs (vajon mit is tehetnénk megépülése ellen?), van szőlő, tehát van munka számunkra is. Sorokban, párban gyorsan halad a munka, még elhagyott madárfészket is találunk. Az idő is velünk van: verőfény, kevés felhővel, néhány fokkal 0 fok fölött. A napokon át zuhogó esőre csak a bakancsunkra tapadó lapátnyi sár emlékeztet.

Hamar kiderül, hogy egyik fél sem csak "diplomata" szüretre gondolt. Igyekszünk mi is, a szállító traktor is többször fordul az ebédig. A fürtök, melyek cukortól teltek, ragacsossá teszik kezeinket, de sebaj, inkább bekapunk egy-egy szemet. Az aszúszemnek már az illata is különleges.

Szüretelünk, szemezgetünk, élvezzük a munkát. Fényképező gépek kattognak, - csak úgy "spontán" - mint egy nagy filmpremieren, mindenki el akarja kapni "a pillanatot". Megpróbálja hazavinni mindazt az érzést, hangulatot, ami ott, akkor jóságosan közénk telepedett.
 
Árvay Jánost vonzzák a kövek. Évekkel ezelőtt, az első alkalommal tágra nyílt többünk szeme, amint a régi kaszinóépület kóstoló termébe léptünk és az asztalon nagy halomban a táj jellegzetes köveit pillantottuk meg. Mindegyik kőzetfajta mást olt a szőlőbe, formálja mássá még dőlőkön belül is a termést. A több, mint 400 kisebb nagyobb vulkáni kúp(ocska) külön-külön saját ízt képes adni. Ez is a megismételhetetlen Tokaj része.

Ahogyan a kövek ma már elmaradhatatlan részét képezik bennem a Jánosról kialakult képnek. Lassacskán rászokunk mi is, hogy a határszemlén az elbűvölő horizont után a földre szegezzük tekintetünket. Aztán némi szerencse kell, és máris kézbe vehetjük évmilliók üzenetét egy-egy csiga, kagyló vagy növény kőnyomatát megpillantva.

Ez egy újabb csoda és könnyen úgy járhat az ember, ahogyan János mesélte egyik történetét. Szóval már jól előre szaladt az idő és szokás szerint a köveit gyűjtötte, amikor a család telefonon érdeklődött hogyléte felől. Ugyanis a beígért hazaérkezési idő már jócskán elmúlt. "Persze Apa, már megint a kövek…"Azok a kövek, melyek ezúttal útravalóként is szolgáltak, mert a búcsúvacsoránál valamennyien személyes ajándékként kaptunk belőlük.
 
Az Aszú Tokaj "főneve", ha a tájat tekintjük jelzőnek. De nem is gondoltuk volna, hogy ez a különleges ital mekkora átalakulások eredménye. Az összetöpörödött bogyók, a penész által megtámadott fürtök látszólag nem sok jóval kecsegtetnek. A gazdák azonban épp erre várnak: november, sőt még december is az aszú szedés szezonja.

Angelika előrelátó tervei szerint ebbe is belekóstoltunk. Illetve kóstolni csak az aszúszemek levét, az esszenciát, magyarul a nektárt kóstoltuk mennyekben érezve magunkat. De magát az aszú válogatást is kipróbáltuk. Megtudtuk: 1 kg ára 3000 Ft. Hmm. Mi négyes csoportokban a másodosztályú minőséget alulról súroltuk, a mennyiségről pedig jó negyedóra után ne is beszéljünk…A természet adta aszú-csoda palackba zárásának lelke tehát a válogatás. A lehető leggondosabban kell a fürtök aszú szemeit lecsipegetni. Minél tisztább, érettebb az aszú, annál többel kecsegtet a palackban. És ezt a munkát NEM LEHET gépesíteni. Nos többek között ezért is ilyen értékes. Kevés van belőle és nagyon nehéz munka gyümölcse.

Önkéntelenül is a borivók tízparancsolatának utolsó passzusa jut eszembe, ami valahogy így szól: "...és amikor bort iszol gondolj arra, hogy minden korty mennyi fáradtság, munka eredménye…" Mi már megtapasztaltuk ennek igazát.
 
"A szőlőszem kicsiny gyümölcs,/ egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék" - írja Petőfi Az Apostolban. Majd " Míg édes lesz, hány napsugár lehelte rája élte melegét". Nem tudhatjuk. De arra mindenképp gondolhatunk, hogy János kezében a világegyetem sűrűsödik össze. Hiszen a szőlőfürtökben ott van az egész élővilág fejlődése, a növényelődök valamennyi génjének egy icike-picike részlete.

János, irigyelünk érte, de még inkább azért, hogy kedvedre teheted azt, ami számodra a legkedvesebb. Ezt a harmóniát, ami visszatükröződik egész viselkedésedben és boraidban egyaránt, nos ezt csak a világ egy magasabb szintű megélésével lehetséges elérni.

Az is eszünkbe jut, amit Vida Péter mesélt egy alkalommal, hogy a bor élőlény, mert folyton változik, fejlődni, de öregedni is képes. Hálásak vagyunk ezért a misztériumért, amellyel szembesülhettünk társaságodban.
 
De itt álljunk meg egy pillanatra. Mert nem lehet elfelejteni azt a CSAPATOT, mely melletted, mögötted áll.

Feleséged mindenesként, készen bármilyen feladatra, lányod, a főszervező, aki egy játékos, mégis komoly teszttel is meglepett bennünket, fiad, a fáradhatatlan segítő, közvetlen munkatársaid: a "kézi" lányok, a "szigorú" Zoli, Gábor az alapos, Pista a kíméletlen aszúminősítő, valamennyien csodálatos emberek, akik szívük melegét adták az együttléthez.

Ritka pillanatokat éltünk át együtt, a tiszta emberi kapcsolatok kibomlását, a lelkek simogatását. Pedig előtte szinte alig ismertük egymást. És így már megvan a válasz feleségem kérdésére is.

- Vajon mitől volt mindenki arcán egész nap mosoly?
 
Muszáj írnom az elénk tett falatokról.

Kezdjük az ebéddel, azaz ebédlőasztalunkkal, a Padi-hegy egyik termetes lapos kövével. Az egész olyan, mint a mesében. Csak itt azt mondhatnánk "Terülj, terülj kövecském!"- és hipp-hopp ott terem minden étel-ital, mi szem-szájnak ingere. A még meleg fasírtról, mangalica szalonnáról, a láthatatlan kezek friss süteményeiről nem is beszélve (az az almás beigli…) Minden olyan finom és ízletes volt, hogy most is összefut számban a nyál.

Külön meglepetés volt később a vacsora a János által elő- és elkészített birkapörkölt - mint kiderült ez a kedvenc étele. Aki szereti, tudja milyen étel. Nekünk nagyon ízlett.
Nem feledkezünk meg Valiékról, szállásadóinkról sem: svábkáposztájuk, hurkájuk is illik az előbb említett sorba.
 
Hazafelé az autóban jót beszélgettünk feleségemmel. Egyszer csak Anikó megjegyezte:

- Nekem idén ezek voltak a legszebb napjaim, amit együtt töltöttünk. Ebben maradtunk, amit később telefonon, szinte szóról szóra megismételtek Viliék is.

- Ugye jövőre is jövünk Jánosékhoz szüretre? ??" kérdi feleségem bizakodással hangjában. "Hát én nagyon remélem" ??"felelem hasonló optimizmussal.

Ugye János...?


Én ott leszek!

Árvay János



Árvay Úr, szeretném én is olvasni a naplóját!
Telefon: +36 30 3183380